48.Fejezet: Az Acélosok
6.Fejezet: Az Acélosok
Épp a kiképzésemről jöttem, amikor nagy hangzavarra lettem
figyelmes.
- Az acélosok! – Rohant el mellettem egy kislány. Követtem, majd négy fekete páncélszerű ruhát viselő alakot láttam, akit körbe álltak az emberek. Nina az idős hölgy fogadta és ölelgette őket.
- Megszerelte Rafael a kondi gépemet? – Kérdezte egy nagyon jóképű, és izmos férfi. Nyakában rengeteg dögcédula volt.
- Mindenről gondoskodtunk. – Mondta Nina, miközben a gyerekeket próbálta félre lökni. Az idős férfi akinek egyik szeme helyén egy kalóz szemfedő volt idegesen lökte fére a kölyköket és indult meg felfelé. Őt követte egy kék hajú, alacsony leányzó. Mögötte egy vörös hajú férfi, akinek könnycseppek voltak tetoválva a testére. De a jóképű férfi még maradt, hogy autogramot adjon a kicsiknek. Nem mertem odamenni hozzám, de észre vett ahogy bámulóm őt a falhoz támaszkodva. Odalépett hozzám mosolyogva.
- Te új vagy itt igaz? Még sosem láttalak. – Kérdezte, majd kezét a vállamra tette. Hirtelen mint egy tini kislány elkezdtem mosolyogni.
- Igen. Az embereimmel érkeztem, de vannak akiket egy jó ideje nem láttam már. – Mondta, mire a hajamba túrta, és ő elkapta a kezemet, és lassan leengedte.
- Nincs kedved meglátogatni a szobámba? – Kérdezte mire kikerekedett szemekkel álltam előtte. Ez a szexi férfi engem szeretne? Lehet csak viccel. Amikor épp mondani szerettem volna, hogy párom van Ethan mellém szegődött és átkarolva a derekamat mutatkozott be.
- Szia! Menő a páncélod Ethan vagyok Frances barátja. – Mondta mire a férfi elengedte a kezemet.
- Én pedig Devon vagyok. – Mondta, majd hátrálni kezdett de közben végig engem figyelt. Megnyalta a szája szélét, majd kacsintott egyet mire Ethan ökölbe szorította a kezét. Tudta, hogy nem teheti meg vele, mert ő különleges rangon áll a toronyban.
- Az acélosok! – Rohant el mellettem egy kislány. Követtem, majd négy fekete páncélszerű ruhát viselő alakot láttam, akit körbe álltak az emberek. Nina az idős hölgy fogadta és ölelgette őket.
- Megszerelte Rafael a kondi gépemet? – Kérdezte egy nagyon jóképű, és izmos férfi. Nyakában rengeteg dögcédula volt.
- Mindenről gondoskodtunk. – Mondta Nina, miközben a gyerekeket próbálta félre lökni. Az idős férfi akinek egyik szeme helyén egy kalóz szemfedő volt idegesen lökte fére a kölyköket és indult meg felfelé. Őt követte egy kék hajú, alacsony leányzó. Mögötte egy vörös hajú férfi, akinek könnycseppek voltak tetoválva a testére. De a jóképű férfi még maradt, hogy autogramot adjon a kicsiknek. Nem mertem odamenni hozzám, de észre vett ahogy bámulóm őt a falhoz támaszkodva. Odalépett hozzám mosolyogva.
- Te új vagy itt igaz? Még sosem láttalak. – Kérdezte, majd kezét a vállamra tette. Hirtelen mint egy tini kislány elkezdtem mosolyogni.
- Igen. Az embereimmel érkeztem, de vannak akiket egy jó ideje nem láttam már. – Mondta, mire a hajamba túrta, és ő elkapta a kezemet, és lassan leengedte.
- Nincs kedved meglátogatni a szobámba? – Kérdezte mire kikerekedett szemekkel álltam előtte. Ez a szexi férfi engem szeretne? Lehet csak viccel. Amikor épp mondani szerettem volna, hogy párom van Ethan mellém szegődött és átkarolva a derekamat mutatkozott be.
- Szia! Menő a páncélod Ethan vagyok Frances barátja. – Mondta mire a férfi elengedte a kezemet.
- Én pedig Devon vagyok. – Mondta, majd hátrálni kezdett de közben végig engem figyelt. Megnyalta a szája szélét, majd kacsintott egyet mire Ethan ökölbe szorította a kezét. Tudta, hogy nem teheti meg vele, mert ő különleges rangon áll a toronyban.
- Frances! Nagy baj van. Gyere velem. – Mondta mire a szobájában kötöttünk ki.
- George a csapatód tagja megszökött. Éjszakai őreink látták, amint elszalad valaki. Nem lett volna szabad… - Mondta miközben valamilyen vörös hologramos kockát szélesített ki körénk.
- Így már jobb. Szóval nem szabadott volna, de felmentem a vezérlőbe, és rákerestem a létszámra majd a nevekre. George nem volt köztük. Nincs itt az épületben. De ezt nem mondhatod el senkinek. Nem indulhatsz el egyedül. – Mondta, majd megfogta a kezemet miközben a fejemet fogva jártam ide oda.
- Nem engednének egy megmentő akciót olyanra, aki elment. Úgy vélnék az csak készlet pazarlás lenne, és megbüntetnének. Frances! Be kell jutnod az acélosokhoz. Egy titkos akciót kell szerveznünk. Az acélosoknak nem kell ok, hogy elmenjenek. Nem lenne gyanús. Szinte sosincsenek itthon. Ha azt mondom hogy parancs volt menni fognak. – Mondta majd leültem.
- Rendben, de mi lesz a többiekkel? Nem tűnhetek el csak úgy. – Mondtam.
- Vigyél magaddal valakit titkosan. Trinity és a vezetőség havonta ellenőrzi a létszámot, és az embereket. Nem vennék észre. Te rajtad van a szemük nem a többieken. – Mondta.
- Akkor szólj te Connornak kérlek. Én nem szólhatok. – Mondtam mire feláltam, és összeszedtem magam.
- Az acélosok kemény alakok. Nem fogják érteni miért csatlakozik hozzájuk pár amatőr, így azt mondjuk nekik, hogy ez is a kiképzésetek része. – Mondta.
- Mi lesz az ő edzőjükkel? – Kérdeztem.
- Már beszéltem vele. Nem fog beköpni minket. – Mondta.
- Akkor elindulok pakolni. – Mondtam, majd elindultam, amikor Duncen megállított.
- Várj! – Mondta, majd megnyomott egy gombot mire a vörös kocka eltűnt.
- Kitörölte volna az előbb történteket az emlékeidből. – Mondta, majd elengedett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése