34.Fejezet: Bús szerelem
4.Fejezet: Bús szerelem
Újra egy cellában ébredtem. Úgy érzem ezek a cellák kezdik
meghatározni életem forduló pontjait. Elsőként harcossá, második ként vezetővé,
de vajon most mivé válok majd? Egy emberré akit gyilkosnak hisznek? Kérdeztem
magamtól.
- Ébren van? – Kérdezte Steffan.
- Tudod nem volt akihez beszéljek, így örülök egy kicsit hogy itt vagy. Annyira szeretem őt… de én sosem kaptam igazi szeretetett. A szüleim sosem pusziltak meg vagy szeretgettek, mint más gyereket. Hogyan is tudnám, miként kell kezelni a problémákat? Nálunk ha ilyesmi volt a szőnyeg alá söpörtük. Borzalmas érzés, hogy ezt tettem, de már mit tehetnék? Nem másíthatom meg a múltat. – Folytatta tovább miközben én tovább játszottam azt aki alszik. Nem akartam beszélgetni vele. A saját világomban voltam elvesztve, majd egyszer csak kinyílt az ajtó és belépet Khalil két őrével.
- Nem mondom biztosra, hogy ez azt jelenti ártatlan vagy, de a többség igen. Megöltek egy kisfiút. Az eljárás ugyan az mint a nővel. Az utcán hagyták az éjszaka közepén. – Mondta, majd az őrök kikísértek.
- KÉREK NAGY SKORIPÓI HAD LÁSSAM A SZERELEMEM! – Könyörgött a rácsba kapaszkodva Steffan.
- Már felajánlottam a feleségednek, de azt mondta megölne téged. Azt pedig természetesen nem hagyom. – Mondta, majd elhagyta a termet a király.
- Ébren van? – Kérdezte Steffan.
- Tudod nem volt akihez beszéljek, így örülök egy kicsit hogy itt vagy. Annyira szeretem őt… de én sosem kaptam igazi szeretetett. A szüleim sosem pusziltak meg vagy szeretgettek, mint más gyereket. Hogyan is tudnám, miként kell kezelni a problémákat? Nálunk ha ilyesmi volt a szőnyeg alá söpörtük. Borzalmas érzés, hogy ezt tettem, de már mit tehetnék? Nem másíthatom meg a múltat. – Folytatta tovább miközben én tovább játszottam azt aki alszik. Nem akartam beszélgetni vele. A saját világomban voltam elvesztve, majd egyszer csak kinyílt az ajtó és belépet Khalil két őrével.
- Nem mondom biztosra, hogy ez azt jelenti ártatlan vagy, de a többség igen. Megöltek egy kisfiút. Az eljárás ugyan az mint a nővel. Az utcán hagyták az éjszaka közepén. – Mondta, majd az őrök kikísértek.
- KÉREK NAGY SKORIPÓI HAD LÁSSAM A SZERELEMEM! – Könyörgött a rácsba kapaszkodva Steffan.
- Már felajánlottam a feleségednek, de azt mondta megölne téged. Azt pedig természetesen nem hagyom. – Mondta, majd elhagyta a termet a király.
Kijöttem, és Waqar nyakába ugrottam. Ott volt még Robot,
Nathan, Connor, George, Pearl, Alex és Earl is. Megcsókoltam majd a többiekhez
fordultam:
- Köszönöm, hogy itt vagytok. – Mondtam, mire Robot is megölelt.
- Nem hittem el, hogy ez történik. Hiába mondta, hogy bizonyára a gyilkos akarja rád terelni a gyanút! – Mondta Robot.
- Így van. De most egy kisfiút ölt meg. Ez már nem mese. – Mondta Connor.
- Nem ám! A fiú az egyik legjobb munkaerő volt a termőföldön. Egy igazi álmodozó, helyes fiú. Megkell találnunk ki tette ezt. Felelnie kell ezért valakinek! – Mondta Earl kikelve magából. Még sosem láttam ennyire magabiztosnak, és elhivatottnak.
- Megfogjuk. Ígérem. – Mondtam, majd Pearl felém fordult:
- Az emberek beszélnek. Azt mondják, hogy talán egy régen elküldött férfi lehet a tettes. Valami furcsa néven emlegetik őt. Akárki is az most a legtöbben tőled tartanak. Az embereknek kell valaki akire ha ránéznek ráküldhetik minden haragjukat. – Mondta, majd megfogta a kezem.
- Szerintem megkéne fontolnunk, hogy elhagyjuk a helyet egy kis időre. – Mondta, mire Alex felé fordult.
- Micsoda? De hát tervezzük az esküvőt! – Mondta Alex.
- Egy temetőn fogunk esküdni? Egy újabb rendezvény ami jó lesz egy jelenetre. – Mondta Pearl.
- Tudom öcsém, hogy ez fontos számodra, de Pearl-nek igaza van. Ha mostanában tartjátok annak tragédia lesz a vége. – Mondta Connor, majd Alex megsértődve elment utána pedig Pearl.
- Most már félelemben kell élnünk? Nem tarthatunk esküvőket, ünnepélyeket mert valakit megölnek? – Kérdezte George.
- Meglátjuk majd mit tehetünk. – Mondtam, majd Waqar-al hazamentünk.
- Köszönöm, hogy itt vagytok. – Mondtam, mire Robot is megölelt.
- Nem hittem el, hogy ez történik. Hiába mondta, hogy bizonyára a gyilkos akarja rád terelni a gyanút! – Mondta Robot.
