36.Fejezet: Hirtelen halál
6.Fejezet: Hirtelen halál
Egy nap menetelés után oda értünk a hamuvá vált városba.
Olyan volt mint a hó hullás. A hamu megülepedett a vállunkon, és csak óvatosan
lélegezhettünk nehogy rosszul legyünk. Pedig még csak a város határán voltunk.
A leégett falak közelében sem voltunk még.
- Ez… ez borzalmas. – Mondta Ethan.
- Nem ez volt a terv. Megakartuk menteni a várost nem elpusztítani. – Mondtam mire Robot elbotlót egy szénné éget koponyán. Nathan felsegítette, majd haladtunk tovább, de Robot arcára egyre csak kiült a szomorúság.
- Az a rohadt Benjamin. Temettük volna el őt is élve amikor találkoztunk. – Mondta Robot, majd hirtelen megszeppentem.
- Jaj ne haragudj nem akartam felhozni. – Mondta, majd megölelt.
- Semmi gond. Már túl léptem rajta csak… Nem szeretek arra a napra gondolni. – Mondtam, majd oda értünk a leomlott falhoz.
- Őrület belegondolni hogy egykoron ez a fal védett meg minket mindentől… De a felszabadulástól is. – Mondta Connor, majd mind megszeppentünk. Hangokat halottunk.
- Haladjunk tovább. – Javasolta Nathan. Majd megláttuk a leégett házat, és a nyitott labor ajtót.
- Ezt még Benjamin hagyhatta így. – Mondta Robot.
- Vagy a lázadók. Egyre veszélyesebbek, és egyre többen vannak. – Mondta Ethan.
- Hol tarthatták a szüleinket? – Kérdezte Robot.
- Ha elrabolták őket akkor az alsóbb szinteken lesznek. – Mondta, majd a nagy izgalomtól lendületet vett Robot befutott a labor ajtaján, de egy hatalmas izmos kéz dobta őt ki onnan. Hirtelen meglepettségünkben a földbe gyökerezett a lábunk. Ethan és Nathan Robothoz sietett, amikor a labor ajtaján kimászott egy szörnyeteg. Háromszor akkor volt, mint Benjamin, de várjuk hisz ez őt. Elmondható az arcáról. Leszakította a labort fedő páncél ajtót, majd felénk hajította. Connor és én szétszéledtünk, amíg Robotot elhozták a fiúk golyózáport lőttünk belé, de mintha megsem kottyan volna. Robot kecmergett tesója és szerelme kezei közül és beizzította robot karját.
- Ne tedd! – Mondta Nathan, majd Robot neki ment a szörnynek. Az óriás fejét ütötte, és rugdosta, de nem történt semmi. A szörny tovább állt, és egyik kezével felemelte Robotot a levegőbe miközben a nyakát szorongatta. Mindannyian oda indultunk, hogy megmentsük Robotot, de már késő volt. A szörny egy kézmozdulattal szétroppantotta Robot koponyáját, majd másik kezével kihúzta gerincét. Testét Ethan-ékre dobta. Én pedig nem tudtam megmozdulni. A világ elhomályosult. Nem láttam színt, nem láttam alakot. Robot teste ott feküdt holtan.
- FUTÁS! – Mondta Connor, majd a szörnyeteg mögé mutatott. Egy csapat kisebb, de hasonló szörnyeteg rohant felénk. Elkezdtünk rohanni. Láttam ahogy Nathan és Ethan futás közben könnyezik. Csak futottunk, és futottunk.
- Nem! Nem! Nem! Nem! Nem! – Ordibáltam futás közben. Eszembe jutott egy emlék. Még az autóban voltunk amikor elsőként találkoztunk, és indultunk a megtisztulás körútjára, amikor azt mondta:
- Ha meghalok égessetek el. Csak ne hagyjátok hogy olyanná váljak mint ők. – Mondta, és csak remélni tudom, hogy nem alakul át. A szörnyek továbbra is üldöztek minket. Mi pedig csak futottunk.
- Ez… ez borzalmas. – Mondta Ethan.
- Nem ez volt a terv. Megakartuk menteni a várost nem elpusztítani. – Mondtam mire Robot elbotlót egy szénné éget koponyán. Nathan felsegítette, majd haladtunk tovább, de Robot arcára egyre csak kiült a szomorúság.
- Az a rohadt Benjamin. Temettük volna el őt is élve amikor találkoztunk. – Mondta Robot, majd hirtelen megszeppentem.
- Jaj ne haragudj nem akartam felhozni. – Mondta, majd megölelt.
- Semmi gond. Már túl léptem rajta csak… Nem szeretek arra a napra gondolni. – Mondtam, majd oda értünk a leomlott falhoz.
- Őrület belegondolni hogy egykoron ez a fal védett meg minket mindentől… De a felszabadulástól is. – Mondta Connor, majd mind megszeppentünk. Hangokat halottunk.
- Haladjunk tovább. – Javasolta Nathan. Majd megláttuk a leégett házat, és a nyitott labor ajtót.
- Ezt még Benjamin hagyhatta így. – Mondta Robot.
- Vagy a lázadók. Egyre veszélyesebbek, és egyre többen vannak. – Mondta Ethan.
- Hol tarthatták a szüleinket? – Kérdezte Robot.
- Ha elrabolták őket akkor az alsóbb szinteken lesznek. – Mondta, majd a nagy izgalomtól lendületet vett Robot befutott a labor ajtaján, de egy hatalmas izmos kéz dobta őt ki onnan. Hirtelen meglepettségünkben a földbe gyökerezett a lábunk. Ethan és Nathan Robothoz sietett, amikor a labor ajtaján kimászott egy szörnyeteg. Háromszor akkor volt, mint Benjamin, de várjuk hisz ez őt. Elmondható az arcáról. Leszakította a labort fedő páncél ajtót, majd felénk hajította. Connor és én szétszéledtünk, amíg Robotot elhozták a fiúk golyózáport lőttünk belé, de mintha megsem kottyan volna. Robot kecmergett tesója és szerelme kezei közül és beizzította robot karját.
- Ne tedd! – Mondta Nathan, majd Robot neki ment a szörnynek. Az óriás fejét ütötte, és rugdosta, de nem történt semmi. A szörny tovább állt, és egyik kezével felemelte Robotot a levegőbe miközben a nyakát szorongatta. Mindannyian oda indultunk, hogy megmentsük Robotot, de már késő volt. A szörny egy kézmozdulattal szétroppantotta Robot koponyáját, majd másik kezével kihúzta gerincét. Testét Ethan-ékre dobta. Én pedig nem tudtam megmozdulni. A világ elhomályosult. Nem láttam színt, nem láttam alakot. Robot teste ott feküdt holtan.
- FUTÁS! – Mondta Connor, majd a szörnyeteg mögé mutatott. Egy csapat kisebb, de hasonló szörnyeteg rohant felénk. Elkezdtünk rohanni. Láttam ahogy Nathan és Ethan futás közben könnyezik. Csak futottunk, és futottunk.
- Nem! Nem! Nem! Nem! Nem! – Ordibáltam futás közben. Eszembe jutott egy emlék. Még az autóban voltunk amikor elsőként találkoztunk, és indultunk a megtisztulás körútjára, amikor azt mondta:
- Ha meghalok égessetek el. Csak ne hagyjátok hogy olyanná váljak mint ők. – Mondta, és csak remélni tudom, hogy nem alakul át. A szörnyek továbbra is üldöztek minket. Mi pedig csak futottunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése