42.Fejezet: Visszatértek (Záró fejezet)
12.Fejezet: Visszatértek (Záró fejezet)
Az ágyamban ébredtem. Waqar fogta a kezemet, és a mellkasomon
feküdt.
- Meghaltam? – Kérdeztem magamtól mire felketettem Waqar aki megcsókolt, majd tovább ölelgetett.
- Pár centin múlott volna az hogy lebénulj. – Mondta az ajtóban álló Izabelle miközben dohányzott. Csak tudnám honnan szerezz ennyi cigarettát.
- Köszönöm. – Mondtam, majd rám nézett, és azt mondta:
- Én csak a feladatom végeztem. - Mondta majd felém dobta a cigijét, és elsétált.
- Mi dühítette fel ennyire? – Kérdeztem.
- Nancy a szakácsnő. Gizella megölte őt. Valahogyan kijutottak Patrick-kal, és téged akartak megölni, de Nancy meglátta őket, így… Izabelle jóban volt vele. Együtt dolgoztak Steffannal mielőtt börtönbe került. – Mondta Waqar.
- Mi lett Gizellával? – Kérdeztem.
- Ethan szokott őrködni a cellája előtt. – Mondta, mire felálltam. Nehézségek árán, de lejutottam a terembe, majd le a pincébe a börtönhöz.
- Meghaltam? – Kérdeztem magamtól mire felketettem Waqar aki megcsókolt, majd tovább ölelgetett.
- Pár centin múlott volna az hogy lebénulj. – Mondta az ajtóban álló Izabelle miközben dohányzott. Csak tudnám honnan szerezz ennyi cigarettát.
- Köszönöm. – Mondtam, majd rám nézett, és azt mondta:
- Én csak a feladatom végeztem. - Mondta majd felém dobta a cigijét, és elsétált.
- Mi dühítette fel ennyire? – Kérdeztem.
- Nancy a szakácsnő. Gizella megölte őt. Valahogyan kijutottak Patrick-kal, és téged akartak megölni, de Nancy meglátta őket, így… Izabelle jóban volt vele. Együtt dolgoztak Steffannal mielőtt börtönbe került. – Mondta Waqar.
- Mi lett Gizellával? – Kérdeztem.
- Ethan szokott őrködni a cellája előtt. – Mondta, mire felálltam. Nehézségek árán, de lejutottam a terembe, majd le a pincébe a börtönhöz.
Benyitottam. Ethan elaludt. Oda mentem hozzá, és
megsimogattam az arcát. Felkelt, majd rám nézett. Felállt, majd megölelt
óvatosan, és egy puszit adott a számra. Elmosolyodtam, majd megcsókoltam
miközben a hajába turtam. Ethan nagyon magas, és ha teljesen kinyújtotta magát
csak akkor értem fel ha beléje kapaszkodtam. Ahogy kapaszkodtam a hátamon a seb
elkezdett sajogni, így lekellet tegyen.
- Sajnálom. – Mondta.
- Egy csókot nem szabad sajnálni. – Mondtam, majd rám mosolygott.
- Nem akarok még rákérdezni, szóval… Inkább azt kérdezem, hogy mit keresel itt?
- Megfogom ölni Gizelle-t. Kölcsön adnád a fegyvered? – Mondtam mire Ethan gyökeret eresztett.
- Megölnéd? Csak úgy? – Kérdezte.
- Igen. Sok ember haláláért felelős. – Mondtam.
- És utána? Elmenne gyorsan. Nem is vezekelt a bűneiért! – Mondta, de már magasabb hangon. Elkezdtem félni tőle.
- Tisztában vagyok vele, de megkell értened… Már nem megy Ethan! Nem bírom tovább idegekkel! – Mondtam, mire elsírtam magam, és leültem a mögötte lévő székre.
- Oda adom neked. Tedd meg amit tenned kell, de nem akarom, hogy ez rossz hatással legyen rád később, mert megszerettelek. – Mondta mire felnéztem rá, és ő kilépett az ajtón. Utána akartam rohanni, a nyakába ugrani. Megcsókolni, szeretkezni és kezén fogva elmenni erről a helyről. Szeretem Waqart, de az nem valódi szerelem. Inkább amolyan áll szerelem. Megfogtam a fegyvert, és a cellához mentem. Gizelle a bűnösök álmát aludta. Láttam, ahogy bevan takaródzva. Látszatra egy idős néni, aki édesen alszik. De igazából egy romlott, pszichopata, aki megölt megannyi embert. Fejemben láttam az összes traumát, még azokat is amiknek semmi köze Gizelle-hez. Elképzeltem, hogy azoknak is ő az oka. Megfogtam a fegyvert és a fejére céloztam majd lőttem. A börtön falát betemette az agyvelő. A fegyver kiesett a kezemből, és kimentem az ajtón. Ott pedig Ethan várt. Elsírtam magam, majd a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Amiközben csókolóztunk a válla fölött megláttam, ahogy Waqar a lépcsőn jőve lefelé meglát minket.
- Ne! Waqar! – Mondtam, majd utána eredtem.
- Nem! Nem kell a beszélgetés! Nyugodtan menj csak vissza hozzá! Elmegyek! Még ma! – Mondta, majd elindult felfelé.
