43.Fejezet: Nincs más út
A MEGTISZTULÁS
KÖRÚTJA IV. – A SOKARCÚ JÉGKOPONYA
byRolandWinchester
1.Fejezet: Nincs más út
Az asztalnál ültünk Elenával az ölemben. Úgy éreztem mintha
visszakaptam volna Robotot, Nathan-t, és Ruby-t. Mindhármuk küldetése az volt,
hogy ezt a kislányt megvédjék, és eljuttassák egy biztonságos helyre. Most
végre újra átérzem a küzdeni akarás lángját. Ethan ül mellettem, miközben Waqar
messze tőlem a semmibe bámul meredten. Nem fog megbocsájtani, de ez az igazat
megvallva engem nem is zavar. Ethanben megtaláltam azt, amit senki másban nem.
Talán ez volt a legjobb mindhármunk számára. Ránézek a sötét katonai szerkóba
öltözött Reagar-ra, aki mosolyog rám az asztal végéről.
- Ez egy csapda? Hirtelen mindjárt ránk törnek az embereid, és lelőnek bosszúból? – Kérdeztem sejtelmesen.
- Megváltoztál. Igen látom a szemedben azt amit akkor nem, amikor kiküldettelek. Nehéz döntés volt, és megfizettük mindketten az árát. Tudtam hogy eljön majd az idő, amikor elindul a következő megtisztulás körútja. De nem gondoltam, hogy így fog végződni. Akár mentetek volna akár nem Benjamin felégette volna az egész várost. Ez nem a ti hibátok. Én nekem volt egy feladatom, amiben elbuktam, és most megfizetek érte. Az utolsó toronyból jövök és olyan információim vannak, amik most az életeteket menti meg. – Mondta, majd az asztal közepére dobott egy eszközt, ami virtuálisan előhozott egy térképet.
- Itt vagyunk most. – Mutatott a királyságra, majd arrébb navigálta a térképet nyugatra, ahol rengeteg vörös pont volt.
- Az ott pedig egy több mint háromezer fertőzöttből álló horda. Két napra vannak innen. – Mondta mire az asztalon kiült mindenki arcára a halálfélelem. Annyi mindenen mentünk át hirtelen nem is tudtuk ezt mire vélni.
- Miért mentenél meg minket? – Kérdezte Reagar-tól Pearl, aki szerelme kezét fogta oly szorosan hogy látszódott ahogy elvörösödnek kezeik.
- Azt elmondom előre, hogy ez nem az én ötletem volt. Engem küldtek, és én jövök, mert megfizetem az adósággomat. – Mondta, majd visszavette a hologramos kivetítő eszközt.
- Veled kell akkor gondolom tartanunk. – Mondtam, amire Reagar helyeselve bólintott.
- Jut eszembe hogy van egy kis probléma. A helikopter túl kicsi ennyi embernek, így elsőként viszek egy kisebb csapatot aztán visszatérek egyedül a többiekért. – Mondta mire Connor-ra néztem. A szeme elárulta, hogy ez veszélyes lehet.
- Te is maradsz. – Mondtam mire Reagar elsápadt.
- Miért is? – Kérdezte idegesen.
- Mert nem tudhatjuk valóságot adsz-e itt be nekünk. Megbizonyosodik, hogy igazat mondasz, amikor a helikopter visszatér értünk. Szóval te maradsz, és akkor megyünk. – Mondtam mire elnevette magát.
- Azt hiszed van más opciótok? Ezt nem tudjátok legyőzni gépfegyverekkel. – Mondta, mire Sasha felállt és azt mondta:
- Itt már nem te vagy a király Frances! Az tesszük ami helyes, és ami életben tart minket. Veled tartunk, mert nem szeretnénk vérengző szörnyetegek martalékaivá válni. De azt javaslom elsőként nők és gyengébbek menjenek. – Mondta, majd láttam ahogy a többség egyetért mondandójával. Végül beleegyeztünk, és Pearl, Alex, Izabelle és Sasha szálltak fel a helikopterre, majd repültek el Reagar-al és Elenával. George, Waqar, Ethan, Connor és én itt maradtunk várva, hogy visszatérjenek.
- Szerinted sem volt jó ötlet? – Kérdeztem Ethant.
- De az volt… Viszont nem kockáztathatunk. Ha lerohantak volna minket mind meghaltunk volna. – Mondta, majd megfogta az arcomat és a szemembe nézve azt mondta:
- Megszerettelek. Tudom butaság, de sok mindenen mentünk keresztül. Arról is van tudomásom, hogy ott van Waqar, de érzem hogy felém erősebbek az érzéseid. – Mondta, majd megcsókoltam.
- Én is szeretlek. – Mondtam, majd Waqar elvonul mögöttünk miközben átkarolom Ethan-t, és becsapja maga után az ajtót. A csattanásra egyből előveszem a fegyverem, mintha fenyegetés lenne, de aztán rájövők hogy ő volt az.
- Majd feldolgozza. – Mondta George aki belépett a terembe.
