6. Fejezet: Hotelkúra

A nap ment lefelé a vagon hangulata pedig nagyon hűvös volt. A hullákat kidobtam a vonatból Nathan segítségével, majd leültem a többiek közé. Egy kis kényelmesebb elzárt részt alkottak ki dobozokból. Ruby a két tőrét élezte, Nathan a vonat kijáratán keresztül bámult kifelé, Ibik valamit eszegetett miközben az egyik sarokban könnyített magán. Elena a kislány pedig Ruby mögött játszott egy kis plüss tigrissel.
- Mit tennétek a laborokban? – kérdeztem Rubyt aki rám nézegetett megvető tekintetekkel.
- Nem használnánk ki Elenát. De talán egy adag vérből már valamit tudhatnánk. Ezért is hoztuk magunkat az egyik okostojást de elszökött. Őt keressük az útunk közben. – mondta Ruby majd előhúzott egy kisebb pisztolyt.
- Ez jó lenne ha mindig nálad lenne. Szűkséged lesz rá. Ha minden igazi egy hotelben kell keresnünk okostojást. – mondta majd a kezembe nyomta a fegyvert.
- Azt hiszem megérkeztünk. – mondta Nathan, majd az egyik pillanatban hirtelen leugrott. Ez a srác olyan mint a villám. Egy igazi turbó ember. Pár perc múlva a vonat elkezdet lassítani. Majd leszálltunk. Láttam ahogy Nathan a vonat végéről szál ki, majd megfordultam és Kester karjai között találtam magam.
- Azt hittem valami bajod esett! – mondta miközben magához szorított.
- Kik ezek az emberek? – tartotta a fegyvert Aron Rubyékra. A két csapat farkas szemet nézett miközben fegyverüket markolgatták.
- Héj! Nyugodjon le mindenki. Aron ők is olyanok mint mi. Segítsünk nekik! A kislány neve Elena. A vére gyógyír, de elkell vinnünk őt messzire a várostól különben elkapják és tovább kísérleteznek rajta. Egy sziget a cél! Van célunk! Ott talán újrakezdhetnénk valamit! Kérlek! – mondtam szinte már könyörögve neki, majd letette a fegyvert. A két csapat bemutatkozott egymásnak, és egyeztettük mi is a terv. A város és a hotel. Egy fél óra séta után kitüremkedtek a városi panelek. Megérkeztünk.

Észrevettem, hogy Ibik kezén van egy pecsétgyűrű, ami nagyon ismerős.
- Az a pecsétgyűrű. A szimbólum rajta nagyon ismerős. – mondtam mire elmosolyodott.
- Igen. Ez a családom címere volt még a kitörés előttről. Apám leszármazottja volt egy bazi gazdag családnak, de hát látod végül csak ez a korcs maradt hátra. – mondta majd beugrott hogy az apja volt az én apám barátja. Még kiskoromban játszhattam ezzel a pecsétgyűrűvel.
- Szerintem nem vagy korcs, sem mutáns. – mondtam miközben a pecsétet bámultam hirtelen csak egy picit otthon éreztem magam. Elmosolyodtam mire Ruby üvöltését halottam: - VIGYÁZZATOK! – és akkor láttam hogy a dombon felfelé rohan egy tucat fertőzött. Aron a kezembe adott egy gépfegyvert, és lőttünk, amit csak láttunk. Közben lassan egy hátsó részen elmenekültünk a horda háta mögé.
- Ha megkerüljük őket a hotel csak két utcára lesz! – mondta Robot.
- Menjetek előre én feltartom őket! – ordította oda Nathan Rubynek.
- Csak vigyétek el Elenát! – mondta Ruby majd a kislány kezét nyújtotta nekem. Felkaptam és rohanni kezdtem a többiekkel. Megkerültük a hordát. Nathant pedig egyre távolabb volt tőlünk. A két utcát lerohantuk majd a félig lebombázott, romos hotelba tévedtünk. Gyorsan mindenki körbenézett én pedig lánccal lezártam az ajtót.
- Istenem. Az az idióta. – mondogatta Ruby miközben fel alá járkált.
- Biztosan erős. Senkit sem láttam így kaszabolni ezeket az izéket. – mondta Benn miközben újra kötözte a levágott jobb kezének sebét.  
- És a haja tökéletes. – mondta elpirulva Robot.
Az ajtón kopogtattak. Láttam a platina frizurát, így egyből ki is nyitottam. Nathan ott állt csupa vér ruhában.

A hotelt tovább fedeztük fel. Ahol fertőzött volt azt megöltük, és végül az ötödiken kötöttünk ki.
- Szerintem nincs itt az okostojás Ruby. – mondta Nathan.
- Ki is ez a fickó? – kérdezte Aron miközben Ruby mögött sétált.
- Az ember aki talán tudna segíteni az ellenszerben. – mondtam, majd Aron szemébe néztem. Láttam hogy zavarja valami.
- Honnan jött az ötlet hogy az embereket esetleg itt lenne? – kérdezte mire a folyósó végén elfutott egy alak. Ruby félre lökött engem és Nathant és utána eredt. Mire oda értünk volna véres kézzel fordult vissza:
- Csak egy szörnyeteg volt. – mondta miközben érzelmetlen arccal belépet az egyik szobába.
- Azt gondoltuk, ha észak felé tart csak a városba jön és az egyik legjobb hely egy hotel lehet számára ahol eltudd bújni és van sok ellátmány. De akkor tévedtünk. – mondta Nathan elszomorodva.
- Akkor megyünk tovább vagy mi lesz? – kérdezte idegesen Aron.
- Egyelőre pihenjünk le. – mondta Nathan majd ő is bement Ruby után a szobába.
- Halottad. – mondtam mire Aron sziszeget egyet egy fintorral a képén majd Robottal bementek egy közös szobába. A kislány csatlakozott Rubyékhez. Én és Kester a folyósó végi szobába mentünk. Mellettünk Ibik és Benn aludt.

Megint egy ágyban találtuk magunkat.
- Megijedtem. Most átéreztem amit te is. – mondta nekem Kester miközben a kezét nyújtotta. Szóval megfogtam.
- Akkor most már hivatalos? – kérdeztem vigyorral az arcomon.
- Micsoda? – kérdezte szintén egy huncut mosollyal.
- Hogy mi egy pár vagyunk. – mondta mire közelebb jött és megcsókolt. Visszacsókoltam, és a dolgok jöttek maguk után. Végül meztelenül feküdtünk egymás karjaiban aludtunk el.