18. fejezet: Kulcs

– Az a hajó lesz ott! – Vidult fel Nathan, ahogyan megérkeztünk egy újabb stéghez. De ez más volt, mint a városi. A hely nagyon csöndes volt. Nem volt a közelben semmi csak szemét, és halott testek. A távolban pedig ott volt egy nagyon rossz minőségű hajó. Egyesével felszálltunk. A két lánynak Winternek és Pearl-nek ez különösen nehéz volt tekintve, hogy nemrég vesztették el szüleiket egy hajó miatt. A hajóra mind felszálltunk. Benn és Robot be is indította a motort, és már úton is voltunk.
- Most már nincs sok ígérem. – Ölelte magához Elenát Ruby miközben a végtelen nyílt vízre tekintett.

A doktort leültették Benn mellé. Oda ültem hozzájuk.
- Miért gondolja azt hogy a labor tele lehet fertőzőtekkel? – Kérdeztem.
- Mert hülyeség azt gondolni, hogy amin most utazunk át vízen az nincs tele átalakult, át mutálódott lényekkel amik képesek úszni. A fertőzöttek akikkel most találkozott a városban nem voltak rákényszerítve a változásra. Egyszerűen sodrodnak az évszázadokkal. A vírus amit a testükben van ezt segíti, de nem csak ezt. A vírus alkalmazkodó vírus. Kialakítja a kellő dolgokat ahhoz, hogy az alany túlélje. – Mondta mire Benn tüsszentett egyet és a nyálát a földre csapata. Tökéletes kontraszt volt a kettőjük agykapacitására. De ezzel nem volt baj. Benn nem az agy hanem a fizikai erő.
- Honnan tud… tudsz ilyen sok mindent? – Kérdeztem már nem hivatalos stílusban.
- Könyvekből, és hát a szüleimtől. A város alatti titkos laboratórium és katonai bunkerek műkődnek. Ha úgy lenne hogy idefent minden befuccsol száz embert ellátni képes bunker van a város alatt. Ha úgy látják jónak egy robbantással kiirthatják a várost. Sorolhatnám. Semmi sem az aminek látszik. A rend és a vezető Reagar már elfelejtette mi folyik idekint és nem is akarnak vele foglalkozni. Épp ezért küldenek ki más embereket hogy tisztogassanak. Csak kevesen képesek ezt átlátni. Ezért sem fognak ők maguk idejönni Elenáért. Inkább küldik a szörnyet amit teremtettek. – Mondta, majd odanyújtott nekem egy kulcsot.
- Ez a kulcs a városi laboratórium összes ajtajához jó. Ha esetleg valamikor visszatérsz ezzel felfedheted magadnak az igazságot. – Elvettem a kulcsot majd derengett valami amit hirtelen összetettem a fejemben. Szóval igaz volt az, hogy akkor amikor Robot gyógyszert lopott a nagymamájának akkor azt a vírust a város engedte szabadjára.

Odamentem Robothoz a kulccsal a kezemben és leültem mellé.
- Ez minek a kulcsa? – Kérdezte.
- A város alatti laboratórium. Robot azt hiszem tudnod kell valamit. Úgy gondolom a nagy vírust ami miatt meghalt a nagymamád direkt okozták. Talán túl sokan lettünk, és így akarták a létszámunkat csökkenteni nem tudom. Vissza kell mennünk, és bosszút állni. Elvisszük őket a laborba, majd mi ketten visszatérünk. – Mondtam Robotnak aki vissza adta a kezembe a kulcsot.
- Mi értelme lenne a bosszúnak Frances? Azokat az embereket már nem hozhatjuk vissza az élők sorába. Talán csak bele kellene törődnünk. – Mondta Robot, majd felállt és ott hagyott.

Nathan lépett be a kis kültéri bungaló szerűségbe.
- Halottam amiről beszéltetek. Nem azért mert hallgatództam volna. – Mondta Nathan idegesen majd leült mellém.
- Azt hiszem tudnék neked segíteni. Minnél messzebb akartam kerülni onnan, de tény ami tény nem fognak leszállni rólunk. Talán tényleg az lenne a legjobb ha felrobbantanánk az egészet. – Mondta miközben beletúrt platina szőke hajába.
- Nem szeretném az egészet. Csak a rendet és Reagart megölni. – Mondtam mire felálltam és kinéztem a kis résen a bungalóból. A távolban feltűnt a sziget.
- Megérkeztünk. – Mondtam.