- Engem is megcsalt a feleségem. Most örülnék ha mint barát is de megölelhetném. Átfogja magát verekedni ezen. – Folytatta, majd leült kezében egy üvegsörrel. Utána jött Connor szintén sörrel a kezében.
- Ti mit csináltok? – Kérdeztem.
- Feléljük a maradékot. – Mondta Connor, majd nagyot kortyolt az egyik sörből de egyből ki is köpte.
- Fúj! Ez meleg! – Mondta, majd elkezdtünk nevetni. Közben zajokat halottam Waqar ajtaja mögül.
- Majd én. – Mondtam, majd benyitottam. Láttam, ahogy a földön ül véres kézzel. Beverte az egyik tükröt.
- Mit tettél? – Kérdeztem, majd oda rohantam hozzá, de ő elhúzódott.
- Húzz innen a barátodhoz, és érezd jól magad! Tegyél úgy mintha az elmúlt hónapok mit sem jelentettek volna. Hisz ennyi volt igaz? Ez pótlék voltam a régi barátod helyett! Undorodom tőled és tőle is. Soha nem akarlak látni, és remélem elég nagy az a torony, hogy soha ne kellejen a hazug képedet látnom! – Mondta feldultan, majd az arcomba köpött.
- Nem tudom mit mondhatnék… én… - Hebegtem mire félbe szakított:
- Ne mondj semmit sem! HÚZZ KI INNEN! – Üvöltötte, majd az ajtóban megjelent Ethan. Felé fordultam majd meglátta a köpést az arcomon. Elindult Waqar felé ököllel, de megállítottam. Üvöltözött vele, de befogtam a száját.
- Meghallják! Csöndben kell lennünk! – Mondtam, majd kitessékeltem vissza a terembe.
- Ez egy csapda? Hirtelen mindjárt ránk törnek az embereid, és lelőnek bosszúból? – Kérdeztem sejtelmesen.
- Megváltoztál. Igen látom a szemedben azt amit akkor nem, amikor kiküldettelek. Nehéz döntés volt, és megfizettük mindketten az árát. Tudtam hogy eljön majd az idő, amikor elindul a következő megtisztulás körútja. De nem gondoltam, hogy így fog végződni. Akár mentetek volna akár nem Benjamin felégette volna az egész várost. Ez nem a ti hibátok. Én nekem volt egy feladatom, amiben elbuktam, és most megfizetek érte. Az utolsó toronyból jövök és olyan információim vannak, amik most az életeteket menti meg. – Mondta, majd az asztal közepére dobott egy eszközt, ami virtuálisan előhozott egy térképet.
- Itt vagyunk most. – Mutatott a királyságra, majd arrébb navigálta a térképet nyugatra, ahol rengeteg vörös pont volt.
- Az ott pedig egy több mint háromezer fertőzöttből álló horda. Két napra vannak innen. – Mondta mire az asztalon kiült mindenki arcára a halálfélelem. Annyi mindenen mentünk át hirtelen nem is tudtuk ezt mire vélni.
- Miért mentenél meg minket? – Kérdezte Reagar-tól Pearl, aki szerelme kezét fogta oly szorosan hogy látszódott ahogy elvörösödnek kezeik.
- Azt elmondom előre, hogy ez nem az én ötletem volt. Engem küldtek, és én jövök, mert megfizetem az adósággomat. – Mondta, majd visszavette a hologramos kivetítő eszközt.
- Veled kell akkor gondolom tartanunk. – Mondtam, amire Reagar helyeselve bólintott.
- Jut eszembe hogy van egy kis probléma. A helikopter túl kicsi ennyi embernek, így elsőként viszek egy kisebb csapatot aztán visszatérek egyedül a többiekért. – Mondta mire Connor-ra néztem. A szeme elárulta, hogy ez veszélyes lehet.
- Te is maradsz. – Mondtam mire Reagar elsápadt.
- Miért is? – Kérdezte idegesen.
- Mert nem tudhatjuk valóságot adsz-e itt be nekünk. Megbizonyosodik, hogy igazat mondasz, amikor a helikopter visszatér értünk. Szóval te maradsz, és akkor megyünk. – Mondtam mire elnevette magát.
- Azt hiszed van más opciótok? Ezt nem tudjátok legyőzni gépfegyverekkel. – Mondta, mire Sasha felállt és azt mondta:
- Itt már nem te vagy a király Frances! Az tesszük ami helyes, és ami életben tart minket. Veled tartunk, mert nem szeretnénk vérengző szörnyetegek martalékaivá válni. De azt javaslom elsőként nők és gyengébbek menjenek. – Mondta, majd láttam ahogy a többség egyetért mondandójával. Végül beleegyeztünk, és Pearl, Alex, Izabelle és Sasha szálltak fel a helikopterre, majd repültek el Reagar-al és Elenával. George, Waqar, Ethan, Connor és én itt maradtunk várva, hogy visszatérjenek.
- Szerinted sem volt jó ötlet? – Kérdeztem Ethant.
