25.Fejezet: Tökéletlen akció
3.Fejezet: Tökéletlen akció
Ahogy terveztük. Robot beöltözött egy néninek és így olvadt
be az emberek közé a piacon. A piac mögötti épületben van a labor bejárata.
Benjamin-nál lehet a kulcs, aki valószínűleg a labor közelében lakik. Így amíg
Robot éppen gyümölcsöket, és zöldségeket nézeget addig én körülnézek távcsővel
az épületek ablakain. Az egyik épületben meglátom a fehér köpenyt.
- Robot! A zöld hajú néni mögötti apartman harmadik emeletén van a szobája. – Mondtam majd Robot oda ment a zöld frizurájú nő portékájához.
- Üdv kicsikém! Kérhetnék egy negyed dinnyét? – A katonák folyamatosan járőrözöttek, így hogy a gyanút elvessék Robot hirtelen elejti a dinnyét majd a sok zöldségekre és gyümölcsökre esik. Mindenki oda rohan, így senki sem veszi észre hogy Pearl beoson az apartmanba.
- Megvan a kulcs. – Mondta Pearl aki Benjamin köpenyében találta meg a labor összes ajtójához jó kulcsot. Ezek után Pearl hátul távozik, míg Robot is ügyes csellel a labor apartmanjához kerül. Bemennek, és kinyitják a labor kapuját.
- Ez egy labirintus. – Mondta Robot.
- Igen. De talán ha arr.. – Peart hirtelen valaki leütötte hátulról, majd Robotot is. Tovább figyeltem a nyílt teret, de egyszer csak valaki mögöttem kiütött.
- Robot! A zöld hajú néni mögötti apartman harmadik emeletén van a szobája. – Mondtam majd Robot oda ment a zöld frizurájú nő portékájához.
- Üdv kicsikém! Kérhetnék egy negyed dinnyét? – A katonák folyamatosan járőrözöttek, így hogy a gyanút elvessék Robot hirtelen elejti a dinnyét majd a sok zöldségekre és gyümölcsökre esik. Mindenki oda rohan, így senki sem veszi észre hogy Pearl beoson az apartmanba.
- Megvan a kulcs. – Mondta Pearl aki Benjamin köpenyében találta meg a labor összes ajtójához jó kulcsot. Ezek után Pearl hátul távozik, míg Robot is ügyes csellel a labor apartmanjához kerül. Bemennek, és kinyitják a labor kapuját.
- Ez egy labirintus. – Mondta Robot.
- Igen. De talán ha arr.. – Peart hirtelen valaki leütötte hátulról, majd Robotot is. Tovább figyeltem a nyílt teret, de egyszer csak valaki mögöttem kiütött.
Egy fehér szobába ébredtem, korházszerű ruhában. A laborban
voltam egy székhez kötözve két katonával az oldalamon akik fegyvert fogtak rám.
- Mi történik? – Kérdezgettem őket pánikszerűen. Amikor Reagar hangját halottam:
- Talán jó ötletnek tűnt, de mégis ebben is elbuktál. – Mondta, majd kinyílt az ajtóm. Belépett az ajtón, és leült elém.
- Beszélgessünk. – Mondta, majd elővett fényképeket rólam és a csapatról.
- Azt hitted nem figyelünk titeket? Hogy csak úgy elengedem a bűnözőket, hogy utána visszatérjenek bosszút állni? Persze aztán kiderül, hogy akikkel vigyáznom kellett volna nem voltak rabok. Ez már más kérdés. – Mondta majd mélyen a könnyes szemembe nézett.
- Mi a baj? – Kérdezte.
- Megfog ölni? – Kérdeztem vissza mire a férfi hátradőlt és elmosolyodott.
- Nem… Nem én foglak. Ha nem követted volna Ruby Sweete-éket, akkor most nem lennénk itt. Akkor talán csak tovább figyelem szenvedésed. De nem így tettetek. Pedig Aron nagyon… jó vezető lehetett volna. – Mondta majd elém tolt egy képet amin három vegyruhában lévő, gázmaszkot viselő ember Aron hulláját felpakolja egy kocsira. A sokktól hirtelen köpni nyelni nem tudtam.
- Tudom sok ezt feldolgozni. – Mondta fintori vigyorral a képén.
- Magának ez okoz örömet? Az emberek szenvedése? – Kérdeztem mire a férfi az arcomhoz hajolt oly közel, hogy éreztem az epret amit nemrég ehetett.
- Én megakartalak menteni. Megakartam menteni mindenkit. – Mondta.
- Hazugság! Direkt felállították a bűnesetemet. Tudták, hogy lopnom kell majd a kutyámnak, hogy ne halljon éhen. Legalább is valaki biztosan lopni fog ha nincs elég. – Mondtam mire Reagar újra hátra dőlt mosolyogva.
- Lehet hogy rosszul ítéltelek meg. – Mondta majd felállt. A kezében egy piros gombos kapcsoló volt.
- Mi az? – Kérdeztem.
- Ez a gomb hozza majd elő azt aki megöl majd téged, és a barátosnéd. – Mondta majd intett az őröknek, akik kivezettek. Reagar a másik irányba ment. Engem egy óriási acél kapuhoz vezetettek majd amikor kinyílt elvágták a kezemet leláncoló kötelet és bedobtak egy homokos arénába.
- Íme hölgyeim és uraim! – Reagar egy pódiumon állt. Körös körül emberek ültek, én pedig egy üvegfallal zárt arénába kerültem. Egyszer csak kinyílt a négy acélkapúból az egyik amin Robotot dobták be a katonák.
- Az alku egyszerű! Ha legyőzitek a legújabb szörnyünket puszta kézzel… bűneiteket elfelejtjük és szabadon távozhattok. Az egész város rá a tanúm! Ha veszítetek… hát akkor ő fog titeket megölni. – Ekkor Robottal az előttünk lévő kapura szegeztünk tekintetünk amin kinyílva egy óriási szinte már fehér színű monstrum lépett elő.
- Benn. – Mondta Robot, majd megfogta a kezemet.
- Mi történik? – Kérdezgettem őket pánikszerűen. Amikor Reagar hangját halottam:
- Talán jó ötletnek tűnt, de mégis ebben is elbuktál. – Mondta, majd kinyílt az ajtóm. Belépett az ajtón, és leült elém.
- Beszélgessünk. – Mondta, majd elővett fényképeket rólam és a csapatról.
- Azt hitted nem figyelünk titeket? Hogy csak úgy elengedem a bűnözőket, hogy utána visszatérjenek bosszút állni? Persze aztán kiderül, hogy akikkel vigyáznom kellett volna nem voltak rabok. Ez már más kérdés. – Mondta majd mélyen a könnyes szemembe nézett.
- Mi a baj? – Kérdezte.
- Megfog ölni? – Kérdeztem vissza mire a férfi hátradőlt és elmosolyodott.
- Nem… Nem én foglak. Ha nem követted volna Ruby Sweete-éket, akkor most nem lennénk itt. Akkor talán csak tovább figyelem szenvedésed. De nem így tettetek. Pedig Aron nagyon… jó vezető lehetett volna. – Mondta majd elém tolt egy képet amin három vegyruhában lévő, gázmaszkot viselő ember Aron hulláját felpakolja egy kocsira. A sokktól hirtelen köpni nyelni nem tudtam.
- Tudom sok ezt feldolgozni. – Mondta fintori vigyorral a képén.
- Magának ez okoz örömet? Az emberek szenvedése? – Kérdeztem mire a férfi az arcomhoz hajolt oly közel, hogy éreztem az epret amit nemrég ehetett.
- Én megakartalak menteni. Megakartam menteni mindenkit. – Mondta.
- Hazugság! Direkt felállították a bűnesetemet. Tudták, hogy lopnom kell majd a kutyámnak, hogy ne halljon éhen. Legalább is valaki biztosan lopni fog ha nincs elég. – Mondtam mire Reagar újra hátra dőlt mosolyogva.
- Lehet hogy rosszul ítéltelek meg. – Mondta majd felállt. A kezében egy piros gombos kapcsoló volt.
- Mi az? – Kérdeztem.
- Ez a gomb hozza majd elő azt aki megöl majd téged, és a barátosnéd. – Mondta majd intett az őröknek, akik kivezettek. Reagar a másik irányba ment. Engem egy óriási acél kapuhoz vezetettek majd amikor kinyílt elvágták a kezemet leláncoló kötelet és bedobtak egy homokos arénába.
- Íme hölgyeim és uraim! – Reagar egy pódiumon állt. Körös körül emberek ültek, én pedig egy üvegfallal zárt arénába kerültem. Egyszer csak kinyílt a négy acélkapúból az egyik amin Robotot dobták be a katonák.
- Az alku egyszerű! Ha legyőzitek a legújabb szörnyünket puszta kézzel… bűneiteket elfelejtjük és szabadon távozhattok. Az egész város rá a tanúm! Ha veszítetek… hát akkor ő fog titeket megölni. – Ekkor Robottal az előttünk lévő kapura szegeztünk tekintetünk amin kinyílva egy óriási szinte már fehér színű monstrum lépett elő.
- Benn. – Mondta Robot, majd megfogta a kezemet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése