32.Fejezet: "Te következel!"
2.Fejezet: „Te következel”
Egy újabb napra ébredtem, de ez más volt mint az eddigi.
Waqar-nak sem adtam csókot és nem készítettem reggelit. Kint az emberek némák
voltak. A hangulat olyan volt mint egy öregek otthonában, ahol már tudják hogy
itt a vég és belengett mindent a mély depresszió.
- Akárki volt nem hiszem hogy ez lesz az utolsó. – Mondta Waqar.
- Szerintem sem. Valakinek nem tetszik a kinevezésem, és hogy őszinte legyen… úgy gondolom ennek valamilyen módon benne van a keze… Tudjuk hogy kinek. – Néztem Waqarra.
- Ne nevettess! Miért nevezne ki hogy utána ilyen dolgokat tegyen? Egyáltalán hogyan függ ez össze? – Kérdezte Waqar.
- Talán paranoiás vagyok. – Mondtam, majd visszafeküdtem mellé az ágyba. Megcsókoltam, és a dolgok jöttek maguk után. Éppen rajta feküdtem, és szeretkeztünk amikor Khalil lépett be a függönnyel eltakart ajtón.
- Igen. Tényleg jó ötlet lett volt a fadeszka ajtók bevezetése. – Mondtam miközben még Waqaron feküdtem.
- De nálunk nyitott az életszellem. Nem kellenek ajtók azok mögött csak titkok rejtőznek. Egyébként nem muszáj abbahagynotok. Ifjú koromban én is kísérleteztem. Frances ha itt végeztél szeretném ha csatlakoznál Nathan-ékhoz. Összeállt egy nyomozói csapat, akik végére járnak majd a dolognak. Mindenkit körbe kérdeznek, és majd a tanács elé állva elmondják mire jutottak. Segíts nekik! Kérdezz ki te is emberek. Légy hasznos! – Mondta majd kilépett az ajtón. Egyből lemásztam Waqarról felöltöztem, és megkerestem Nathant.
- Akárki volt nem hiszem hogy ez lesz az utolsó. – Mondta Waqar.
- Szerintem sem. Valakinek nem tetszik a kinevezésem, és hogy őszinte legyen… úgy gondolom ennek valamilyen módon benne van a keze… Tudjuk hogy kinek. – Néztem Waqarra.
- Ne nevettess! Miért nevezne ki hogy utána ilyen dolgokat tegyen? Egyáltalán hogyan függ ez össze? – Kérdezte Waqar.
- Talán paranoiás vagyok. – Mondtam, majd visszafeküdtem mellé az ágyba. Megcsókoltam, és a dolgok jöttek maguk után. Éppen rajta feküdtem, és szeretkeztünk amikor Khalil lépett be a függönnyel eltakart ajtón.
- Igen. Tényleg jó ötlet lett volt a fadeszka ajtók bevezetése. – Mondtam miközben még Waqaron feküdtem.
- De nálunk nyitott az életszellem. Nem kellenek ajtók azok mögött csak titkok rejtőznek. Egyébként nem muszáj abbahagynotok. Ifjú koromban én is kísérleteztem. Frances ha itt végeztél szeretném ha csatlakoznál Nathan-ékhoz. Összeállt egy nyomozói csapat, akik végére járnak majd a dolognak. Mindenkit körbe kérdeznek, és majd a tanács elé állva elmondják mire jutottak. Segíts nekik! Kérdezz ki te is emberek. Légy hasznos! – Mondta majd kilépett az ajtón. Egyből lemásztam Waqarról felöltöztem, és megkerestem Nathant.
A termelési részen találtam meg Nathan-t, Connor-t és George-ot.
Connor Alex idősebbik testvére sokban hasonlít Nathan-re. Talán csak abban nem
hogy nincs platina szőke haja, és kék szeme. Helyette sűrű fekete haja van,
erős arcszőrzettel. George egy fekete bőrű, izmos, kedves ember, aki állandóan
küldetéseken van.
- Már olyan rég láttalak, hogy esküszöm hiányoztál. – Mondta George majd megölelt.
- Én is örülök neked. Egyébként mi járatban voltatok? – Kérdeztem, mire Connor megfordult miközben guggolva nézegetett valami répa ültetvényt:
- Kerestünk embereket, akiket ide hozhattunk volna. Ehhez a sok terméshez több ember kell, de nem jártunk sikerrel. Pedig reméltem, hogy találunk még városi menekülteket. Nem hiszem el hogy több ezer ember eltűnt a tűzben. – Mondta, majd visszafordult.
- Lehet hogy nem is a tűz végzett velük, hanem a fertőzött horda. De ez tényleg egy jó ötlet. Ha többen lennénk könnyebben mennének a fejlesztések. Így csak éldegélünk. De most nagyobb a probléma igaz? Valaki nem ezt az ideát követi. – Mondtam, majd Nathan a kezembe nyomott egy kis fűzetett.
- Itt van minden ember neve. Mind át van húzva, mert már mindenkit kikérdeztünk, de tettem egyesekhez pontot. Nem ártana ha te is rájuk néznél. Nem muszáj hivatalosa… Elég ha barátian kikérdezed őket hogy érzik magukat. Te jobban értesz az emberekhez. – Mondta, majd rámosolygott.
- Köszönöm. – Mondtam, majd egy hirtelen érzéstől vezérelve megöleltem őt. Mióta ide értünk úgy éreztem mintha haragudna rám. Ez a mosoly pedig beragyogta a szívem.
- Tudnod kell, hogy te és Robot vagytok számomra itt a legfontosabbak. Csak szerettem volna ha ezt tudod. – Mondtam, majd Nathan helyeslően bólogatott.
- Már olyan rég láttalak, hogy esküszöm hiányoztál. – Mondta George majd megölelt.
- Én is örülök neked. Egyébként mi járatban voltatok? – Kérdeztem, mire Connor megfordult miközben guggolva nézegetett valami répa ültetvényt:
- Kerestünk embereket, akiket ide hozhattunk volna. Ehhez a sok terméshez több ember kell, de nem jártunk sikerrel. Pedig reméltem, hogy találunk még városi menekülteket. Nem hiszem el hogy több ezer ember eltűnt a tűzben. – Mondta, majd visszafordult.
- Lehet hogy nem is a tűz végzett velük, hanem a fertőzött horda. De ez tényleg egy jó ötlet. Ha többen lennénk könnyebben mennének a fejlesztések. Így csak éldegélünk. De most nagyobb a probléma igaz? Valaki nem ezt az ideát követi. – Mondtam, majd Nathan a kezembe nyomott egy kis fűzetett.
- Itt van minden ember neve. Mind át van húzva, mert már mindenkit kikérdeztünk, de tettem egyesekhez pontot. Nem ártana ha te is rájuk néznél. Nem muszáj hivatalosa… Elég ha barátian kikérdezed őket hogy érzik magukat. Te jobban értesz az emberekhez. – Mondta, majd rámosolygott.
- Köszönöm. – Mondtam, majd egy hirtelen érzéstől vezérelve megöleltem őt. Mióta ide értünk úgy éreztem mintha haragudna rám. Ez a mosoly pedig beragyogta a szívem.
- Tudnod kell, hogy te és Robot vagytok számomra itt a legfontosabbak. Csak szerettem volna ha ezt tudod. – Mondtam, majd Nathan helyeslően bólogatott.
Az első gyanúsítottam Izabelle volt. Elég furcsán
viselkedett, és hát nem szívlel sem minket, sem a királyt. Talán tényleg ő
tette. Oda értem a házához, ő pedig kint ült egy kis padon és dohányzott.
- Szia! Zavarhatlak egy kis időre? – Kérdeztem, majd leültem mellé.
- Hát ha már így elkényelmesedtél mondhatnék nemet? – Kérdezte gúnyosan, majd szívta tovább a cigarettáját.
- Borzalmasan érzem magam a történtek után. Ki tehetne ilyet? – Kérdeztem, majd Izabelle felém fordult:
- Bárki! Nem tudhatod ki van ellened! Ez a hely… ez… rosszabb mint a város volt. Ott legalább volt egy ajtó amit bezártunk. Miután Steffan megvert mindig sminkel eltakartam, és úgy mentem az orvosi szobába. Amíg ő szakácskodott, és ellátta az embereket étellel és bekötöztem a sebeiket. Minden egyszerűbb volt. Nem voltak királyok, és parancsok. Csak éltük az életünket, ahogy tudtuk. – Mondta, majd eldobta a füstölgő cigarettát.
Tovább mentem emberekhez, de sehol nem találtam gyanút. Talán azért mert rossz helyen keressük az elkövetőt. Minden esetre hazaindultam, amikor is egy cetlit találtam az ajtón mellet, amin az állt: „Te következel”
- Szia! Zavarhatlak egy kis időre? – Kérdeztem, majd leültem mellé.
- Hát ha már így elkényelmesedtél mondhatnék nemet? – Kérdezte gúnyosan, majd szívta tovább a cigarettáját.
- Borzalmasan érzem magam a történtek után. Ki tehetne ilyet? – Kérdeztem, majd Izabelle felém fordult:
- Bárki! Nem tudhatod ki van ellened! Ez a hely… ez… rosszabb mint a város volt. Ott legalább volt egy ajtó amit bezártunk. Miután Steffan megvert mindig sminkel eltakartam, és úgy mentem az orvosi szobába. Amíg ő szakácskodott, és ellátta az embereket étellel és bekötöztem a sebeiket. Minden egyszerűbb volt. Nem voltak királyok, és parancsok. Csak éltük az életünket, ahogy tudtuk. – Mondta, majd eldobta a füstölgő cigarettát.
Tovább mentem emberekhez, de sehol nem találtam gyanút. Talán azért mert rossz helyen keressük az elkövetőt. Minden esetre hazaindultam, amikor is egy cetlit találtam az ajtón mellet, amin az állt: „Te következel”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése