37.Fejezet: Ne menj!

7.Fejezet: Ne menj!

Egy idő után a szörnyek eltűntek a mögöttünk lévő homok felhőkben. Nathan ennek ellenére is futott. Nem tudtam mi lesz ezek után, de azt tudtam, hogy az életnek mennie kell majd tovább. Már láttam a két épület kolosszust a sötét távolból. Oda igyekezve viszont hangos jajveszékelésre lettem szemfüles. Az éjszaka közepén nem szabadna ekkora hangzavarnak lennie. Mi történt?

Oda értünk, majd láttam, ahogy Connor oda rohan Alex-hez és Pearl-höz, akik házuk ajtajából figyelték az eseményeket. Az emberek egy kört alkottak. Oda sétáltam, majd megláttam, ahogy tőrrel a szívében fekszik a földön a király. Mindenki meghűlt teste felett siránkozott. Akkor pedig Sasha-ra tekintettem, aki könnyes szemmel bámult vissza. Hosszú és félelmetes volt, amikor csak Waqar a karjai közt szorított és megszakadt a kínos tekintet harc.
- Megölték a királyt. – Mondta, majd a szemébe néztem, és láttam, hogy látja.
- Ki az? – Kérdezte félelemmel, és gombóccal a torkában.
- Robot. – Mondtam, majd a szája elé tette a kezét, és majd még szorosabban ölelt.

Másnapra a vért már eltűntették a homokból. Az emberek felkeltek, és az élet folytatódott tovább. Mindenki elment tenni a dolgát. Egyesek pedig még mindig siránkoztak, és tétlenül ültek várva a megváltást, és a bűnőst. A hangulat fagyos volt én pedig a tanács előtt találtam magam.
- A királyunk, A Skorpió Khalil meghalt. A tanáccsal sokat vitatkoztunk. Amikor hívtunk te elmentél egy fejetlen küldetésre, és ez egy ember életébe került. Természetesen nem a te hibád, de ez megkérdőjelezi, hogy a döntésünk helyes-e. – Mondta az egyik idős tanácstag.
- Én még mindig nem értek egyet! Királyunk tisztán látta, hogy Frances nem lenne jó vezér. Mert nem is az. Halálba kergeti társait! Mióta megérkezett embereivel csak a raktárunk fogyott na meg a létszámunk. – Mondta dühösen Sasha.
- Ha Frances nem lenne már bizonyára éhen haltunk volna. Az hogy csapatát ide vezette egy áldás volt. A mai legnagyobb erőforrásunk az ember. Ezt te magad mondtad Sasha amikor megvitattuk hogy beléphetnek-e a közösségünkbe. – Lépett be a terembe George.
- Neked most nincs itt semmi keresnivalód. – Mondta Sasha mire a középen ülő nagyon idős tanácstag leintette őt.
- Nem pótolhatja senki a királyt. Én sem, és nem is szeretném. – Mondtam élettelen arcommal.
- Ha szeretnéd ha nem ez a döntésünk. Téged szeretnénk új királyunknak. Sosem volt örökös. Mindig a tanács választott. Most pedig úgy határoztunk, hogy te leszel az aki a fénybe visz minket. Egy világba, ami nem olyan mint a régi de hasonló. Egy világba, ahol a gyilkolás bűn. Ahol számít az ember és az emberi tett. – Mondta az idős tanácstag.

Ott álltam a trón előtt, majd leültem. Körbe néztem és csak megvető tekintettekkel találkoztam. A legidősebb tanácstag rátette a fejemre a koronát, majd Nathanre néztem, aki kirohant a teremből. A feszültséget belengte a termet. Úgy éreztem nincs menekvés, és most adtam el magam. Mi lesz ha engem is egyszer csak leszúrnak? Bár már nem bántam volna.
- Frances elhagyta családnevét és mától ő Skorpió Frances! A két torony királya. – Mondta a legidősebb tanácstag, mire az emberek tapsolni kezdtek. De az arcukra rávolt írva a megvetés.
- Megteszek mindent, hogy kiderüljön ki tette ezeket a gyilkosságokat. Ha rájövök a büntetés nem lesz kegyes ezt megígérhetem. – Mondtam mire felcsillantak a szemek.
- Nem engedem, hogy gyilkosok száját etessük, miközben lemészárol minket. Holnaptól új rendszert vezetünk be. Faajtókat készítünk, és bezárkózunk éjszakára! Mindenkin egy alapos vizsgálatot végzünk, és megkeressük ki a tettes. – Mondtam mire a tapsok mögé már mosolyok is társultak. Pearl-re néztem, aki bólogatott. Így tudtam, hogy jó úton jártam az emberek szíve felé. Waqar is helyeselt, majd az ajtóra néztem. Kimentem és láttam ahogy Nathan egy összepakolt társkával készül elmenni. Oda rohantam, és megfogtam a karját, de ő csak ment tovább.
- Kérlek! Ne menj el! Te vagy az egyetlen aki maradt nekem! Nélküled nem élem túl az elvesztését! – Mondtam majd térdre rogytam, és összetettem neki a két kezem. Nathan megfordult.
- Soha nem fogom tudni feldolgozni. Meghalt mindenki akit szerettem. Nem maradok itt hogy lássam a többit is meghalni. – Mondta, majd oda jött felállított és megölelt. Megpuszilta a homlokom, majd eltűnt a homokfelhőkben. Ott álltam a királyi öltözettben, a koronával. Kezemben pedig a cetlivel amit felírtak nekem: „Te következel!”

Körbe néztem a most üres lakásokon és utcákon. A csönd lepte be a homokkal terült vidéket. Éreztem ahogy a szellő lengeti ruhámat, és hirtelen olyan volt mintha repülnék. Lefeküdtem a földre, és felnéztem az égre. Bőgni kezdtem, és úgy éreztem mintha megfogná a kezemet egy szellem. Talán ő volt az. Nem merek beszélni róla senkinek, mert összetörök. Waqarral is csöndben feküdtünk az éjszaka. Nem tudok beszélni vagy gondolni rá. Ott feküdtem, majd lépteket halottam. Ethan jött oda és feküdt le mellém. Megfogta a kezemet, majd azt mondta:
- Ha fontos voltál neki, akkor nem fogom csendben hagyni őt. Fontos leszel nekem, és megvédelek. Ahogy ezt ő is tette veled. – Mondta, majd a homokos talajon megfordultam a mellkasára feküdtem, és sírtam. Sirattam a hallottjaimat, és arra gondoltam: Értük muszáj életben maradnom.