10. Fejezet: Egy árva története

A történtek után mind a hotel egyik bárjában szálltunk meg. körbe ültünk, hogy megbeszéljük a dolgokat.
- Kikell neveznünk egy vezetőt. – mondta Ruby.
- Ez így van. Minden káoszba borult a fejetlenségek miatt. – mondta Ibik miközben töltött magának egy pohár sört.
- Szerintem kollektíven gondolkodunk. A döntésekkor mindig mérlegelünk, és hallgatunk egymásra. Nincsen szűkség királyra. – mondtam mire Ruby szúrós tekintettel nézett rám és azt mondta:
- Vagy királynőre! – mondta mire odament Ibikhez önteni magának egy wiskeyt. Robot és Nathan traumatizált állapotban voltak, így mindenki hagyta őket az egyik bárpultnál pihenni. A félszemű fickó lekötözve lett bedobva a bári wc-ben.
- Ha most itt lenne Aron őt javasolnám, de nincs itt. – mondta Benn, majd folytatta: - Habár nem volt a szívem csücske a fickó tudta hogyan kell túlélni. – Ahogy beszélt róla a gyomromban egyre nagyobb lett a görcs, így felpattantam ülő helyzetemből.
- Ha Aron itt lenne nem engedné hogy itt pihenjünk! Azt mondaná azonnal induljunk el és menjünk tovább. Nem tudhatjuk lehet hogy a város már utánunk küldött egy csapatott hogy megöljenek minket. Főleg hogy tudják, hogy Elena eltűnt. Talán pár nap előnyünk volt, de már biztosan követnek minket. Vissza semmiképpen nem térhetünk csakis előre. Az egyetlen dolog, ami most segíthet rajtunk az az ha igazságot szolgáltatunk annak a mocsoknak a budiban majd az útunkat folytatjuk észak felé anélkül hogy vezetőkön vitatkoznánk. – mondtam indulatokkal a hangomban mire Ibik tapsolni kezdett.
- Meg is van a vezető akire szűkségünk volt. – mondta mire Ruby elmosolyodott.
- Hát akkor éljen a király! – mondta Ruby miközben poharát felém tartotta, majd kiitta azt csurig.

A beszélgetés közben láttam, ahogyan Kester magába van roskadva. Odamentem hozzá, megöleltem majd megpusziltam a tarkóját.
- Mi a baj? – kérdeztem mire láttam ahogy eltöröl egy könnycseppet.
- Jax volt az egyik férfi akihez a húgommal kerültünk mikor kisgyerekek voltunk. A szüleim egy portyázás során haltak meg. Jax alkoholista volt, és egy zsarnok. Rávett minket mindenféle dologra. Aztán egy nap bejött a hálószobámba, és…. – akkor Kester összetört és bőgve rogyott az ölemre. Én a fejét simogattam miközben folytatta a történetét:
- Megerőszakolt. Sokszor véreztem odalent, és átázott minden ruhám… de senkit sem érdekelt. Aztán megelégeltem, és megpróbáltam megölni. Ekkor ő megölte a húgomat, majd engem is megpróbált, de mire megtehette volna az ajtót betörték és eljöttek érte. Ezek után azt hittem minden megváltozik majd, de minden csak rosszabb lett. Aztán az egyik fickóról a portyázok közül kiderült, hogy szintén olyan perverziói vannak, mint Jaxnek így neki estem és elvágtam a torkát mindenki előtt. Szóval ezért kerültem most ide. – mondta majd rám nézet megfogta a fejem és megcsókolt.
- Sajnálom ha csalódnod kellett bennem. – mondta majd eltörölte könnycseppjeit.
- Jaj ne butáskodj! Én is ezt tettem volna. Nem vagy bűnös semmiben csak egy árva. – mondtam majd újra csókolóztunk.

Az éjszaka folyamán Kester bement a félszemű fickóhoz.
- Hajaj! Kérem segítsenek! Hajaj! – motyogta a szörnyeteg. Kester könnyes szemekkel, egy erős mozdulattal húzta le a zsákot a fejéről, majd szembe köpte a férfit.
- Te utolsó szörnyeteg! Nem érdemelsz mást csak ezt a kést a koponyádba! – mondta mire a félszemű férfi ordibálni próbált lekötözött szájával. A pánik átment rohamszerű nevető görcsé.
- Megfogsz dögleni. – mondta Kester mire a férfi csak még jobban nevetett. Kester belemélyesztette kését a férfi mellkasába aki előre rogyott, majd elvérzett és meghalt.

Reggel mindenki összeszedte magát. Indulásra készen álltunk csak még azt nem tudtuk hova tovább.
- Nem maradhatunk ez tény, de akkor hova tovább és mi lesz a doktorral? – kérdezte Ruby.
- KI VOLT? KI TETTE? – fordult ki magából Nathan.
- Mi az mi történt? – kérdezi Ruby.
- VALAKI KURVÁRA KINYÍRTA AZT A... holtan találtam a foglyot! Én akartam megölni! Én! – Nathanben dúlt a düh. Elena a kislány sírva fordult Ruby karjaiba.
- Nathan! Értem hogy fájdalmaid vannak, de… - nézett Ruby Nathan könnyes szemébe. Kester odament Nathan-höz és megölelte.
- Tudom min mentél keresztül. Ezt érted is tettem. – mondta mire Nathan ellökte őt magától.
- Ehhez nem volt semmi jogod! – mondta Nathan majd mikor épp elakart indulni a cuccaihoz észrevette, hogy valaki bámulja őket egy kis ablakon keresztül a bár ajtaján. Elkezdte a barikádot leszedni, és az alak után rohanni.
- De mégis hova rohan? – kérdeztem miközben próbáltuk felvenni Nathannal a versenyt. Már mindannyian kint jártunk amikor az egyik utca végén láttuk ahogy Nathan befordul a sarkon.
- Szerintem követ valakit. Lehet a doktor az! Menjünk! – mondta Ruby majd mind rohanva követni kezdtük Nathant.