15. Fejezet: Nincs hajó, nincs menedék

Már beesteledett, de Ruby sehol. Időközben Ibik rájött, hogy megkell szerelnie a hajót ahhoz, hogy egyáltalán eltudjunk vele indulni.
- Bemegyek a városba Robottal, és Kesterrel. Keresünk neked cuccokat amikre szűkséged van. – Mondtam Ibiknek, aki bólogatót, majd Ruby után indultunk.

Már megint a belső városban találtuk magunkat. Az egyik üzletbe tértünk be. A föld tele volt kosszal, és szórólappal valami koncertről. Az egész bolt szinte teljesen kivolt ürítve, de Robot talált olyan dolgot, amire szűksége volt Ibiknek.
- Én ezzel visszamegyek srácok. Ti keressétek tovább Rubyt. Nem gond? – Kérdezte Robot kezében a zsák alkatrésszel.
- Nem dehogy. – Mondtam majd elváltak útjaink. A várost most csak én és Kester roptuk. Még soha nem voltunk így kettesben. Egyfajta egyedüllét fogott el.
- Mi a baj? – Kérdezte.
- Nem éreztem még magam ennyire… Elveszettnek. Még mindig Aron-on agyalok. Nem dolgoztam fel. – Mondtam mire egy könny gurult végig az arcomon. Kester-n megált, és elmorzsolta a könnyt.
- Lehet hogy meghalok. Lehet hogy mindenki meghal akit valaha ismertél. De mindig van valami utána érted! Nem adhatod fel az emlékeink miatt. Azért mert akármi is történik mi már egymás szívében élünk. – Mondta Kester-n majd megcsókolt. A várost jártuk már pirkadót, így visszasétáltunk a hajóhoz.

Ibik még mindig szerelt.
- Még mindig nem jó? – Kérdeztem mire Ibik a kezembe nyomta a pecsét gyűrűjét.
- Fogd meg kérlek! Nem érem el a pici kezeimmel ezt a szart! – Éppen benyúlt valahova. Nem szerettem volna felajánlani a segítséget, mert úgy gondoltam tiszteletlenség lenne.
- Bazdki! – Kiáltott fel Ibik.
- ROHANJATOK! HAJÓT ELHAGYNI! – Üvöltött fel mire mindenki leugrott a hajóról. Én is ugrottam kezemben Ibik gyűrűjével. Úsztam kifelé amikor láttam, hogy a két szülő kisebb lányukat segítették a vízbe, mögöttük Ibik. A két szülő épp ugrani készült, amikor egy hatalmas robbanás történt. A hajó felrobbant, és mi már a partról néztük végig ahogy darabjaira hullik.
- NE!!! ANYA!!! APA!!! – Üvöltötte Pearl.
- A KISLÁNY MÉG A VÍZBEN VAN! – Üvöltötte Robot aki vízbe ugrott hogy kimentse. Egy karral is ügyesebben úszott, mint bárki más.
- Túlélte! – Mondta nekem Kester. Robot a partra húzta Wintert aki nővére karjaiban talált menedéket. Majd újra vissza úszott. Egy kis testet vonszolt maga után. Miközben úszott kifelé végig a szemembe nézett. Ibiket a partra hozta, de teste csupa seb volt és égés.
- Nincs pulzusa. – Mondta Kester.
- Ezt nem akarom elhinni. – Mondtam mire egy férfi üvöltése hallatszott mögöttünk.
- DOBJÁTOK EL A KIKURT FEGYVEREITEKET FASZFEJEK! – Ő az! Jax hangja volt az másik három fickóval. Lázadók! Emberek akik idekint élnek, és a legembertelenebb túlélési módot választják. Kifosztanak, megerőszakolnak, megesznek. Olyanok voltak, mint a hotelben lévő fickók. Minden fegyverünket elvették, majd fegyvereikkel leütöttek minket.

Egy csatornaszerűségben ébredtem. Mikor kinyitottam a szememet Benn-t láttam Elena mellett megkötözve a földön.
- Hát itt vagytok! – Mondtam mire magam mellé néztem. Ruby volt az szemei tele voltak könnyel. Robot és a két leány Winter és Pearl egymás mellett. Nekem a másik oldalamon volt Kester és Nathan.
- Üdvözlünk a klubban. – Mondta Benn miközben mosolyogva nézett rám. Az egyik szeme nagyon sebes volt. Mint akit egy napon keresztül vertek.
- Hol vagyunk? – Kérdeztem Kester-től aki teljesen sokkolt állapotban ült mellettem.
- Héj! Itt vagyok! Nem esik bajod ígérem. – Mondtam és úgy éreztem viszonzom a szívességet.
- Jax volt az végig? Mit akar tőlünk? – Kérdeztem.
- Birtokolni minket. Bosszút állni a városon. – Mondta Robot miközben magába roskadva a padlót bámulta.
- Megfog ölni minket ha nem jutunk ki. – Mondta Nathan.
- Elena jól vagy? – Kérdeztem mire a kislány bólintott egy igenlő választ.
- Találtam valamit. – Mondta Kester.
- Ez egy csavar! Kitudom magam szabadítani. – Mondta és elkezdte a kötelet a kezén leszedni.