8.Fejezet: A tizediken

Eltemettük volna a testet, de nem maradt belőle semmi. Robot teljesen megörült, és lekaszabolta azokat a szörnyeket, akik megölték őt. A szemembe se tudott nézni.
- De hogy nyílt ki az a szar? – kérdezte Benn csalódottsággal a hangjában. Furcsa, de úgy éreztem mintha őt is megrázta volna a dolog.
- Szerintem valaki baszakszik velünk! – mondta Robot.
- Lehet az okostojás az. – mondta Nathan.
- Ki is ő egyáltalán? – kérdeztem miközben Kester ölében feküdtem zokogva.
- Benjamin Cash-nek hívják. A város doktorainak készített gyógyszereket, és kiséletezett a lényekkel. – mondta Ibik miközben eltorlaszolta a lyukat.
- Bazdmeg! – Robot nem bírt felülkerekedni az érzésein. Becsapta maga után az ajtót.
- Ez így nem lesz jó. Pakoljunk, majd időközben megállhatunk és gyászolhattok, de most kell indulnunk! Elena veszélyben van. Ha tényleg Okostojás tesz nekünk keresztbe akkor ez csak az első mutatványa volt. – mondta Ruby a többieknek.
- Rendben. Adj nekünk egy öt percet kérlek! – Mondta Kester miközben a fejemet simogatta.
- Öt perc múlva indulunk. – mondta Ruby miközben visszatért a szobájukba Elenához.

- Éppen realizáltuk hogy a kutyám az ő volt kutyája. Éppen a kezét nyújtotta, és megígérté, hogy együtt megyünk majd visszahozzá. – mondtam miközben Kester ölébe dugtam a fejemet.
- Nem tehetsz róla. Héj figyelj rám! Nem tehetsz róla! Ez nem a te hibád értetted? – mondogatta miközben a fejemet fogta és a szemembe nézett, majd megcsókolt. Hirtelen lenyugodtam, és felálltam. Utoljára néztem a barikádra, és szembe azzal mi történt.
- Nem hagylak csendben Aron! Haza térek! – mondtam mire Nathan megfogta a karomat.
- Visszatérhetsz majd! Megmentheted a kutyát. De elsőként segíts nekünk eljutni a szigetre. – mondta majd a kezembe nyomott egy barackot.
- Egyél. Szedd össze magad. Lesz idő gyászolni, de résen kell lennünk. Lehet megakarják akadályozni, hogy elmenjünk innen. – mondta majd helyreállt a fejem, és megértettem mivel állhatunk szembe. Elveszíthetem Kesternt vagy Robotott. Tudnom kell hol áll a fejem.

Elindultunk. Mindenki összeszedte a cuccait, és fegyverekkel a kezünkben mentünk szépen visszafelé azon az úton ahol bejöttünk. Amikor a földszinti emelet ajtójához értünk azonban azt nem tudtuk nyitni.
- Valaki eltorlaszolta kívülről. Most már tuti hogy valaki nem akarja hogy elmenjünk innen. – mondta Benn mire a lift újra működésbe lépett. Mindenki a lift ajtóra célzott ám amikor kinyílt nem volt benne senki csak egy cetli a földön.
- Senki ne merjen bemenni érte! – parancsolta Ruby mire Benn egyet odabiccentve elindult és felvette a cetlit.
- Idióta! – mindenki pánikba esett.
- Azt írja menjünk a tizedikre. – mondta mire Ruby teljesen elvesztette az eszét.
- Akkor pont oda nem fogunk menni! Te agyalágyult! Akár fel is robbanhattál volna vagy rosszabb! Nem megyünk a tízedikre! Valahogy találunk egy hátsó kijáratott. – mondta mire Nathan felsóhajtott.
- Az egyetlen másik kijárat a csatornákon keresztül vezet. – mondta.
- Nem! Felejtsd el akkor inkább megyünk a tizedikre és nézzük meg ki ölte meg a barátunkat! – mondta könnyek között Robot aki teljesen átváltozott. Tekintetében égett a harag lángja. A bosszú éltette.
- Ha megszeretnél halni csak tedd azt! Én egy kislány életét védem! Nem csak a sajátomét. – mondta mire Elena sírni kezdett.
- Szerintem nyugodjunk meg mind. Lehet pont ezt akarja elérni, hogy egymásnak essünk. Itt van a lépcső csak felkell gyalogolnunk a tízedikre, így megelőzzük azt, hogy meglepetés várjon minket ha kinyílik a lift ajtaja. – mondta bölcsen Ibik mire a hangulat kinyit enyhült.
- Rendben akkor Nathan megtennéd? Te vagy a leggyorsabb. – kérte meg Ruby a gyorslábú platina szőke srácot.
- Vele tartok. – mondta Robot majd együtt elindultak a tizedikre a lépcsőn.

- Nagyon sajnálom. Gondolom sokat jelentett neked. – mondta együtt érzően Nathan.
- Pont egy napon kerültünk börtönbe. Tíz éve gyógyszert loptam az anyámnak. Nehéz idők voltak bár mindig van valami nehézség. Minden esetre jó barát volt. Segített felzárkózni az edzéseknél. – mondta Robot és miközben beszélt róla egyre nyugodtabbá vált.
- Szerinted most hol van? – kérdezte Nathan.
- Hát nem itt az biztos. – mondtam majd felértek a tízedikre. Kinyitották az ajtót de amit bent találtak az csak a korom sötétség.
- Ez most komoly? – kérdezte Robot.
- Úgy látszik igen. Ide elemlámpa kell majd. Azt hiszem Ibiknél van egy. Menjünk vissza és kérjük el tőle. – mondta Nathan mire indultak volna lefelé, de hirtelen két nagydarab ember fogta le őket és dobta be a sötét folyósora magukra zárva az ajtót.