38.Fejezet: Lázadók Támadása
8.Fejezet: Lázadók Támadása
Egy kellemes éjszakai nap volt. Mindenki a nagy terembe
készült, ami gyönyörűen fel lett díszítve. A torony felső szintjén élünk
Waqarral. Őrök állnak ajtóink előtt, és vigyáznak ránk jobban mint valaha. Most
pedig a lakásunk előszobájából egy fogadót csináltunk Alex-nek és Pearl-nek.
- Gyönyörű leszel. – Mondtam Pearlnek majd mögé álltam, amíg a tükörben nézegette magát.
- Bárcsak látna most a családom. Anya sírna, apa komplikálna, a kishúgom pedig… - Ekkor elcsukott a hangja, és a vállára tettem a kezem.
- Már csak te maradtál nekem, akit a megtisztulás körútja során ismertem meg. Vedd úgy hogy te vagy az elsőszámú személy, aki a király megvéd. – Mondtam mire belépett Earl:
- Azt mondták én vezetlek az oltárhoz. – Mondta Earl, majd Pearl helyeselt és leültette az idős férfit a tükör elé.
- Egy kicsit átalakítjuk ezt a borzos hajzatot. Mit szólsz? – Kérdezte mire az idős férfi helyeselt. Leültem az egyik kanapéra, majd mellém ült Alex.
- Félsz? – Kérdeztem.
- Igen. Talán túl fiatalok lennénk? – Kérdezte.
- A szerelemhez sosem lehetsz elég fiatal. – Mondtam.
- Igen? – Kérdezte Waqar aki éppen akkor lépett be az ajtón.
- Hát te? – Kérdeztem.
- Ethan, George és Connor beszélni szeretne veled. Engem küldtek. – Mondta.
- Gyönyörű leszel. – Mondtam Pearlnek majd mögé álltam, amíg a tükörben nézegette magát.
- Bárcsak látna most a családom. Anya sírna, apa komplikálna, a kishúgom pedig… - Ekkor elcsukott a hangja, és a vállára tettem a kezem.
- Már csak te maradtál nekem, akit a megtisztulás körútja során ismertem meg. Vedd úgy hogy te vagy az elsőszámú személy, aki a király megvéd. – Mondtam mire belépett Earl:
- Azt mondták én vezetlek az oltárhoz. – Mondta Earl, majd Pearl helyeselt és leültette az idős férfit a tükör elé.
- Egy kicsit átalakítjuk ezt a borzos hajzatot. Mit szólsz? – Kérdezte mire az idős férfi helyeselt. Leültem az egyik kanapéra, majd mellém ült Alex.
- Félsz? – Kérdeztem.
- Igen. Talán túl fiatalok lennénk? – Kérdezte.
- A szerelemhez sosem lehetsz elég fiatal. – Mondtam.
- Igen? – Kérdezte Waqar aki éppen akkor lépett be az ajtón.
- Hát te? – Kérdeztem.
- Ethan, George és Connor beszélni szeretne veled. Engem küldtek. – Mondta.
Odakint vártak rám az ünnepélyesen öltözött férfiak.
- Királyom. – Mondta George.
- Jaj ne… Kérlek. – Mondtam mire mindannyian felnevettünk.
- Izabelláról lenne szó. – Mondta Connor.
- Azt szeretné ha kiengednéd Steffant erre az estére. – Mondta karba tett kézzel Ethan.
- Mit gondoltok? – Kérdeztem vissza mire a fiúk elképedtek.
- Ezen gondolkodni kell? Természetesen nem. – Mondta Ethan.
- De ha neki nem probléma… Ha elválasztjuk őt a szerelmétől akkor talán ő megy kiszabadítani, és akkor anarchia lesz. – Mondta Connor.
- George te bölcs ember vagy. Mi a garancia arra hogy ha ma kiengedem akkor nem csökken a népszerűségem? – Kérdeztem, majd nagy sóhajjal azt mondta:
- Semmi. – Mondta, majd megláttam a szépen kiöltözött Izabelle-t a fiúk mögött.
- Csak egy estére. Nem a csillagokat kérem tőled. Csak a férjemet. – Mondta könnyezve Izabelle. Talán ez az első alkalom hogy nem részegen látom őt.
- Rendben… Hát legyen. Menjetek és hozzátok ki. Még van ideje kicsinosítania magát. – Mondtam.
