16. Fejezet: Eltemetve

- „Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak, megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsőségébe vitessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.” – Szavalta el Pearl aki a temetési imát apjától tanulta.

Egy nappal ezelőtt

Kester kiszabadította magát, majd engem. De mire végzett lépéseket halottunk, így úgy tettünk mintha még meglennénk kötözve. Jax lépett be a csatorna folyosóra.
- Lám, lám patkányokat fogtunk! De mindent! Most hogy így együtt vagyunk kezdődhet a móka. – Mondta mire három társa kacajba kezdett.
- Végre megkurhatom a vörös csajt? – Kérdezte az egyik miközben Ruby felé hajolt és az arcába köpött.
- Állj le! Előtte van egy kis feladatunk. – Mondta majd Kesterhet lépett.
- Te kis mocsok! Miattad kerültem ide ahol vagyok! Nem tiszteltél! Házat kaptál, fasz kaptál. Mi kellett még? – Mondta majd ráköpött Kester-nre.
- EZT NEM TEHETED TE UTOLSÓ PEDOFIL GYILKOS FÉREK! – Üvöltöttem még mindig tettetve, hogy megvagyok kötözve.
- Hogy kinyílt a szád. Csak nem együtt vagytok? Két kis buzeráns. Már leszopott téged? Mert istenien csinálja. – Erre a három fickó hatalmas vihogásba kezdett mire az egyik pillanatról a másikra felált Kester és lefejelte Jax-et. Ruby a másik fickót rúgta ágyékon. Jax a földre esett a pisztolya pedig kicsúszott amit én felkaptam miközben verekedett Kesterel. A két másik fickó a csatorna végéről berohant és tüzet nyitott volna de Robot és Benn gondoskodott róluk.

Jax-re céloztam. Megpróbáltam de nem ment. Miközben verekedtek megfogtam Kester karját és hátra húztam, majd Jax halántékára tettem a fegyvert és lőttem.
De Kester is összeesett. A Ruby előtt álló fickó pisztolya is kicsúszott zsebéből, amit Jax kapott fel, és fejbe lőtte Kester-t. Az idő megfagyott. Nem éreztem semmit. Mindenki rohant oda hozzám, és beszélt, de nem halottam semmit. Nem éreztem az engem érintő kezeket. Még a sikolyt sem amit Winter, és Elena adott ki. Testem összerogyott, és nem éreztem semmit. Belenéztem Kester két életlen szemébe, és láttam a halált. Az egyik pillanatban még Ruby arcára néztem aki könnyes szemmel öllelt meg, és többre nem emlékszem.

Egy autóban ébredtem. Kezeimen még mindig ott volt a vér.
- Hol van? – Kérdeztem. Elől Robot vezetett, mellette Benn.
- A csomagtartóban. Találunk neki egy nyughelyet. – Mondta Benn, de mintha nem éretettem mit mond tovább kerestem őt. Kinéztem az ablakon és kutattam, hisz ez nem lehet igaz. Nem tűnhetett csak így el.
- A kislányok Rubyval és Nathannal utaznak. Elmegyünk a Turunka Erdő mellett és ott megállunk. Eltemetjük halottjainkat. – Mondta Benn. Robot meg se szólalt.
- Megtaláltuk a doktort. – Szólalt meg Robot.
- Habár tudom, hogy ez téged most a legkevésbé érdekel. De tud nem csak neked jelentett sokat. Én is szerettem őt. Nagyon. – Ekkor Robot könnyes szemekkel nézett rám a visszapillantó tükörből.

Megálltunk. A csomagtartóból Benn kivette Ibik és Kester testét. A két szülőt testét nem találták meg amikor visszamentek Ibikért. Ruby és Robot ásott sírt. A két kislány Elena és Winter odajött hozzám és a kezemre húztak egy karkötőt.
- Ezt neked készítettük. Tudjuk hogy szomorú vagy. – Mondta Elena.
- Tudom mit érzel. Én is azt kívánnám bár halott lennék, de tovább kell élnünk, hogy a szívünkben hordozzuk őket. – Mondta Winter akinek belenéztem gyönyörűszép dióbarna szemeibe amik csillogtak a könnyektől. Ekkor éreztem azt, hogy ha egy kislány feltudja dolgozni. Nekem is fel kell. Odamentem és kivettem Robot kezéből az ásót.
Nathan kinyitotta a másik csomagtartott amiből kimászott egy fehér köpenyes fazon. Kezei megkötözve. Nathan beültette őt a kocsiba és azt rázárta.

A temetés megtörtént. Mind ott álltunk néma csöndben, majd én megtörtem azt.
- Nem állhatunk le! Nem engedné meg, hogy ezt tegyem. Senki sem. Aron sem. A szüleitek sem lányok. Ibik sem… és… Ő sem. Szóval menjünk. Jussunk el a szigetre. Messze innen. – Mondtam mire mindannyian visszaszálltunk az autónkba és elindultunk. A másik kocsiból mellém ültették a doktort.
- Tudom nem a legjobb alkalom. Kezet fognék de… A nevem Benjamin Cash. – Mondta a bozontos hajú, szemüveges doktor.
- Igen. Tudok róla. Te leszel az aki változtat a dolgokon. – Mondtam mire értetlenül nézett rám miközben én az ablakból bámultam bambán kifelé.
- Változtatni? – Kérdezte.
- Ha elérjük a célunkat. – Mondtam.