- Ne! Kérlek! WAQAR! – Mondtam, majd George szinte betörte a kaput.
- Egy helikopter közeledik! – Mondta, majd mind a négyen kimentünk. Hirtelen a düh, bánat, és félelem eltűnt és közösen lettünk kíváncsiak. Kiléptem az éjszaka közepén az ajtón, és láttam ahogy leszáll a helikopter. Nem hittem a szememnek. A helikopter ajtaja kinyílt, és kilépett Reagar kézen fogva Elenával. Reagar-on egy fekete egyenruha szerűség volt. Elenán pedig egy vörös ruhácska.
- Kérlek! Engedjetek be! – Mondta.
- Mit keresel itt? – Mondtam, majd lassan Waqar farsebébe nyúltam a pisztolyáért.
- Megakarlak menteni titeket. – Mondta, majd George rám nézett és elutasítóan bólintott. Tudom hogy ez mit jelentett. A kezemet levettem a fegyverről, majd oda mentem Elenához, és magamhoz öleltem, de már éreztem rajta, hogy nem az a kis ijedős lány aki volt. Reagar-ra néztem utálattal az arcomon, de egy másféle tekintet nézett vissza rám. Egyfajta reményt sugárzó arc.
- Tudom legszívesebben megölnél. Meg is értem. Van miért utálnunk egymást, de kérlek csak hallgass meg. – Mondta, majd helyeselve bólintottam, és beinvitáltam őt a tornyunkba.
- Sajnálom. – Mondta.
- Egy csókot nem szabad sajnálni. – Mondtam, majd rám mosolygott.
- Nem akarok még rákérdezni, szóval… Inkább azt kérdezem, hogy mit keresel itt?
- Megfogom ölni Gizelle-t. Kölcsön adnád a fegyvered? – Mondtam mire Ethan gyökeret eresztett.
- Megölnéd? Csak úgy? – Kérdezte.
- Igen. Sok ember haláláért felelős. – Mondtam.
- És utána? Elmenne gyorsan. Nem is vezekelt a bűneiért! – Mondta, de már magasabb hangon. Elkezdtem félni tőle.
- Tisztában vagyok vele, de megkell értened… Már nem megy Ethan! Nem bírom tovább idegekkel! – Mondtam, mire elsírtam magam, és leültem a mögötte lévő székre.
- Oda adom neked. Tedd meg amit tenned kell, de nem akarom, hogy ez rossz hatással legyen rád később, mert megszerettelek. – Mondta mire felnéztem rá, és ő kilépett az ajtón. Utána akartam rohanni, a nyakába ugrani. Megcsókolni, szeretkezni és kezén fogva elmenni erről a helyről. Szeretem Waqart, de az nem valódi szerelem. Inkább amolyan áll szerelem. Megfogtam a fegyvert, és a cellához mentem. Gizelle a bűnösök álmát aludta. Láttam, ahogy bevan takaródzva. Látszatra egy idős néni, aki édesen alszik. De igazából egy romlott, pszichopata, aki megölt megannyi embert. Fejemben láttam az összes traumát, még azokat is amiknek semmi köze Gizelle-hez. Elképzeltem, hogy azoknak is ő az oka. Megfogtam a fegyvert és a fejére céloztam majd lőttem. A börtön falát betemette az agyvelő. A fegyver kiesett a kezemből, és kimentem az ajtón. Ott pedig Ethan várt. Elsírtam magam, majd a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Amiközben csókolóztunk a válla fölött megláttam, ahogy Waqar a lépcsőn jőve lefelé meglát minket.
- Ne! Waqar! – Mondtam, majd utána eredtem.
- Nem! Nem kell a beszélgetés! Nyugodtan menj csak vissza hozzá! Elmegyek! Még ma! – Mondta, majd elindult felfelé.
- Ne! Kérlek! WAQAR! – Mondtam, majd George szinte betörte a kaput.
- Egy helikopter közeledik! – Mondta, majd mind a négyen kimentünk. Hirtelen a düh, bánat, és félelem eltűnt és közösen lettünk kíváncsiak. Kiléptem az éjszaka közepén az ajtón, és láttam ahogy leszáll a helikopter. Nem hittem a szememnek. A helikopter ajtaja kinyílt, és kilépett Reagar kézen fogva Elenával. Reagar-on egy fekete egyenruha szerűség volt. Elenán pedig egy vörös ruhácska.
- Kérlek! Engedjetek be! – Mondta.
- Mit keresel itt? – Mondtam, majd lassan Waqar farsebébe nyúltam a pisztolyáért.
- Megakarlak menteni titeket. – Mondta, majd George rám nézett és elutasítóan bólintott. Tudom hogy ez mit jelentett. A kezemet levettem a fegyverről, majd oda mentem Elenához, és magamhoz öleltem, de már éreztem rajta, hogy nem az a kis ijedős lány aki volt. Reagar-ra néztem utálattal az arcomon, de egy másféle tekintet nézett vissza rám. Egyfajta reményt sugárzó arc.
- Tudom legszívesebben megölnél. Meg is értem. Van miért utálnunk egymást, de kérlek csak hallgass meg. – Mondta, majd helyeselve bólintottam, és beinvitáltam őt a tornyunkba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése