31.Fejezet: Gyilkosság

1.Fejezet: Gyilkosság

Három hónappal az események után

Az ágyamban keltem fel, és egy csókot adtam Waqar arcára. A házunk egy kis kunyhó szerűség. Van egy szoba egy ággyal, fürdővel és konyhával. Az ajtó helyén egy rongyszerű függöny lóg. Éppen reggelit készítettem neki, amikor az ablakon át integettem Gisellének. Ő a szemközti szomszédunk. Odakint mindenki egy helyen él ilyen kis házikókban a két torony alatt, amikben a király udvarra tartózkodik. Megreggelizünk a nagy nap előtt. Valószínűleg mindenki készülődik. Kinevezhetnek engem a király segédjének. Kiérdemeltem hisz rengeteg dologban segítettem neki mióta ide jöttünk. Utunk délre vezetett minket. E sivár homoktengerre, de az egyik legbiztonságosabb hely az időjárási körülmények miatt. A királyságnak több mint száz éve nem volt gondja a fertőzöttekel. Külön kis világot teremtettek. A királyt Skorpiónak szokás nevezni, de valódi neve a mostani királynak Khalil. Ide települtünk mindannyian, és ezt nevezzük most új otthonunknak.
- Azért nem árt óvatosnak lenned. – Tanácsolta nekem Waqar.
- Még mindig gyanúsan figyel téged. Talán más tervei vannak a kinevezéssel. – Mondta.
- Vagy talán csak belátja, hogy mellette a helyem. Még ha nem is kedvel. – Mondtam, majd elindultunk a toronyba. Útközben mellénk szegődött kézen fogva Pearl és Alex.
- A bátyád már a toronyban van? – Kérdeztem Alexet.
- Nem. Ő ma portyázni ment George csapatával. – Mondta Alex. A városban összesen harmincöten élünk, de így sem vesztettük el egymást azokkal akikkel ide jöttünk.
- Na és mikor lesz a nagy alkalom? – Kérdezte Waqar.
- Még nem tudjuk pontosan. – Válaszolta Pearl. A távolban láttam, ahogy Robot Nathan kezét fogva vár minket.
- Örülök hogy látlak titeket. Még mindig nincs semmi hír az öcsédről? – Robot testvérért jöttünk délre, de amint megtudtuk a királyságban telepedtek le viszont egy portya során nyoma veszett neki és a csapatának is. Azóta kereső csapatokat küldenek utánuk.
- Nem. De nem szeretnék erről beszélni. – Mondta majd Nathan-nel együtt beléptünk a hatalmas épületbe. A nagy toronyszerű egykori szállódai épületnek a földszintjét trónteremnek használják. Tágas, és jól belátható. A távolban ott ül a koponyákból épített trónon a Skorpió.

– Ezen a napon azért gyűltünk mind itt össze hogy bejelentsem az este tartandó ünnepélyt. Ugyanis csekély történelmünkben először lesz a királynak egy jobb keze, mint azt már mind tudjátok Frances személyében. Az este különleges lesz, így az ételeinkből nem spórolunk.  – Mondta Khalil. A szemébe néztem miközben mindenki készülődött elmenni. Szúrósan nézett rám mint aki készül valamire.
- Lehet ez az este nem olyan lesz mint amire számítunk. – Mondtam otthon Waqarnak.
- Már ismerlek annyira, hogy megmondjam… félsz. – Mondta mire belépett hozzánk Earl.
- Oh… Bocsánat ha zavarok. Még mindig nem szoktam meg hogy nem kopogunk. Csak megkérdezném, hogy megharagudnál-e Frances ha nem mennék az esti ünnepélyre? A földeken dolgoztam egész nap mint látod – Earl megmutatja piszkos kezét – és csak pihenni szeretnék egy picit. – Mondta, majd leültettem a konyhai kétszemélyes kisasztalunkhoz.
- Szóval bort kérsz vagy wiskey-t? – Kérdeztem mosolyogva.
- Azt hiszem… wiskey-t. – Mondta vacillálva Earl.
- Mi a helyzet a földeken? – Kérdezte Waqar.
- Egész jó minden. Bár egyes gyümölcsökről még nem tudom megélnek majd a forróságban. Majd meglátjuk. – Mondta Earl majd lehúzta a Wiskey-t.

Eljött az este. A toronyból zene szólt. Beléptem és láttam ahogy emberek táncolnak. A királlyal Giselle és fia Patrick társalgót. Gondoltam oda megyek, de a hangulat egyből megváltozott.
- Hát úgy látszik alul öltöztem. – Mondtam mikor megláttam a többiek öltözetét. Volt aki teljes estélyiben jelent meg.
- Majd segítünk ezen. – Mondta Khalil.
- És hogy vagy picinyem? – Kérdezte mosolyogva Giselle.
- Egyenlőre remekül. Csak hát nem szeretek középpontban lenni, de a nemesebb célért legyőzőm ezeket a félelmeimet. – Mondtam, mire a király megfordult bort önteni nekem.
- Egy ember aki olyan nemes mint te bizonyára nem ijed majd meg akkor ha megkérdezem fontos döntésekről. – Mondta majd a kezembe nyomta a bort.
- Nem… Remélem. – Mondtam remegő kézzel.
- Reméled? Ezt nem remélni kell hanem tudni. Ne okozz majd csalódást. – Mondta mire Patrick-kal koccintottunk.
- Na és hogy alakulnak a dolgok közted és Waqar között? – Próbálta a feszültséget tovább enyhíteni Patrick.
- Egészen jól. Mi is tervezzük az esküvönket. – Mondtam mire Skorpió félrenyelte az italát. Az őrei egyből rohantak hozzá segítségükkel. A király vörös rongy szerű ruhát viselt, amire ráköpte a bort.
- Nagyszerű. Most mehetek megszáradni. – Mondta, majd otthagyott minket.
- Szóval tényleg utál engem? – Kérdeztem Giselle-t, és Patrick-ot.
- Nem dehogy! Egyszerűen csak rossz napja van. Bizonyára nem szereti a nagy ünnepségeket. – Mondta, majd Patrik elmosolyodott.
- Vagy csak nem szereti ha valaki sokkal jobb vezető lenne nála. – Mondta majd a szemembe nézett, és megfogta a vállam.
- Te biztosan a legjobb vezető lennél. Okos vagy és össze hozod az embereket. Talán egy nap már nem csak segéd leszel és ez dühíti fel. – Mondta, majd kinyílt újra az ajtó és belépett Izabelle. Elkenődött smink, alig ápolt haj, kisírt szemek. Mióta férjét bebörtönözték, mert megverte őt azóta teljesen összetört. Ahogy ott állt mindenki megbámulta. A nagy csöndet megtörtem, és oda rohantam hozzá és segítettem neki leülni az egyik székre.
- Hozzak neked valamit? – Kérdeztem.
- Nincs szűkségem a segédségedre, de a nagy, fenséges királyunknak biztosan! – Mondta majd elvette az asztalon lévő alkoholt és üvegestül kezdte el inni.

Az este tovább telt tánccal, és ételekkel, majd Skorpió újra megjelent.
- Nagyon örülök, hogy ennyire jól éreztük magunkat ezen az estén! Itt van mindenki aki számít. A lakók akik részt vesznek abban, hogy ezek az ételek megteremjenek, megfőződjenek és végül hasunkban végezzék. A tanács aki segíti döntésemet, a katonáim akik vigyáznak a biztonságomra. Mindenkinek megvan a maga feladata. Ma kinevezek egy új feladatott ellátó embert. A király segédjét, aki segít majd eldönteni fontos döntéseket, és ott lesz velem a napjaim legnagyobb részében. Ez az ember pedig nem más, mint Frances  Reader. – Jelentett be a trón előtt állva a király. Mellé álltam az üveg borommal, majd magasba emeltem mire mindenki ugyan így tett. Megtapsoltak, és ujjongtunk, majd egy hatalmas sikítás zavarta meg a rendet.
- EGY HALLOT NŐ! EGY… - Ordította Sasha a tanács egyetlen női tagja, majd elájult. A legtöbben a segítségére siettek, majd az őrök bementek a mellék helységre ahonnan kijött. A király maga is oda ment mellette voltam, és beléptünk. A toalett előtt volt eldobva egy női holtest. Teljesen kibelezve, felvágva a nemiszervétől egészen a nyakáig. Szemei befordítva, nyelve pedig rávarrva a szájára. Egy sokkoló, teljesen traumatizáló látvány volt. A nő egy a termesztési részen dolgozó hölgy volt. Így lett az este az ünnepből egy tragédia. Az emberek sokkolva hagyták el a termet. Az őrök őrizték a helyszínt, és mindenkit hazaküldtek.
- Holnap gyere elém! Azt hiszem az első feladatod elég nagy kihívás lesz. Ez a tett… Még soha nem öltek meg a királyságunkban senkit. – Mondta dühösen Khalil, mintha az én hibám lett volna… mintha a mi hibánk lenne. De lehet ez így is van.