39.Fejezet: Az igazság

9.Fejezet: Az igazság

Ott álltunk messze a királyságtól a fáklya előtt ahol a sok hulla égett. Némán álltuk mind körbe. A hullaszag talán sosem megy majd ki az orromból. Visszatérve másnap az ablakból néztem, ahogy a kevés ember tevékenykedik. Alig maradtunk, de maradtunk. Két őr, akik túlélték még az orvosi szobába vannak Izabelle-el. Így most védtelenségemben, és a le redukálódott 3 fős tanáccsal kell helyrehoznom a károkat. Egy szép eseményt megrontott a mai világ réme. De legalább leszámoltunk a lázadók csapataival, és így már egyel kevesebb fenyegetéstől kell óvni a helyet. Most elkénének azok a falak.
- A tárgyalás hamarosan kezdetét veszi. – Nyitott be az ajtón a legvénebb rendi tag. Mielőtt elmentem volna tárgyalni a jövőről az előtt elmentem a torony orvosi részére megnézni az őreimet és Izabelle-t. Beléptem az ajtón. A két férfi aludt, Izabelle pedig valami könyvet olvasott.
- Remélem nem zavarlak. – Mondtam, majd rám nézett kisírt szemeivel.
- Engem már nem zavar senki. De nem baj hogy jössz. – Mondta, majd felállt megfogta a karomat és ki kisért.
- Tudnod kell valamiről, amit régóta titkolok már. Nem akartam elmondani, mert az igazat megvallva nem kedveltek. De tudnod kell, hogy az nap amikor bebörtönöztek… a cipős ügy. – Izabelle nagyon idegesen a fülemhez hajolt.
- Éjszaka kint cigiztem, ahogy mindig és láttam Patrickot belopódzni hozzátok. Láttam, ahogy elvisz valamit, és a cipős dolog után jöttem rá, hogy az volt a kezébe. – Mondta, majd ránéztem.
- Ez egy nagyon súlyos vád! Biztos vagy benne? – Kérdeztem mire helyeslően bólintott. Nem tudtam megbízható-e, de nem tűnik egy olyan embernek aki hazudna. Szóval a tanács elé álltam.

– Tudom, hogy rengeteg dolgot kell átbeszélnünk, de most lenne egy fontosabb kérésem. Patrick-ot szeretném behívatni a tanács elé. – Mondtam, majd George és Connor akik most helyettesítik az őröket elmentek érte.
- Remek. Nem tudom mi fontosabb annál, hogy ki fog nekünk ételt termelni, és főzni ennyi veszteség után… - Jegyezte meg gúnyosan Sasha. Behozták Patrick-ot, majd észrevettem valami mást a tekintetében, amit eddig nem. Mintha tudta volna hogy valamit leleplezni próbálok majd.
- Patrick! Azért hívattalak ide, mert szeretném ha aláírnád nekem ez a papírt. Csupán a neved írd fel. – Kértem mire oda jött, és leírta a nevét. Miután leírta rám mosolygott, és visszaállt George és Connor közé. Elővettem a vörös cetlire írt üzenetet. Összehasonlítottam, és az írás egy az egyben ugyan az volt. Ránéztem Patrick-ra aki felkacagót.
- Elkaptál? – Kérdezte.
- Te voltál az. – Mondtam mire kinyílt az ajtó és belépett Giselle.
- Mi voltunk. – Mondta mire a rendből elájult az egyik öregember.
- De mégis… De miért? – Kérdeztem felállva a trónról.
- Sok év telt el az első harapás óta. Igen, több mint háromszáz esztendő és mi még itt vagyunk. De miért? Mert a szüleinket és az ő szüleiket megvédte a fal és a város. Megvédte egy rendszer amit te és a barátaid vígan darabokra téptetek. Felgyújtottátok az otthonunkat. Meghalt a férjem, a kutyáim, a macskáim. De te nem vagy felelős igaz? Mert te jót akartál? Az elejétől fogva beszélgettem a királlyal. Khalil-nek elmondtam, hogy fenyegetést jelentesz te is és némely barátod is. Kiterveltük, hogy tönkre tesszük a hírneved és megölünk amikor senki nem számít rá. Azért lettél a segédje, hogy ne tűnjön fel senkinek hogy ki volt. Mi tettük a vért a cipőre. Mi nyúztuk meg azokat az embereket, mert jól esett. Jól esett volna látni, ahogy meglátják a valódi éned, mert ezt tetted velünk is, és megannyi város lakóval. Megnyúztál minket, és most bőrtelenül loholunk itt a sivatagban… Te nem a skorpió hanem a hamvak királya vagy. – Mondta Giselle, majd elővett egy pisztolyt, de mire előkapta volna George lefogta. Connor pedig Patrickot.
- Köszönöm az őszinteségeteket. Börtönbe kerültök, amíg nem találom ki mi lesz végső büntetésetek. – Mondtam, majd elhurcolták őket.