22. Fejezet: Végítélet (Záró fejezet)

Mehettünk volna Elena után, de ki tudja merre szökött. Az tudtam, hogy a doktor merre ment. Döntést kellene hoznom? Nekem? Rám néztek. Robot, Benn, Nathan, Pearl és Winter tőlem várták az utasítást. Én voltam sorsuk irányítója. A bosszú erősebb volt most a józanésznél. Fejetlen voltam mint Ruby? Lehet.
- Menjünk a doktor után. – Mondtam mire elindultam.
- Elenával mi lesz? – Kérdezte Nathan széttárt karokkal.
- Erős lány. Mint láthattad ezek az izék nem akarják őt. Megkeressük a doktort, visszatérünk és utána megyünk. Valószínű elrejtőzött valahova. – Mondtam mire Nathan letette kezeit, és sértődötten előzött be engem és lépett be az ajtón, amin a doktor menekült.

Menet közben kisebb folyósokon mentünk keresztül majd egy helyre kerültünk ahol rengeteg fehéren kivilágított műtőhöz hasonlítható szobákon mentünk keresztül.
- Ha kijutunk innen élve én a szigeten maradok és építek magamnak egy házat. Nem vagyok hajlandó tovább menekülni és meghalni. – Mondta Benn Robotnak aki helyeselt.
- Csatlakozom. – Mondta majd hirtelen előugrott elénk egy szőke nő.
- Kik vagytok? Mit akartok? – Mondta miközben egy húsvágó kést lobált előttünk.
- Nem látott egy bozontos hajú, szemüveges férfit? – Kérdeztem mire a nő rám támadt, de Nathan gyorsabb volt és agyon lőtte a nőt. A fehér szoba most már csupa vér volt. Mentünk tovább mintha mi sem történt volna.
- Hogy élhette túl?  - Kérdeztem.
- Szerintem jobb ha mi azt nem tudjuk. – Mondta Robot.
- Háromszáz éves volt? – Kérdezte Benn.
- Haladjunk. – Mondta Nathan amikor is az egyik műtőféleségű helyre belépve Benjamint láttuk amint egy lila szert fecskendezz magába.
- A rohadék! – Mondta Nathan majd behúzott neki egyet. A doktor a földre került Benjamin pedig csak ütötte, és ütötte. Benn a kezébe fogta az injekciót.
- Beszarás! Ez az kibekurt ellenszer. Haha! – Mondta majd kínosan hangos nevetésbe kezdett.
- Te rohadék! Mocsok! Szemét! Kurva! – Nathan nem győzte mocskos szavakkal illetni a doktort.
- Azt hiszem elég lesz. – Mondtam amikor észre vettem hogy a doktor elkezdte elveszíteni eszméletét.
- Ezt jól elkurtátok! – Mondta majd egy rádiót emelt a kezébe.
- Mi az? – Kérdeztem.
- Jelzett nekik. Úton lehetnek Frances azonnal mennünk kell! – Mondta Robot mire az ajtón belépet három maszkos katona és elektrosokkos fegyverrel a földre kényszerítettek minket. Oda jött az egyik és belém injekciózott valamit, amitől egyre homályosabban láttam. Egy bőröndöt láttam tele lila folyadékkal, majd egy ismerős hang csapta meg a fülemet.

- Pedig milyen egyszerű feladatuk volt. Sajnálatos. Vigyük őket vissza. Példát fogunk statuálni az egész város előtt. Megmutatjuk, hogy ez a viselkedés teljes mértékben a városi magatartási kódexünk ellen mutató. Elena megvan. – Kérdezte az ismerős hang.
- Igen uram. A kislányt már viszik vissza az otthoni laborba. – Mondta az egyik katona.
- Helyes, helyes. Jól van. Hozzák a többit is, és menjünk haza. – Reagar volt az. Megismertem az alacsony termetű férfiból jövő idegesítő hangot. A földre rogytam. Benn arca volt előttem akivel egymást bámultuk. Tudtuk, hogy mi következik. Haza visznek majd mindenki előtt fognak minket kivégezni. Aztán teljesen elvesztettem a képet és a hangot.

Egy álomban találtam magam. Egy nagyon kényelmes ruha volt rajtam és egy faházban keltem. Hóember-re tettem nyakörvet és mentünk sétálni. Ahogy kinyitottam az ajtót a sziget partja tárult a szemem elé. Kint Robot és Aron főztek. Ruby és Elena egy hintánál játszottak. Nathan, Benn és Ibik pókereztek egy hordón. Winter és Pearl pedig a szüleikkel építettek valamiféle bunkert. A part felé mentem ahol a messziről egy árnyékot láttam, ami lassan közeledik hozzám. Kester volt az aki megcsókolt, majd magához öltelt és a végtelen vizet bámulva elderengtünk. Minden olyan volt amilyennek kellett volna lennie. De ez csak egy álom volt. Mikor felkeltem egy cellában találtam magam. Oda mentem a falhoz és megérintettem a karcolásokat, amiket még én vájtam a falba. Kinéztem az ablakon, de már nem az a szempár volt, mint akkor.
- Túlélem. – Mondtam mire a másik cellából szólt vissza egy hang:
- Azt ajánlom is! – Mondta Benn mire Robot a harmadik cellából felnevetett. Mind elnevettük magunkat, és készen álltunk.
- Bosszút fogok állni érted Aron, Ibik, Ruby és… szerelmem. – Mondtam majd vissza feküdtem az ágyamra, hogy újra elképzeljem az álmot, ami ezután erőt ad majd nekem.

FOLYTATJUK