17. Fejezet: Lúzer klub

Azt hittem vége. Az úton mentünk, és közben azon gondolkodtam hogy mi lett volna ha nem történik velünk ennyi borzalom és Kesterrel az Ugrud meleg bárban találkozunk a városban elsőként. Akkor is egymásba szerettünk volna? Nem tudom. Amit tudok, hogy mi történt és hogy mi történik.
- Miért menekültél? – Kérdeztem a doktort.
- Vasarctól. A város egyik titkos laboratóriumi katonája. Én teremtettem… Természetesen parancsra. Ha nem szököm el őket is megölte volna. Egyedül egyszerűbb túlélnem. – Mondta majd feljebb tolta megkötözött kezével a szemüvegét.
- Nem láttunk senkit a közelben aki fenyegetést jelentene. – Mondtam mire a doktor elmosolyodott.
- Vasarc mielőtt vas arc lett volna katonaként szolgálta. De egy küldő küldetés során rálépett egy aknára. A fél teste teljesen szétroncsolódott. Igazából halott volt. Én hoztam vissza és teremtettem olyanná amilyen. Félig ember, félig robot. Csak nagyon komoly helyzetben vetették volna be. Ha például megtámadná a várost egy horda fertőzött. De ez az eset. Ez a rablás van olyan súlyos, hogy utánunk küldjék. A kislány most a több milliárdos főnyeremény, és nálunk van. Nem állnak le még vissza nem kapják. Szerintem a bombázás után elindult. – Mondta mire Robot elől fintorgot.
- A szigeten a laborban vannak fegyverek. Vegyi fegyvereke is. – Mondta mire a doktor újra a szemüvegét igazgatta.
- Ez talán igaz, de Vasarcot nem állítják meg a golyók. Azt sem tudhatjátok hogy a labor nincsen tele fertőzötteket. Minden esetre remélem sikerül a tervetek. – Mondta majd arcát elfordította és nem szólt többet.
- Hogy vagy Frances? – Kérdezte Benn.
- Igazából magam sem tudom. Nem adom fel. – Mondtam mire Benn elmosolyodott.
- Helyes. – Mondta majd egy rövid pihenő után átvette Robottól a vezetést az éjszakára.

Az éjszaka közepén arra keltem, hogy Robot ébresztget.
- Kifogyott a benzin. – Mondta majd kiszálltam. Rubyék is kiszálltak a kocsiból.
- Lassan mindenből kifogy ez a föld. – Jegyezte meg Benjamin.
- Fogd be! Akkor menjünk gyalog. – Mondta Ruby.
- Az éjszaka közepén szeretnél végig masírozni a főúton? – Kérdezte Robot.
- Maradjunk a kocsikban amíg kivilágosodik. Legalább a lányok had aludjanak. – Javasolta Nathan.
- Winter erős lány. Bírja a menetelést. – Mondta Pearl aki Ruby oldalára állt.
- De Elena nem. Muszáj kicsit pihennünk. Kivagyunk fáradva. – Nathan kinyitotta a kocsi ajtót és beült.
- Így soha nem jutunk el a szigetre. – Mondta Ruby majd sértődötten ült le az út szélére. Igaza volt. Bármelyik percben ránk támadhatott valaki. Mellé ültem.

– Mi a baj? Úgy látszik minden jól halad. – Mondtam mire Ruby elnevette magát és könnyes szemekkel nézett rám.
- Semmi sincsen rendben. Ibik azért halt meg, mert én makacs voltam. Már kiskorunk óta szerveztük ezt a szökést. Még kisiskolások voltunk Nathannel amikor láttuk hogy a többi srác Ibiket bántja. Így oda mentem és tökön rúgtam őket. Aztán bevettem őt a „lúzer” klubba. Azt terveztük, hogy elmenekülünk a hülye városból, a hülye szüleinktől. Aztán felnőttünk, és a dolgok bonyolultabbak lettek, de a célt nem adtuk fel. – Mondta mire elővettem a zsebemből Ibik pecsétgyűrűjét és Ruby tenyerébe helyeztem.
- Szóval nálad volt. – Mondta majd a szívéhez tette a gyűrűt.
- Azt hiszem vannak bűneink amiket nem bocsájthatunk meg magunknak. De te mégis megbocsátasz nekem Frances? – Kérdezte miközben könnyeit törölgette.
- Igen. Mi már egy új család vagyunk. Együtt éltük meg a veszteségeket, és itt az idő hogy a nyereségeket is megtapasztaljuk együtt. – Mondtam mire megláttuk hogy a távolban a nap felragyog.