46.Fejezet: Kiképzés

4.Fejezet: Kiképzés

Valami történhetett a fűtő rendszerrel, mert kora reggeli ébredéskor mintha az ágyba fagytunk volna Ethan-el. Minden esetre felkeltünk, és elkészültünk. Pontban nyolcra kellett megjelenik a hetedik emeleten, ahol kiválasztásra kerül sor. Egymás mellett álltunk előttünk Trinity és csapata.
- A mellettem lévő emberek lesznek a kiképzőitek. Az ismereteink alapján osztottunk be titeket különböző munkakörökre. Át is adom a szót a parancsnokoknak és vezetőknek. – Mondta, majd hátrább állt. Előre lépett egy nagyon helyes férfi. Igazán ámulatba ejtő volt. Ethanre néztem, és láttam az arcán hogy neki is megtetszett amit látott.
- Az én nevem Duncan Sexton! Én vagyok a különleges alakulatok kiképző mestere. Több mint százszor jártam már odakint, és még sosem vesztettem embereket. Ezért is állhatok itt előtettek. Előzetes egyeztetések alapján kérem akinek nevét felolvasom álljon mögém. Frances Reader! – Mondta, majd le is tette a listát. „Ennyi?” gondoltam, majd elindultam a férfi mögé. Ez után egy nő lépett elő, aki szintén egy kiképző mester volt. Ő magához hívta Ethant, George-ot és Connor-t. Alex a vezérlőbe került, mint informatikai kisegítő. Pearl a gyarapodási projekthez csatlakozott. Izabelle-t orvosi tudása miatt kiképzés nélkül saját rendelőbe vitték. Ezek után már csak Sasha állt előttünk.
- Tudok a múltadról Sasha! Szépen szolgáltad királyod, és egy igazi jobb kéz vagy. Így megteszlek személyes segítőmmé. – Mondta, mire Sasha rám mosolyogva ment oda kezet fogni Trinity-vel.

Duncan felém fordult. Mélyen a szemembe nézett, és úgy éreztem mentem elolvadok, mint egy vattacukor a szájban.
- Még tovább fog bámulni vagy elindul? – Kérdezte, majd a kínos farkasszemezés után a mögöttünk lévő ajtóra néztem.
- Igen. Ez a szint a mi szintünk. Szóval mire vár? – Kérdezte, majd elindultam mögöttem a szexi kiképzőm. Benyitottam, és egy hatalmas kiképző pályán találtam magam. Voltak futó padok, akadály pályák, mászó falak és egy óriási ringféleség a terület közepén.
- Ez komoly? – Kérdeztem, majd elkezdtem kicsit szorongani.
- Ezt nem is értem. Én nem vagyok jó harcos. A többi fiú sokkal jobb, és jobban megérdemelte volna magát. – Mondta Duncan-nek, aki egy kést dobott egyik tanítványa felé, aki a futógépen futott. A fiú oda se nézve tért ki előle.
- Ez a fiú pékként dolgozott, amíg nem karoltam fel, hogy harcos legyen. Mert ebben a világban harcosok nélkül nem fogunk érvényesülni. Így maga harcos lesz. – Kezdet engem körbe sétálni, és kezeivel erőteljesen megfogdosni, majd végül a fenekemen landolt a keze. Hirtelenjében nem tudtam segíteni az ösztöneimen, és kemény lettem odalent. Duncan ezt észrevette.
- Most pedig büntetés képpen, amiért felizgult lefut száz kilómétert a futógépen. Az után hazamehet, az igazi oktatást holnap kezdjük. – Mondta, majd oda ment egy lányhoz aki a falon mászott. Hirtelen nem tudtam mozdulni sem, de erőt vettem magamon.

Nagyon elfáradtam, így kimentem az étkezőbe amiben csupa vasból és acélból készült asztalok voltak. Az ételt egy pultról vehettük el. Miután levettem a sárga valamit, amit ételnek neveztek megnéztem hova ülhetnék. Láttam, hogy az étkező szinte teljesen üres csak egy padnál ültek hárman. Gondoltam csatlakozok hozzájuk.
- Sziasztok! Az én nevem Frances. – Mutatkoztam be mire megfordult egy fiatalabb srác. Olyan arca volt, mint egy rajzfilm figurának.
- Szia! Én Rafael vagyok. Ő itt Sabrina, és Leo. – Mondta a rajzfilm szerű fickó. Sabrina egy gyönyörű szőke göndörhajú lány. Leo pedig egy kissé nagydarab. Már mint nem magasságban, hanem hasban. Ázsiai származású, és hát egy igazi kocka.
- Mikor érkeztél? – Kérdezte Sabrina.
- A barátaimmal már egy ideje itt vagyunk, de még csak ma volt a kiválasztás. – Mondtam, mire bekaptam egy kanálnyi falatot a sárga izéből. Borzalmas íze volt, így vissza is tettem a kanalat.
- Hát igen. Én sem rajongók a fehér répás zabfőzeléktől. – Mondta Leo, majd bekapott egy hatalmas kanállal.
- Ez csak idénleges kaja. Szoktak lenni nagyon finomak is. – Mondta Rafael, majd egy táblára mutatott.
- Ott találod a heti ételeket. Viszont téged hova osztottak be? Nem látszódig az öltözékedből hogy hova tartoznál. – Kérdezte.
- Duncan kiképző mester vett kezelésbe mint katona. – Mondtam mire mindhármuknak leesett az álluk.
- Azta! Én már oly régóta akarok oda bekerülni. De sajnos csak a központban lett helyem. – Mondta Sabrina leeresztett fejjel.
- Héj! Az is remek munka. Mi a központban foglalkozunk az épület teljes ellátottságával. Áram, víz, hőmérséklet. Mind a mi karbantartásunknak köszönhető. – Mondta a kormos kezű Rafael. Eddig észre sem vettem.
- Akkor ezért viseltek narancssárga ruhát? – Kérdeztem.
- Igen. Ez a mi egyenruhánk. Jut eszembe ha nagyon jó leszel bekerülhetsz az acélosok közé. – Mondta Rafael mire Sabrina még jobban kiakadt.
- Kik azok az acélosok? – Kérdeztem.
- A torony legjobb katonái. Egyikük Duncan tanítványa volt. Folyamatosan küldetéseken vannak, és mindig sikerrel járnak. A vezetőjük egy nagyon idős vén róka, de nála erősebb harcost nem ismerek. Ő már itt él kiskora óta. Mindenki velük akar lógni. A legmenőbb alakok. – Mesélte Rafael, majd elővett egy képet.
- Ez itt az apám… Tudom hogy te messziről jöttél, és úgy tudom ő a messzeségben élt, ahol napfény van. Felismered őt? – Kérdezte, majd a fotóra néztem, és megláttam Pearl édesapját. Mason Sanchez volt akivel összefutottunk miközben menekülni próbáltunk a fények városa helikopterei elől, és aki Ibikkel halt meg egy hajón. Ha Rafael a fia, akkor testvére lehet Pearl-nek ez a fiú. De ezt most hogy közölhetném? Így hazudtam.
- Nem. Sajnálom, de nem dereng semmi. – Mondtam, majd felálltam, és visszatértem a szobámba. Vártam Ethant, hogy elmeséljem neki a napomat.