- Királyom. – Mondta George.
- Jaj ne… Kérlek. – Mondtam mire mindannyian felnevettünk.
- Izabelláról lenne szó. – Mondta Connor.
- Azt szeretné ha kiengednéd Steffant erre az estére. – Mondta karba tett kézzel Ethan.
- Mit gondoltok? – Kérdeztem vissza mire a fiúk elképedtek.
- Ezen gondolkodni kell? Természetesen nem. – Mondta Ethan.
- De ha neki nem probléma… Ha elválasztjuk őt a szerelmétől akkor talán ő megy kiszabadítani, és akkor anarchia lesz. – Mondta Connor.
- George te bölcs ember vagy. Mi a garancia arra hogy ha ma kiengedem akkor nem csökken a népszerűségem? – Kérdeztem, majd nagy sóhajjal azt mondta:
- Semmi. – Mondta, majd megláttam a szépen kiöltözött Izabelle-t a fiúk mögött.
- Csak egy estére. Nem a csillagokat kérem tőled. Csak a férjemet. – Mondta könnyezve Izabelle. Talán ez az első alkalom hogy nem részegen látom őt.
- Rendben… Hát legyen. Menjetek és hozzátok ki. Még van ideje kicsinosítania magát. – Mondtam.
*Írás közben ezt a dalt hallgattam. Talán ezzel jobb olvasni*
Az esküvő gyönyörű volt. Mindenki szépen kiöltözött és pár
percre elfelejtettük a veszteségeinket. Waqar folyamatosan mellettem volt, és
fogta a kezem. Most pedig a lakománál tartunk. Mindenki eszik és táncol. A
hangulat semmihez sem fogható. Habár annyi rossz ért mégis itt vagyok, és most
boldogan majszolóm a tortát, amit készítettek. Izabelle odajött hozzám:
- Köszönöm. Azt hiszem hogy sokat változott, amíg odabent volt. Sosem volt még ilyen kedves hozzám. Ha nem lenne baj esetleg… haza jöhetne velem? – Kérdezte Izabelle majd bólogattam helyeselve mire ordításokra lettünk figyelmesek. Az ajtó kinyílt és egy királyságban élő férfi tartotta beleit miközben még talpon állt. Majd összerogyott, és belépett három lázadó a késeikkel és öldöklésbe kezdtek. Az öt őr gyorsan megfogott, és elakartak vinni ,de nem tágítottam.
- HOL VAGY? PEARL? – Kérdeztem, majd láttam ahogy a torta asztala alá bújt Alexxel. Izabelle oda rohant az egyik lázadóhoz, és kitépte kezéből a kést majd elvágta a torkát. Az őrök is ott hagytak parancsomra, és segítettek a kintieknek. Waqar egész nap a kezemet fogta, de most nem tudtam hol van.
- Mi történik? – Kérdezte a mögöttem álló Giselle.
- Lázadók. Megtámadtak bennünket. – Mondtam, majd láttam, ahogy legalább tíz másik lázadó ugrik be az ajtón. Aztán futásnak eredtünk.
- MENJETEK FELFELÉ! A SZOBÁMBA! – Mondtam, majd Gisellével együtt a többieket elirányítottam, de láttam, ahogy az egyik lázadó elfogja Earl és elvágja a torkát.
- Ne! – Ordítottam, majd láttam ,ahogy az őrökkel is végeznek, de Izabelle-t nem láttam sehol. Ekkor belépett az ajtón George és Connor. Gépfegyverrel lelőttél a lázadókat. Kirohantam, és láttam ,ahogy Izabelle halott férje teste fölött térdepel némán. Elnéztem végig az utcán és szanaszét láttam halott testeket. Lábak, bél, agyak mindenütt. Emberek hat részre vágva. Gyerekek megfojtva. Mintha az apokalipszis jött volna el. Ekkor megláttam egy szőkés frizurájú holtat. Oda mentem, és lassan megfordítottam. A szívem megállt egy pillanatra, de nem ő volt.
- WAQAR! – Üvöltöttem, majd Ethan rohant oda hozzám kezembe adott egy fegyvert.
- Még többen jönnek. – Mondta, majd elindultunk. Láttam, ahogy több mint harminc lázadó fut felénk. Ott álltunk, majd mellém szegődött mennyasszonyi ruhában Pearl kezében egy pisztollyal. Mellette Alex és testvére Connor. George, és két társa Lara és Arnold. Majd a vörös ruhájában Izabelle is. Éreztem hogy valaki megfogja a vállamat.
- Kester? – Fordultam meg, majd láttam hogy Waqar az. Mellém állt és együtt mind elkezdtük lőni őket. Közös erővel harcoltunk, majd a rengeteg golyózápor után minden elhalkult. Ott álltunk csupa véresen, és megtörve egy pokolnak látszó vértenger utcában. Házam, ahol egykor éltem most vörösre lett festve. Izabelle eldobta a fegyverét az egyik haldokló lázadó hullájára térdelt majd elkezdte ököllel ütlegelni. Szőkés haja már összeragadt a vértől. Mi pedig ott álltunk csöndben. A nagyterem kapuján kijöttek a többiek is, akik csatlakoztak a némasági versenyhez. Nem tudtuk hova tovább. Már semmi sem volt biztonságos.
- Köszönöm. Azt hiszem hogy sokat változott, amíg odabent volt. Sosem volt még ilyen kedves hozzám. Ha nem lenne baj esetleg… haza jöhetne velem? – Kérdezte Izabelle majd bólogattam helyeselve mire ordításokra lettünk figyelmesek. Az ajtó kinyílt és egy királyságban élő férfi tartotta beleit miközben még talpon állt. Majd összerogyott, és belépett három lázadó a késeikkel és öldöklésbe kezdtek. Az öt őr gyorsan megfogott, és elakartak vinni ,de nem tágítottam.
- HOL VAGY? PEARL? – Kérdeztem, majd láttam ahogy a torta asztala alá bújt Alexxel. Izabelle oda rohant az egyik lázadóhoz, és kitépte kezéből a kést majd elvágta a torkát. Az őrök is ott hagytak parancsomra, és segítettek a kintieknek. Waqar egész nap a kezemet fogta, de most nem tudtam hol van.
- Mi történik? – Kérdezte a mögöttem álló Giselle.
- Lázadók. Megtámadtak bennünket. – Mondtam, majd láttam, ahogy legalább tíz másik lázadó ugrik be az ajtón. Aztán futásnak eredtünk.
- MENJETEK FELFELÉ! A SZOBÁMBA! – Mondtam, majd Gisellével együtt a többieket elirányítottam, de láttam, ahogy az egyik lázadó elfogja Earl és elvágja a torkát.
- Ne! – Ordítottam, majd láttam ,ahogy az őrökkel is végeznek, de Izabelle-t nem láttam sehol. Ekkor belépett az ajtón George és Connor. Gépfegyverrel lelőttél a lázadókat. Kirohantam, és láttam ,ahogy Izabelle halott férje teste fölött térdepel némán. Elnéztem végig az utcán és szanaszét láttam halott testeket. Lábak, bél, agyak mindenütt. Emberek hat részre vágva. Gyerekek megfojtva. Mintha az apokalipszis jött volna el. Ekkor megláttam egy szőkés frizurájú holtat. Oda mentem, és lassan megfordítottam. A szívem megállt egy pillanatra, de nem ő volt.
- WAQAR! – Üvöltöttem, majd Ethan rohant oda hozzám kezembe adott egy fegyvert.
- Még többen jönnek. – Mondta, majd elindultunk. Láttam, ahogy több mint harminc lázadó fut felénk. Ott álltunk, majd mellém szegődött mennyasszonyi ruhában Pearl kezében egy pisztollyal. Mellette Alex és testvére Connor. George, és két társa Lara és Arnold. Majd a vörös ruhájában Izabelle is. Éreztem hogy valaki megfogja a vállamat.
- Kester? – Fordultam meg, majd láttam hogy Waqar az. Mellém állt és együtt mind elkezdtük lőni őket. Közös erővel harcoltunk, majd a rengeteg golyózápor után minden elhalkult. Ott álltunk csupa véresen, és megtörve egy pokolnak látszó vértenger utcában. Házam, ahol egykor éltem most vörösre lett festve. Izabelle eldobta a fegyverét az egyik haldokló lázadó hullájára térdelt majd elkezdte ököllel ütlegelni. Szőkés haja már összeragadt a vértől. Mi pedig ott álltunk csöndben. A nagyterem kapuján kijöttek a többiek is, akik csatlakoztak a némasági versenyhez. Nem tudtuk hova tovább. Már semmi sem volt biztonságos.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése