Bevezető

A MEGTISZTULÁS KÖRÚTJA

Írta: Roland Winchester

Ma van a háromszázadik évfordulója annak a napnak, amikor minden megváltozott. Az emberek már nem voltak emberek, és akik mégis azok maradtak azok félhettek minden egyes nap, minden egyes percében. Az emberiségnek csupán kis része maradt fent és mi itt ezekben a romokra épült kis településekben élünk. Mindenkinek megvan a maga feladata. Egyesek az élelmiszerekért felelősek. Mások azért, hogy biztonságban legyünk a biztonsági zónán belül is. De vannak olyanok akik vezetők, és vannak olyanok akik elzártan élnek bűntetteik miatt.
Az élet nem egyszerű ezen a helyen. Habár egyszer tudom hogy az volt. Az egész nagyon régre nyúlik vissza. Még a hidegháborúk korszakában kísérleteztek titokban embereken vírusokkal, amiket felhasználhatnak egy következő világháborúban. Az idő múlásával ezek a kísérletek abba maradtak, mert már nem volt rá szűkség. Ám voltak létesítmények ahol a vírusokkal és baktériumokkal tovább foglalkoztak, míg végül egy baleset következtében ez kiszabadult. Az első hónapokban csak kevés hírt hallottunk kitörésekről. A vírus kezdetben nagyon gyenge volt. Ott lappangót mindenkiben mélyen a vérükben és csak a megfelelő időre várt. Aztán egy napon a tragédia elkezdődött. A sok fertőzött ember szerte a világon mint egy időzített bomba átalakult egy másik emberré. Egy szörnyé aki észt vesztve gyilkolásba kezdet és evésbe. A vírus rohamosan elterjed, és a világ amit ismertek teljesen eltűnt. Mi már egy olyan nemzedék vagyunk akiknek a történelem ennyiből áll. De ez a nap a legrosszabb az összes közül.
A háromszázadik évfordulóval elindul a következő tisztító csapat. A tisztító csapatok minden század évfordulón útra kelnek, azért hogy a világot megtisztítsák a fertőződöttektől.  Majd visszatérhetnek, de ez csak vágyálóm. Az csapatoknak mindig öt évvel többet kell járniuk, mint az előző csapatoknak, de egy kezem megtudom számolni hányan tértek vissza azok közül akik elindultak. Idén pedig én nekem is mennem kell, és sosem féltem még ennyire.