33.Fejezet: A cipő
3.Fejezet: A cipő
A király és a tanács elé mentünk Nathan-ékel, hogy elmondjuk
az égvilágon nem találtunk semmit. Természetesen tudtuk, hogy ennek milyen
következményei lesznek. A tanács körbe ülte a trónt, és úgy vártak minket. Öt
férfi és egy nő Sasha. Khalil elé álltunk, majd Connor szólt a nevünkben.
- Kerestünk, kutattunk és mégis nem tűnt semmi gyanúsnak Uram. Az éjszaka mindenki idebent volt. Ezt a rémes tettet még az ünnep előtt tehették, de a toalettet többen is használták az ünnepély alatt. Így lehetettlennek tűnik, hogy csak ott teremt a semmiből. – Mondta Connor mire Skorpió felállt, és elindult a boros üvegért.
- Szóval amit találtatok az egy nagy nulla? Hogyan tartsak egyben mindenkit ha egy gyilkos mászkál közöttünk, és nem találjuk bűnősét? Mint mondtam neked is kedves segítőm ilyen még sosem fordult elő. Ha nem lesz valaki bűnös, és nem bűnhődik egy kis idő után anarchia lesz. Félek, hogy királyságomba egy futó tüzet engedtem be. Talán úgy gondoljátok ez a rendszer sem kielégítő? Hogy megérdemelnénk mi is ha ránk égne az otthununk? – Kérdezte tőlem miközben a borát kortyolgatta. Szúrós tekintetével méregetett.
- Ha ez lett volna a célunk már az nap megöltünk volna mindenkit aki itt van. Mi nekünk is fontos ez a közösség. Bizonyára nem szabad azt a tényt sem elhallgatni, hogy a tanács egyik tagját sem hallgattuk ki. – Mondtam mire a tanács felháborodva pattant fel székeiből.
- Ez már több a soknál! Ilyen hangnemet még senki sem engedett meg magának a nagy Skorpió előtt! Azt feltételezni hogy a királyság hű szolgáig, a tanács tette ezt… Nagy uram ne haragudjon meg, de szerintem rosszul döntött, amikor neki adta a segítői posztot. – Mondta Sasha.
- Na de kérem! Maguk beszélnek az egyenlő és nyitott életfelfogásról! Akkor miért kivételezünk? – Kérdezte Nathan.
- Elég! Ez a beszélgetés nem visz minket előrébb csak eléri hogy konfliktust teremtsünk egymás között, amikor erre semmi szűkség. Én mint a k… - Mondta Khalil amikor egyszer csak kinyílt az ajtó. Giselle lépett be aki egy cipőt tartott a kezében.
- Ne haragudjanak! Én egy senki vagyok, de azt hiszem amit találtam nagyon fontos lehet az ügy érdekében. Ezt a cipőt reggel találtam az asztalunkon. – Mondta, majd oda nyújtotta Khalil-hoz.
- Ezen vér van. – Mondta majd felénk tartotta a cipőm.
- Az az én cipőm. – Mondtam mire a hangulat teljesen megfagyott. Csend ült a teremre legalább két percre. A király intett az őreinek, akik lefogtak, és elvonszoltak egy cellába. Nem mondom a helyzet eléggé ismerős volt.
- Kerestünk, kutattunk és mégis nem tűnt semmi gyanúsnak Uram. Az éjszaka mindenki idebent volt. Ezt a rémes tettet még az ünnep előtt tehették, de a toalettet többen is használták az ünnepély alatt. Így lehetettlennek tűnik, hogy csak ott teremt a semmiből. – Mondta Connor mire Skorpió felállt, és elindult a boros üvegért.
- Szóval amit találtatok az egy nagy nulla? Hogyan tartsak egyben mindenkit ha egy gyilkos mászkál közöttünk, és nem találjuk bűnősét? Mint mondtam neked is kedves segítőm ilyen még sosem fordult elő. Ha nem lesz valaki bűnös, és nem bűnhődik egy kis idő után anarchia lesz. Félek, hogy királyságomba egy futó tüzet engedtem be. Talán úgy gondoljátok ez a rendszer sem kielégítő? Hogy megérdemelnénk mi is ha ránk égne az otthununk? – Kérdezte tőlem miközben a borát kortyolgatta. Szúrós tekintetével méregetett.
- Ha ez lett volna a célunk már az nap megöltünk volna mindenkit aki itt van. Mi nekünk is fontos ez a közösség. Bizonyára nem szabad azt a tényt sem elhallgatni, hogy a tanács egyik tagját sem hallgattuk ki. – Mondtam mire a tanács felháborodva pattant fel székeiből.
- Ez már több a soknál! Ilyen hangnemet még senki sem engedett meg magának a nagy Skorpió előtt! Azt feltételezni hogy a királyság hű szolgáig, a tanács tette ezt… Nagy uram ne haragudjon meg, de szerintem rosszul döntött, amikor neki adta a segítői posztot. – Mondta Sasha.
- Na de kérem! Maguk beszélnek az egyenlő és nyitott életfelfogásról! Akkor miért kivételezünk? – Kérdezte Nathan.
- Elég! Ez a beszélgetés nem visz minket előrébb csak eléri hogy konfliktust teremtsünk egymás között, amikor erre semmi szűkség. Én mint a k… - Mondta Khalil amikor egyszer csak kinyílt az ajtó. Giselle lépett be aki egy cipőt tartott a kezében.
- Ne haragudjanak! Én egy senki vagyok, de azt hiszem amit találtam nagyon fontos lehet az ügy érdekében. Ezt a cipőt reggel találtam az asztalunkon. – Mondta, majd oda nyújtotta Khalil-hoz.
- Ezen vér van. – Mondta majd felénk tartotta a cipőm.
- Az az én cipőm. – Mondtam mire a hangulat teljesen megfagyott. Csend ült a teremre legalább két percre. A király intett az őreinek, akik lefogtak, és elvonszoltak egy cellába. Nem mondom a helyzet eléggé ismerős volt.
– Frances? – Hallaszott a másik cellából Steffan hangja.
- Igen. – Mondtam miközben az ágyba feküdtem.
- Te mit keresel itt? – Kérdezte.
- Azt hiszik kibeleztem, felnyársaltam, meggyaláztam egy nőt és a hulláját az ünnepélyem estéjén a wc-be dobtam. – Mondtam, majd elnevettem magam. Steffan velem nevetett.
- Hát. Ilyen az élet. – Mondta.
- Te hogy vagy a történetek óta? – Kérdeztem.
- Ez az üres és sötét cella tágítja az agyat. Sok mindent átgondoltam, és rájöttem, hogy minden ami tettem azért volt, mert soha nem tudtam igazán mi az a szerelem. – Mondta, majd úgy halottam mintha sírni kezdett volna.
- Amit tettél azt nem fogom megérteni soha. De valóban nem úgy ismertelek mint egy agresszív, gonosz embert. – Mondtam.
- Azt kívánom hogy csak egyszer még lássam a gyönyörű arcát. Hogy beletudjak a hajába, és azt mondhassam neki hogy szeretem. – Mondta, majd elkezdtem könnyezni.
- Sajnálom, hogy ide juttattunk. Megmentettünk téged önmagadtól. – Mondtam, majd átfordultam az ágy másik oldalára, és elaludtam. A stressz teljesen lesokkolta a testemet így az hirtelen lekapcsolt. Mint egy elhasznált ellem.
- Igen. – Mondtam miközben az ágyba feküdtem.
- Te mit keresel itt? – Kérdezte.
- Azt hiszik kibeleztem, felnyársaltam, meggyaláztam egy nőt és a hulláját az ünnepélyem estéjén a wc-be dobtam. – Mondtam, majd elnevettem magam. Steffan velem nevetett.
- Hát. Ilyen az élet. – Mondta.
- Te hogy vagy a történetek óta? – Kérdeztem.
- Ez az üres és sötét cella tágítja az agyat. Sok mindent átgondoltam, és rájöttem, hogy minden ami tettem azért volt, mert soha nem tudtam igazán mi az a szerelem. – Mondta, majd úgy halottam mintha sírni kezdett volna.
- Amit tettél azt nem fogom megérteni soha. De valóban nem úgy ismertelek mint egy agresszív, gonosz embert. – Mondtam.
- Azt kívánom hogy csak egyszer még lássam a gyönyörű arcát. Hogy beletudjak a hajába, és azt mondhassam neki hogy szeretem. – Mondta, majd elkezdtem könnyezni.
- Sajnálom, hogy ide juttattunk. Megmentettünk téged önmagadtól. – Mondtam, majd átfordultam az ágy másik oldalára, és elaludtam. A stressz teljesen lesokkolta a testemet így az hirtelen lekapcsolt. Mint egy elhasznált ellem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése