68.Fejezet: Első törvény
68.Fejezet: Első törvény
Az új vezetője a toronynak megérkezett. Új ruhát öltött
magára. Tiszta sötét színű bőr ruhadarabok és egy nagyobb sötét
köpenyszerűségből állt az öltözéke. Vörös rúzs volt rajta, és zölden kisminkelt
szemek. Előre léptem, és kezet nyújtottam neki, de Sasha félre ütötte a kezemet,
majd lassan összekulcsolta a sajátjait, és finoman szólt:
- Hívjátok össze a lakosságotokat. – Mondta, majd rám nézett mosolyogva. Az arcomra lehetett írva a düh, és a harag, amit nem tudtam leplezni.
- Talán nem voltam elég világos? Nem bántani jöttem. Csak tájékoztatni. – Mondta, majd intett az embereinek. Fél óra múlva összegyűlt az a majdhogynem kétszáz ember a Kapitolium elé. Az embert tömeg előtt egy hangosbemondóval állt Sasha.
-
Kedves Édeni lakosok! Szólítsatok Skorpió királyné-nak. Én vagyok a nagyságos
Végső Torony vezére. Az Éden eddig nagyon jól szolgált minket mint külön közösség.
Úgy gondolom, hogy kapcsoltunk kiterjedt már a szövetségeses megfogalmazás
felé. Kisegítettük egymást a kemény telek alatt, és a hosszú nyarak alatt is.
Viszont nem szabad elfelejtenünk a Torony munkáját sem. Mi szereztük meg ezt a
helyet nektek. Mi voltunk akik segítettünk felépíteni ezt a helyet nektek. Mi
voltunk azok, akik forrásainkat felhasználva biztosítottuk az itt lévők
épségét, és túlélését. Így úgy gondolom nem közönbös azt állítanom, hogy az
Éden a Torony egyik kis gyermeke, és mint olyan már felnőtt. Elvárjuk, hogy nagylelkűségünkért
cserébe az Éden mostantól betartsa a Torony szabályait. Mától kezdve az Éden a Torony
testvér közössége. Ettől kezdve pedig én vagyok a legfelsőbb hatalom a
szemetekben. Tudom ezt egyelőre egészen nehéz elfogadni. De hogy lássátok
jólelkűségemet megtarthatjátok a tanácsotokat, akiknek nekem kell majd beszámolniuk
havi rendszerességgel mindenről, de a törvényt csakis én hozhatom. – Mondta a
nő mire a lakósok összezavarodva álltak nyüzsögve. Trinity katonái az egyik fölső
ablakból egy százlószerűséget akasztottak ki rajta egy torony jelével. Sasha
megfordult, és rám mosolygot. Lassan odalépett hozzám, majd nagy mosollyal az
arcán azt mondta:- Hívjátok össze a lakosságotokat. – Mondta, majd rám nézett mosolyogva. Az arcomra lehetett írva a düh, és a harag, amit nem tudtam leplezni.
- Talán nem voltam elég világos? Nem bántani jöttem. Csak tájékoztatni. – Mondta, majd intett az embereinek. Fél óra múlva összegyűlt az a majdhogynem kétszáz ember a Kapitolium elé. Az embert tömeg előtt egy hangosbemondóval állt Sasha.
- A toronyban a törvényeimet mától érvényesítettük. Többek között azt is ami tiltja a két azonos nemű kapcsolatokat. Az emberiség újra élesztése érdekében persze. Szóval Ethan… Ma egyedül térhetsz csak vissza a fiadhoz. Frances-nek le kell róla mondania, ahogyan rólad is. A büntetés természetesen börtön azok számára, akik nem követik az új világrendet. – Mondta, mire észrevettem, hogy a mellettem lévő Ethan ökölbe szorítja a kezét. Lassan oda akartam nyúlni, de késő volt. Egy óriásit ütött Sasha arcába. A nő a földre esett, és vérezni kezdett a szája. A katonái lefogták Ethant, majd fegyvert fogtak a legtöbbünkre akik ott álltak a tömeg előtt. Alex, Connor és Pearl szorosan fogták egymás kezét. Újra éreztem azt amit régen. Most megtörténhet, hogy megint elvesztek valakit.
- Pakoljátok fel! Mint mondtam az ilyesfajta viselkedés börtönnel jár. – Támaszkodott fel a kígyó nem fogadva el segítséget embereitől.
- Te nem skorpió vagy hanem egy mérges kígyó. – Mondtam, majd Sasha elé köptem egyet.
- Csak megjegyzésnek szánom. Amit eddig adtatok annak a háromszorosát fogjuk elvenni. Mikor majd az emberitek éhezni kezdenek, és lázadni én nem leszek itt. Én otthon ülök majd a torony legfelsőbb szintjének szobájában a boromat iszogatva. Amíg téged ezek az embereket darabjaira fognak szétszedni. – Mondta miközben egyre közelebb hajolt az arcomhoz, majd fordult egyet és a helikopterei felé indult. Mögötte az emberei Ethan-nel. Ránéztem ő pedig vissza rám. Egymásra mosolyogtunk, majd a szívemre tettem a kezem.
- Megmentelek. – Súgtam magamban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése