53.Fejezet: A tűz mellett
11.Fejezet: A tűz mellett
Két nap elteltével a kikötő városba értünk. Már nagyon
elfáradtunk, így egy közeli apartmanban helyezkedtünk el estére. Befelé menet
több kék mutánst is megkellett ölnünk. A tűz mellé gyűltünk a sötét, és hideg
időben. Ethan karjai közt feküdtem.
- Mióta vagytok együtt? – Kérdezte Trevor.
- Ez egy nagyon bonyolult történet. De a lényeg hogy egymásra találtunk. Egy közös tragédia vezetett ide. Mindketten szerettünk valakit, majd elvesztettük. – Mondtam.
- Nekem még soha sem volt senkim. Természetesen dugtam már, de nem volt még barátnőm, akivel terveznék. – Mesélte Trevor miközben a tüzet egyengette.
- Pedig megérdemelnéd. A szerelem a legszebb dolog. – Mondta Pearl mire Izabelle elmorzsolta könnycseppeit.
- Igen. De ebben a világban a szerelem az gyengeség. Elveszíted a másikat, és vele saját magadat is elveszted. – Mondta, mire Trevor oda adott Izabelle-nek egy csomag csokit.
- Sajnálom. – Mondta Izabelle-nek, majd tovább bámulta a tüzet.
- Nem is voltatok még északon? – Kérdeztem.
- Soha nem volt rá okunk, hogy oda menjünk. E déli rész hatalmas, és rengeteg dolog maradt a régi világból, ami megállt az időben. Nem volt rá szűkség. – Mondta.
- Ott nincs jég. Van ahol mini sivatagok keletkeztek. Kicsit fejetlen lett a világ, hogy egy helikopternyi távolságra már ilyen fagyok vannak. – Mondtam, mire Ethan elnevette magát.
- Ez így van. Na és igaz amiről beszélnek? Hogy egy király voltál? – Kérdezte, majd ránéztem, és talán arcomra volt írva, hogy nem szeretnék erről beszélni.
- Természetesen szeretik a pletykákat. A toronyban a legtöbb embernek nincs más elfoglaltsága a munka mellett. – Mesélte.
- Az voltam. Egy király, aki a halálba vezetett mindenkit. – Mondtam, mire Ethan tiltakozott:
- Nélküled is meghaltak volna mindannyian. Nélküled mind éhen haltak volna. Már mondtam neked, hogy ne ezen törd a fejed. Inkább azon, hogy most mi van, és hogy mi lesz.
- Igaza van. Tudod jól, hogy mekkora utat jártunk be. Mindenki magának vagy a természetnek köszönhette a halálát, de nem neked. A szüleim se azért haltak meg, mert az a hajó tönkrement. Winter sem azért, mert ráesett az a fertőzött. Hanem azért, mert eljött az idejük. Ebbe pedig bele kellett törődnöm. – Mesélte Pearl.
- Nagyon sajnálom Pearl. Nem tudom milyen lehet elveszteni a családod ilyen szörnyű körülmények között. – Mondtam neki, majd megfogtam a kezét.
- De most már ott van Alex. Ha minden jól megy gyerekeket nemzünk, és bennük újra láthatom majd a családomat. – Mesélte mire Trevor elmosolyodott.
- Szerencsések vagytok. Remélem egy nap közétek tartozhatok. – Mondta, majd lefeküdt a tűz mellett kialakított kis ágyán. Lassan mindannyian elaludtunk, és készültünk a holnapra.
- Mióta vagytok együtt? – Kérdezte Trevor.
- Ez egy nagyon bonyolult történet. De a lényeg hogy egymásra találtunk. Egy közös tragédia vezetett ide. Mindketten szerettünk valakit, majd elvesztettük. – Mondtam.
- Nekem még soha sem volt senkim. Természetesen dugtam már, de nem volt még barátnőm, akivel terveznék. – Mesélte Trevor miközben a tüzet egyengette.
- Pedig megérdemelnéd. A szerelem a legszebb dolog. – Mondta Pearl mire Izabelle elmorzsolta könnycseppeit.
- Igen. De ebben a világban a szerelem az gyengeség. Elveszíted a másikat, és vele saját magadat is elveszted. – Mondta, mire Trevor oda adott Izabelle-nek egy csomag csokit.
- Sajnálom. – Mondta Izabelle-nek, majd tovább bámulta a tüzet.
- Nem is voltatok még északon? – Kérdeztem.
- Soha nem volt rá okunk, hogy oda menjünk. E déli rész hatalmas, és rengeteg dolog maradt a régi világból, ami megállt az időben. Nem volt rá szűkség. – Mondta.
- Ott nincs jég. Van ahol mini sivatagok keletkeztek. Kicsit fejetlen lett a világ, hogy egy helikopternyi távolságra már ilyen fagyok vannak. – Mondtam, mire Ethan elnevette magát.
- Ez így van. Na és igaz amiről beszélnek? Hogy egy király voltál? – Kérdezte, majd ránéztem, és talán arcomra volt írva, hogy nem szeretnék erről beszélni.
- Természetesen szeretik a pletykákat. A toronyban a legtöbb embernek nincs más elfoglaltsága a munka mellett. – Mesélte.
- Az voltam. Egy király, aki a halálba vezetett mindenkit. – Mondtam, mire Ethan tiltakozott:
- Nélküled is meghaltak volna mindannyian. Nélküled mind éhen haltak volna. Már mondtam neked, hogy ne ezen törd a fejed. Inkább azon, hogy most mi van, és hogy mi lesz.
- Igaza van. Tudod jól, hogy mekkora utat jártunk be. Mindenki magának vagy a természetnek köszönhette a halálát, de nem neked. A szüleim se azért haltak meg, mert az a hajó tönkrement. Winter sem azért, mert ráesett az a fertőzött. Hanem azért, mert eljött az idejük. Ebbe pedig bele kellett törődnöm. – Mesélte Pearl.
- Nagyon sajnálom Pearl. Nem tudom milyen lehet elveszteni a családod ilyen szörnyű körülmények között. – Mondtam neki, majd megfogtam a kezét.
- De most már ott van Alex. Ha minden jól megy gyerekeket nemzünk, és bennük újra láthatom majd a családomat. – Mesélte mire Trevor elmosolyodott.
- Szerencsések vagytok. Remélem egy nap közétek tartozhatok. – Mondta, majd lefeküdt a tűz mellett kialakított kis ágyán. Lassan mindannyian elaludtunk, és készültünk a holnapra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése