50.Fejezet: Kék és Vörös

8.Fejezet: Kék és Vörös

A világ odakint csupa fagy és hó. Városok épületeit fedte be a vastag fehér hóréteg. A hallottak csontjai a mélybe süppedtek, és mi az előre kialakított úton haladunk. Mellettünk a hó kétszer olyan magas, mint mi. Elől Maddox, mögötte a többi acélos mögötte pedig mi.
- Nem hiszem el, hogy erre jött volna. Miért tette? – Kérdezte Connor.
- Talán sokkolta hogy elvesztette a királyságot. – Mondtam.
- Vagy csak egyedül akart lenni. – Mondta Izabelle, aki elsétált mellettünk az acélosokhoz.
- Honnan van ilyen menő felszerelésetek? – Kérdezte Alexa-t Izabelle.
- Egy kovács készítette, azok közül akik a torony földalatti részein élnek. Ez a ruha rugalmas mégis acéllal és vassal védett. Nehezebb benne a futás, de a harcolásnál megvédi az egész testet. – Mesélte Alexa.
- Imádom a frizurád. – Bókolt Izabelle, mire Alexa felnevetett.
- Már régóta könyörgők neki, hogy fesse vissza az eredeti hajszínére. – Jegyezte meg Trevor.
- A kék szuper szexi. Szexibb mint a vörös. A kéktől egyből felszokott állni, de nem rád Alexa. Te ronda nő vagy a ruhák nélkül. – Mondta oda Devon, akinek behúzott egyet Alexa, majd mentünk tovább.
- A nyomok szerint a srác a hajógyár felé ment. Arra fogunk masírozni. – Mondta Maddox.
- De mint akarna egy hajóval a befagyott vizeken? – Kérdezte Ethan.
- Az a víz nincs befagyva. A déli igen, de az északi nem az pedig az északi földrészre visz. Vissza akar jutni oda ahonnan jöttetek. – Mondta Trevor.
- Nehéz feldolgozni az ott történteket, de ez egy hülyeség volt tőle. – Mondta Connor.
- Igen. Ha megtaláljuk elsőként beverek neki egyet. – Mondta Ethan, akinek Davon érkezése óta teljesen megváltozott a viselkedése.
- Állj! – Parancsolta Maddox.

A távolba egy tágabb befagyott autópálya terült el. Közepén egy halom roncsolt autó, előttük pedig vagy tíz kék bőrű, vörös szemű és nagy karmú szörnyeteg. Mint egy medúza által elátkozott emberek szoborként álltunk meg. A szörnyetegek a földet nyalogatták, mint valami macska. Egyszer csak kiesett Devon jojó játéka a zsebéből mire a tíz szörnyeteg egyszerre figyelt fel. Elindultak felénk mire az acélosok megölték őket.
- Ezek meg milyen fertőzöttek? – Kérdeztem miközben közelebbről vizsgáltam őket.
- Mutánsok. – Mondta Izabelle, majd hangokat halottunk az autópálya végéről. Maddox előrébb ment, majd visszatért, és rohanni kezdtünk, amikor is az egyik szörny felkelt Izabelle lába mellett, amibe belekapott. Izabelle a földre esett, de szerencsére a vastagabb kabát felfogta az esést. A szörny kész volt Izabelle arcába kapni, amikor Alexa egy fekete pengéjű kést hasított a kék mutáns fejébe. Felsegítette Izabelle-t és tovább rohantunk. Elkerültük az autópályát és egy kisebb lakásba menekültünk.
- Vagy harmincat láttam még a távolban. Itt éjszakázunk, hátha tovább állnak. Nagyon csöndben kell legyünk! – Mondta Maddox.
- Köszönöm. Azt hittem itt a vég. – Mondta Izabelle Alexa-nak.
- Messze van még a hajógyár? – Kérdezte Connor.
- Nem. Bár utcával van arrébb. De erre nem szokásunk járni, így tele lehetnek mutánsokkal. – Mondta Tervor aki leült, és páncélját levetve hátradőlt egy kanapén.
- Kinyírjuk őket mind aztán hazakatapultáljuk a csávótokat. Ej, de aludnék a masszás fotelemben. – Mondta Devon, majd leült egy konyha asztalhoz, és rámkacsintott.  
- Nem kellett volna velünk jönnöd Izabelle. – Mondtam, de a nő csak kinevetett.
- De hát ez az élet. Ami odabent van az csak egy börtön, azoknak akik gyengék. – Mondta, majd Alexa-ra nézett, aki bólogatott.
- Majdnem meghaltál. Ez nem élet hanem veszélyes! Felelőtlen vagy! Az ő emlékére, a mi emlékünkre! Nem érdektelen ez neked! Tudom jól! – Mondtam mire a lány bekönnyezett.
- Őt ti elzártátok tőlem. Tett amit tett. Tudom a legrosszabb oldala jött elő, és igen megtette amit megtett, de akkor is. Elzártátok, akkor is amikor már nem akartam! – Mondta Izabelle.
- Kurvára kussoljatok be vagy gépfegyverre tapasztom le a szátokat! – Parancsolta hangsúlyosan de még suttogva Meddox.
- Idekint emlékszem rá milyen volt a város utáni életünk együtt. Azok voltak életünk legszebb hónapjai, amíg a királyságba nem értünk. Soha nem is kellett volna rátalálnunk. – Mondta már halkabb és nyugodtabb hangsúllyal Izabelle.
- Éhen haltunk volna. Alex és én akkor már több mint három napja nem ettünk. – Mondta Connor.
- Alex? – Kérdezte Alexa.
- A testvérem. Hasonló a nevetek, szóval ne haragudj ha le „Alex”ozlak. – Mondta Connor.
- Szerintem ez menő. – Mondta a kék hajú lány, majd átpasszolt egy csoki rudat Connornak. Az kunyhóban voltunk egészen estig.