- Így van. De most egy kisfiút ölt meg. Ez már nem mese. – Mondta Connor.
- Nem ám! A fiú az egyik legjobb munkaerő volt a termőföldön. Egy igazi álmodozó, helyes fiú. Megkell találnunk ki tette ezt. Felelnie kell ezért valakinek! – Mondta Earl kikelve magából. Még sosem láttam ennyire magabiztosnak, és elhivatottnak.
- Megfogjuk. Ígérem. – Mondtam, majd Pearl felém fordult:
- Az emberek beszélnek. Azt mondják, hogy talán egy régen elküldött férfi lehet a tettes. Valami furcsa néven emlegetik őt. Akárki is az most a legtöbben tőled tartanak. Az embereknek kell valaki akire ha ránéznek ráküldhetik minden haragjukat. – Mondta, majd megfogta a kezem.
- Szerintem megkéne fontolnunk, hogy elhagyjuk a helyet egy kis időre. – Mondta, mire Alex felé fordult.
- Micsoda? De hát tervezzük az esküvőt! – Mondta Alex.
- Egy temetőn fogunk esküdni? Egy újabb rendezvény ami jó lesz egy jelenetre. – Mondta Pearl.
- Tudom öcsém, hogy ez fontos számodra, de Pearl-nek igaza van. Ha mostanában tartjátok annak tragédia lesz a vége. – Mondta Connor, majd Alex megsértődve elment utána pedig Pearl.
- Most már félelemben kell élnünk? Nem tarthatunk esküvőket, ünnepélyeket mert valakit megölnek? – Kérdezte George.
- Meglátjuk majd mit tehetünk. – Mondtam, majd Waqar-al hazamentünk.
Otthon az ágyat tele szórta rózsákkal, és oda tett nekem egy
egész barackot. Az öröm leírhatatlan volt. Melegség, és nyugodtság terjengett a
testemben. Hátulról átkarolt, amíg én sokkolva néztem a szép látványt.
- Egész nap azért kutattam, hogy felkeresem a rózsákat, amiket az egyik portyáról hoztam még. Gondoltam majd egy évfordulón hasznát veszem. A barackért pedig dolgoztam egy fél napot. Csak neked szívem. – Mondta, majd megcsókolta a nyakamat. Libabőrös lettem, és elkezdtem könnyezni. Megkértem Waqart hogy mielőtt szeretkeznénk had fürödjek le. Beültem a kádba, és elbambultam. Arra gondoltam vajon Kester haragszik rám odaátról, amiért boldog vagyok? Elkapott egy hideg szellő. Egy megmagyarázhatatlan érzés. Mintha a halál keze érintett volna meg. Egy percre kihűlt a levegő. Nem. Nem is kapok levegőt. Waqar oda sietett hozzám és kihúzott a kádból majd az ágyba fektetett és hozott nekem vizet.
- Már jó. – Mondtam, majd felültem.
- Mi történt? – Kérdezte.
- Nem tudom. Talán a sok stressz. – Mondtam, majd Waqar lassan csókolta végig testem minden porcikáját, és lassan hátra fektetett. A testem szinte meg se moccant csak ő munkálkodott. Ott feküdtem mint egy rongybaba, és nem értettem mi történt. Talán egy rossz előjel? Nem tudom, de miután szeretkeztünk és Waqar elaludt, és nem tudtam. Szemeim tárva nyitva voltak és az eszem ezer féle helyen járt. Visszatértem volna oda, amikor még Aronnal beszélgettünk a lift előtt, hogy tanácsot kérjek tőle mielőtt még eltűnik örökké. Visszamentem volna, mert ahol voltam talán nem a nekem való hely volt.
- Egész nap azért kutattam, hogy felkeresem a rózsákat, amiket az egyik portyáról hoztam még. Gondoltam majd egy évfordulón hasznát veszem. A barackért pedig dolgoztam egy fél napot. Csak neked szívem. – Mondta, majd megcsókolta a nyakamat. Libabőrös lettem, és elkezdtem könnyezni. Megkértem Waqart hogy mielőtt szeretkeznénk had fürödjek le. Beültem a kádba, és elbambultam. Arra gondoltam vajon Kester haragszik rám odaátról, amiért boldog vagyok? Elkapott egy hideg szellő. Egy megmagyarázhatatlan érzés. Mintha a halál keze érintett volna meg. Egy percre kihűlt a levegő. Nem. Nem is kapok levegőt. Waqar oda sietett hozzám és kihúzott a kádból majd az ágyba fektetett és hozott nekem vizet.
- Már jó. – Mondtam, majd felültem.
- Mi történt? – Kérdezte.
- Nem tudom. Talán a sok stressz. – Mondtam, majd Waqar lassan csókolta végig testem minden porcikáját, és lassan hátra fektetett. A testem szinte meg se moccant csak ő munkálkodott. Ott feküdtem mint egy rongybaba, és nem értettem mi történt. Talán egy rossz előjel? Nem tudom, de miután szeretkeztünk és Waqar elaludt, és nem tudtam. Szemeim tárva nyitva voltak és az eszem ezer féle helyen járt. Visszatértem volna oda, amikor még Aronnal beszélgettünk a lift előtt, hogy tanácsot kérjek tőle mielőtt még eltűnik örökké. Visszamentem volna, mert ahol voltam talán nem a nekem való hely volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése