67.Fejezet: Egy új kezdett

KÉT ÉVVEL A LÁZADÓ HÁBORÚ UTÁN

Reggel kiléptem a házunk ajtaján. Körülnéztem, és eszembe jutott amikor még ez a hely egy lebombázott roncs volt. Most mindenhol faházak, és kertek. Az élet virágzik itt az Édenben. Rengeteg ember él velünk együtt ezen a helyen. Én és a többi alapító irányítjuk a közösséget, de kicsit sem vasököllel. Igazándiból mindannyian egy célt szolgálunk az pedig a boldogság. Habár sok volt a veszteségünk akik emlékeinkben élnek az már a múlté. Ez pedig az új világ. Egy új kezdett.

Mögöttem kijött az ajtón Ethan is kezében a kis Lucius. Egy kisbaba, akit halott anyja karjai közül emeltünk ki a háború után. Ethan a nagypapája után nevezte őt el.
- Készen van már a keleti rész is? – Kérdezte Ethan miközben a gyereket letette a tornácunkra.
- Igen. Most már biztonságosabban aludhatunk. De ezek nem erős betonfalak. Még mindig több őrszemre lenne szűkség. Reagar nem végzi jól mostanában a munkáját, és még mindig nem tartom jó ötletnek, hogy egyáltalán kapott maga mellé bármilyen haderőt. – Mondtam miközben leültem a párkányunk egyik kedves kis székére.
- Connor tökéletesen végzi a munkáját. A katonáink épp elegen vannak, és nagyon jól képzettek. Reagar kicsin őrszem csapata nem jelentene akkora veszélyt. Ne feledd hogy mennyit változott. Már nem az aki volt. – Mondta Ethan, majd megsimogatta az arcomat.
- A szélmalmok jól műkődnek köszönhetően Alex-nak. A sok tenyészállat pont annyi hogy még három telet túlélünk belőlük. Ezt pedig Pearl-nek köszönhetjük. Te tökéletesen alkalmaztatod a törvényeket, és az emberek szeretnek. De én mit csinálok?  - Kérdeztem.
- Te vagy az aki nélkül ez a béke felborulna. Nélküled mind egymásnak esnénk azért, hogy saját magunk képére formáljuk a helyet. Most ha körül nézel nem azt látod hogy egy valaki mit szeretett volna. Helyette azt látod hogy az emberek összedolgozva mire voltak képekes. Ez többünk egysége. Te vagy a pecsétünk. – Mondta miközben leült mellém, majd megcsókolt.
- Jaj! Bocsánat hogy zavarok! Srácok az acélosok megjöttek. – Mondta Pearl zavarodottan, majd követtük őt a Kapitoliumba. Így nevezzük az Éden legnagyobb épületét, ami egykoron egy nagyobb igazságszolgáltató épület volt. A távolban megláttam a helikoptert előtte pedig a három acélost. Még azóta sem találtak Devon helyére alkalmas társat.

Feléjük közeledve mosoly ült az arcomon, de a mosoly egyre jobban lelankadt. Mindig is éreztem, hogy valami történni fog, és én készen álltam. Paranoiásnak néztek, és úgy gondolták hogy túl sok volt nekem a harcokkal telt évek, ezért nem tudom azokat elengedni. Ami így is volt. Maddox arcát nézve tudtam, hogy nem jó hírrel érkeznek. Alexa sosem vágott ilyen ijedt képet. Trevor sem állt úgy, ahogy szokott. Ha nem lenne baj a helikopternek támaszkodva szívná a füstölőjét. De most szinte vigyáz állásba várt engem. Oda érve köszöntem nekik, de rátértem a lényegre:
- Mi történt? Nem elég amit adtunk a toronynak? – Kérdeztem ijedten.
- Trinity meghalt. – Mondta Alexa, majd nagy levegőt vett és azt mondta:
- Sasha került a helyére. – Hirtelen összerándultak arcizmaim. Nem értettem a helyzetet. A toronnyal a megállapodásunk az, hogy minden hónapban adunk nekik élelmet, és ha úgy van katonákat cserélünk egymás között. De ezt a megegyezést egy olyan nővel kötöttem, akinek a szíve elvetve, de néhol tiszta volt. Sasha a királyság óta gyűlöl engem, és ha ő lett a vezető… Felvoltam készülve. Mindenki tette a dolgát én pedig arra készültem mikor kell újra a túlélésért küzdeni. Mert ez mindig így van. Egyszer csak beüt a balszerencse vagy hívhatjuk az ördögnek. Úgy éreztem, hogy egy kígyó merészkedett az édenünkbe.
- Ez hogy történhetett? Miért pont Sasha? Az a romlott nőszemély lerombolja sokéves munkáját a toronynak! – Fakadt ki értetlenkedve Connor, aki épp a hír közlésekor ért ide.
-  Trinity-t holtan találták a szobájában. Öngyilkos lett. Valamilyen pirulákat szedett be nem nagyon érettem a dolgot. Aztán ahogy lenni szokott összehívtuk a torony összes lakosát, és akkor egyszer csak miközben Maddox beszélt a közönséghez Sasha előre lépett. Azt mondta, hogy mint a vezető jobb keze úgy érzi joga van a torony vezetéséhez. Igért fűt és fát. Az emberek pedig elkezdték őt isteníteni. Minden esetre tudnotok kell, hogy holnap ide jön… A sárga ruhás katonáival. – Mondta Trevor, mire megfordultam, és egy újabb pillantást vetettem a felépített csodára. Elveszíthetem?
- Akkor készüljünk fel mi is. – Mondtam majd Connora tekintettem.
- A katonákat kivezénylem a város minden pontjára. Ennél többet nem szeretnék tenni. Nem fogok újra háborúzni. – Mondta Connor majd dühösen elviharzott.
- Mi a baja a fiúnak? – Kérdezte Maddox, aki a háború után levágatta hosszú ősz haját, és most még félelmetesebben fest mint anno.
- Nem tetszik neki az egyezségünk. Nem szeretne a toronyhoz bármilyen módon is kapcsolódni. – Mondtam, majd Maddox megfogta a vállamat.
- Tudod mindig is pipa voltam, amiért nem volt lehetőségem nekem kinyírni azt a fasz fejt. Ez azóta is aggaszt, de ennyi idő után már az ilyen dolgok elenyhülnek. Ha a srác még mindig ideges, akkor valószínű az is marad. Vigyázz vele… Sasha egy örült nő. Két örültet összeengedni nem egy okos döntés. – Mondta, majd lassan elindultunk a Kapitoliumba.