- De az volt… Viszont nem kockáztathatunk. Ha lerohantak volna minket mind meghaltunk volna. – Mondta, majd megfogta az arcomat és a szemembe nézve azt mondta:
- Megszerettelek. Tudom butaság, de sok mindenen mentünk keresztül. Arról is van tudomásom, hogy ott van Waqar, de érzem hogy felém erősebbek az érzéseid. – Mondta, majd megcsókoltam.
- Én is szeretlek. – Mondtam, majd Waqar elvonul mögöttünk miközben átkarolom Ethan-t, és becsapja maga után az ajtót. A csattanásra egyből előveszem a fegyverem, mintha fenyegetés lenne, de aztán rájövők hogy ő volt az.
- Majd feldolgozza. – Mondta George aki belépett a terembe.
- Engem is megcsalt a feleségem. Most örülnék ha mint barát is de megölelhetném. Átfogja magát verekedni ezen. – Folytatta, majd leült kezében egy üvegsörrel. Utána jött Connor szintén sörrel a kezében.
- Ti mit csináltok? – Kérdeztem.
- Feléljük a maradékot. – Mondta Connor, majd nagyot kortyolt az egyik sörből de egyből ki is köpte.
- Fúj! Ez meleg! – Mondta, majd elkezdtünk nevetni. Közben zajokat halottam Waqar ajtaja mögül.
- Majd én. – Mondtam, majd benyitottam. Láttam, ahogy a földön ül véres kézzel. Beverte az egyik tükröt.
- Mit tettél? – Kérdeztem, majd oda rohantam hozzá, de ő elhúzódott.
- Húzz innen a barátodhoz, és érezd jól magad! Tegyél úgy mintha az elmúlt hónapok mit sem jelentettek volna. Hisz ennyi volt igaz? Ez pótlék voltam a régi barátod helyett! Undorodom tőled és tőle is. Soha nem akarlak látni, és remélem elég nagy az a torony, hogy soha ne kellejen a hazug képedet látnom! – Mondta feldultan, majd az arcomba köpött.
- Nem tudom mit mondhatnék… én… - Hebegtem mire félbe szakított:
- Ne mondj semmit sem! HÚZZ KI INNEN! – Üvöltötte, majd az ajtóban megjelent Ethan. Felé fordultam majd meglátta a köpést az arcomon. Elindult Waqar felé ököllel, de megállítottam. Üvöltözött vele, de befogtam a száját.
- Meghallják! Csöndben kell lennünk! – Mondtam, majd kitessékeltem vissza a terembe.
Az asztalnál ültünk, és sörözgettünk. Ethan karjára
borítottam a fejemet.
- Tudjátok a szüleink egyszer elvittek minket egy múzeumba. Láttam a történelem nagy alakjait, és elgondolkodtam, hogy a mi korunkból kik lesznek nagy alakok? Már senki sem fog szobrokat emelni. A világ egy pusztulásra ítélt hely. – Mesélte a részeg Connor.
- Volt a városban múzeum? – Kérdeztem mire elkezdtünk nevetni.
- Nem láttalak téged soha. – Mondta.
- Igen, mert általában a házamban töltöttem a napomat. Nem szerettem kijárni az emberek közé. – Mondtam, majd elvettem Ethan kezéből a sört, és lehúztam egy kortyot. Halottam, ahogy kinyílik az ajtó, és George kisegíti Waqart, majd lefekteti az egyik kanapéra.
- Kifertőtlenítetted a sebet? – Kérdeztem, mire George szúrós tekintettel nézett rám.
- Igen. Megtettem. – Mondta, majd elvonult.
- Francnak kell ez a sok feszkó. Dugjunk egyet mind és felejtsük el. – Mondta Connor, mire mind a hárman elkezdtünk röhögni. Az este pedig telt tovább.
- Tudjátok a szüleink egyszer elvittek minket egy múzeumba. Láttam a történelem nagy alakjait, és elgondolkodtam, hogy a mi korunkból kik lesznek nagy alakok? Már senki sem fog szobrokat emelni. A világ egy pusztulásra ítélt hely. – Mesélte a részeg Connor.
- Volt a városban múzeum? – Kérdeztem mire elkezdtünk nevetni.
- Nem láttalak téged soha. – Mondta.
- Igen, mert általában a házamban töltöttem a napomat. Nem szerettem kijárni az emberek közé. – Mondtam, majd elvettem Ethan kezéből a sört, és lehúztam egy kortyot. Halottam, ahogy kinyílik az ajtó, és George kisegíti Waqart, majd lefekteti az egyik kanapéra.
- Kifertőtlenítetted a sebet? – Kérdeztem, mire George szúrós tekintettel nézett rám.
- Igen. Megtettem. – Mondta, majd elvonult.
- Francnak kell ez a sok feszkó. Dugjunk egyet mind és felejtsük el. – Mondta Connor, mire mind a hárman elkezdtünk röhögni. Az este pedig telt tovább.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése