13. Fejezet: Káosz

Eltelt egy nap. A sötét közért boltjának plafonját bámultam miközben a kinti sziréna hangja csiszolta a fülemet. Elgondolkodtam a történteken. Ez volt mindvégig idekint? A legnagyobb problémám volt az hogy mit gondolnak majd rólam a szomszédjaim, de most már csak hálás lennék, hogy a falak mögött élhetek biztonságosan. Az éjszaka közepén helikoptereket halottam.
- Héj srácok! Kelljetek! – Mondtam mire a legtöbben nyűgösen felnéztek.
- Mi az? – Kérdezte Robot.
- Azt hiszem repülőket hallok. – Mondtam majd mindenki néma csöndben fülelni kezdtet.
- Azonnal pakoljunk! Elena nem mehetsz el mellőlem! – Parancsolta Ruby. Mindannyian pakolni kezdte.
- Na de emberek! Kester? – Kérdeztem mire Benn rámnézet és a kezét a vállamra tette.
- Én elviszem! De akkor fedezz engem! – Mondta mire felkapta vállára az eszméletlen Kester testét. Kiléptünk az ajtón amikor is észre vettük hogy az eddigi fertőzöttek száma a négyszeresére növekedett.
- Ennyit még életemben nem láttam! – Mondta Ruby.
- Ruby! Félek! – Bújt Rubyhez Elena.
- Menjünk vissza a vonathoz! Tovább mehetünk északra egy gyárba. – Mondta idegesen Robot.
- Viccelsz? Akkor át kell mennünk a sok halottan! – Mondta Ibik majd kezével az utca másik irányába mutatott.
- Ha arra megyünk kiérünk egy vízpartra. Onnan egy hajóval odaérhetünk. – Mondta Ibik majd észrevettük hogy a helikopter újra elmegy felettünk. Mindannyian összehúztuk magunkat.
- A városból valók! – Mondta Robot.
- A városnak van helikoptere? – Kérdeztem.
- A rendnek van! Lefog… - Robot nem tudta befejezni mondani valóját mert egy óriási robbanás zavarta meg. A múzeum felrobbant én pedig berepültem a kisközért ablakán.

Alig eszméltem fel. Robot arcát láttam, miközben pofozgatott. Felültem, és láttam ahogyan az egész utca lángokban áll.
- GYERE! – Mondta, majd elindultunk. Robot vállán kapaszkodtam. Ő a meglévő karját használta a fertőzöttek megölésére.
- Hol van Kester? Hol vannak a többiek? – Kérdezgettem de nem válaszolt. Majd befordultunk egy utca zugba ahol sebeit nyalogatva ült Ibik és Ruby. A földön feküdt Kester szóval megnyugodtam és az ölembe kaptam.
- Hol van Benn? Elena? Nathan? – Kérdeztem mire láttam ahogy Ruby elmorzsol egy könnycseppet.
- Az egyik beton fal leszakadt miközben menekültünk, és eltorlaszolta az utat. Elvesztettük őket. – Mondta Ibik miközben maga elé bámult.
- Most nem adhatjuk fel! Tovább kell menjünk. Ibik említetted a hajót! Induljunk el arra. Szerintem Benn-ék ezt teszik. – Mondtam mire Ruby felnézett rám. Kitartottam a kezemet és felsegítettem.
- Rendben. – Mondta majd hátra se néztünk, és elindultunk. Az utcákon át haladva rengeteg fertőzöttet lőttünk agyon. Ahogy haladtunk az egyik épület ablakánál egy furcsa alakot láttam.
- Ott van Jax! – Mondtam mire Robot célba vette. Az ablakból lőtt ránk, így futnunk kellett. Kestert a hátamon vittem, így a szívem olyan hevesen vert mint még soha. Mi lesz ha rám lő, de Kesterbe megy a golyó? Mi lesz ha befordulunk egy utcán és egy tömeg fertőzött támad ránk? Bármi megtörténhet. A helikopter pedig még mindig ott körözött a város fölött. A sok zaj továbbra is vonzotta a szörnyeket. Ilyenek lehettek a világháborúk. Bármelyik percben meghallhattunk. Sikerült kikecmeregnünk Jax elől. Az utunk egyre távolabb vitt minket a tüzes, zajos várostól.
- Menjünk fel arra a buszra! – Irányított minket Robot. A buszon mindenki elfoglalt egy helyet. Sikeresen beindult, és elindultunk a part felé.

- Elbuktam. Azt hittem sikerülhet, de igaza volt Benn-ek. Rossz ötlet volt követni egy doktort, aki már lehet régen halott. – Esett össze a busz közepén Ruby.
- Te csak megpróbáltál mindent helyrehozni. Elképzelted hogyan akarsz eljutni a szigetre, és nem tágítottál el ettől az álomtól. – Nézett rá Ibik.
- Most már nem változtathatunk a dolgokon. Nathan, és Benn nagyon erősek. Együtt kikecmeregnek a bajból és a hajó felé jönnek majd. Ott megfogjuk várni őket. Elena pedig nincs is jobb kezekben, mint náluk. – Mondtam majd rámosolyogtam Ruby-re.
- Mi történt? – Ébredt fel Kester.
- Úr isten! Hála az égnek! – Mondtam mire ráborultam és nem győztem csókolgatni.
- Szeretlek. – Mondtam a szemébe nézve.
- Én is. – Mondta majd megölelt eltekintve a fájdalomtól ami az oldalában volt.
- A golyó nem ért semmi fontosabb szervet. Szóval megúsztad. – Tájékoztatta Robot.
- Hol vannak a többiek? – Kérdezte.
- Csak nem? – Nézett Rubyre.
- Káosz volt. Eltűntek. – Mondta miközben megfogta Kester kezét.
- De nagyon örülök, hogy te jól vagy. – Mondta majd most először láttam őt mosolyogni.

- Jax volt az. Ő volt az igaz? – Kester rám nézett. Szemében láttam a félelmet.
- Igen. De nem tud tovább zaklatni minket. Elmegyünk hajóval. Valószínű, hogy Nathan-ék is oda tartanak így megvárjuk majd őket és megyünk tovább. Minden úgy halad majd ahogy eleve terveztük és megmentjük majd Elenát. – Mondtam mire mindenkiben felébresztettem egy kis lángot. A remény lángját.