30.Fejezet: Emlékezz! (Záró Fejezet)

8.Fejezet: Emlékezz! (Záró Fejezet)

Robot már szinte az összes kitüremkedő gusztustalan csápót letépte Benjamin testéről. Mégis a szörnyeteg tovább élt, és nem látszott olyannak akit meglehet ölni. Nathan kijött a faházból egy karddal, ami kék szikrákat szórt.
- Honnan van nektek ilyen sok menő cuccotok? – Kérdeztem, majd Nathan rámosolygott, és a szörny felé rohant. Earl is kijött, mintha semmi sem történne beült a fahinta székébe, és onnan nézte végig ahogy a város lángokban áll és előtte három ember küzd. Nathan kardjával suhint a szörnyre, de az kikapja a kezéből a kardot. Robotnak hiába bármilyen erőfeszítése a szörnyeteg nem gyengül.
- Amikor beadta magának ezt a szert kihányta az ellenszert. – Mondtam, mire Earl elővett egy dohányos pipát.
- Olyan még létezik? – Kérdeztem.
- A fiam hozta nekem még egy múzeumból. A dohány pedig saját. De igen, valószínű Benjamin már nem él. Az ott ugyan olyan mint a többi szörnyeteg csak éppen már fejlettebb. – Mondta Earl mire Benjamin egy óriásit üvöltött. Üvöltésére minden csontom megremegett. Robot és Nathan a földön feküdt. A csápos lény üvöltése után még tovább torzult. Feje megint megnőtt. Újra nőttek csápjai, majd öklendezésbe kezdett. Amikor megláttam mit okád ki a lábaim a földbe gyökereztek. Még Earl is felállt székéről. Egy fertőzött lényt okádott ki. Pontosabban egy gyermek szörnyet, aki berohant a tűzbe. Ekkor a csápos lény velünk nem törődve vissza tért a sűrű tűzbe. Earl-el oda rohantunk és segítettünk Robotéknak. Vissza hoztuk őket a faházig, de Earl beszeretett volna menni szétrombolt házába.
- Earl! Kérlek! Megértem… tényleg. De el kell mennünk innen. Hidd el találunk még neked ilyen jó helyet. Segítünk egymásnak. – Mondtam mire Earl a szemembe nézett, és könnyes szemmel azt mondta:
- Hát jól van. Csak még egy valami. A családi fotóm. – Mondta, majd Nathan berohant a házba és kihozta neki, de időközben észrevettük, hogy a lángoló főépület éppen összeesni készül.
- Ha az lezuhan azt mi is megérezzük. Siessünk! – Mondta Robot, majd vissza se néztünk. Hallottam, ahogy az óriási iroda épület a földre zuhan, és becsapódik. A tűz tovább terjedt, és félszemmel vissza nézve láttam, ahogy faház is lángra kap.

Egy nappal később

Már úton voltunk. Megtaláltuk a város egyik szállító autóját ami csurig volt benzinnel, és még több benzines kannával. Connor egy testvér pár idősebbik tagja vezetett, mellette ült Robot és Nathan. Hátul ültünk mi többiek. Nagyon kevés volt a hely így eléggé bezsúfolódtunk. Pearl egy férfivel beszélgetett akinek a neve Patrick volt. Neki a nagyija is velünk utazott Giselle Olson. Ő volt az egyetlen ismerős arc, akivel a piacon találkoztam nap mint nap, de sosem szóltunk egymáshoz. Aztán ott volt a két szerelmes pár Izabelle és Steffan. Nekik volt valami étterem szerűségük, de sosem találkoztam velük vagy voltam ott. Természetesen az étterem csak a vezetőknek és a rendnek volt elérhető. Alex Adkins a testvérpár fiatalabb tagja pedig Waqarral beszélgetett. Én pedig csak bámultam magam elé. Megpróbáltam emlékezni arra az alkalomra amikor elsőnek ültem egy ilyen autóban. Akkor találkoztam a legjobb barátommal, Robottal. Akkor találkoztam a szerelmemmel, Kesterrel. Akkor találkoztam azzal aki elvette szerelmem életét és aki miatt ez történt… Jax. A város ami szemet hunyt felette tette azzá aki. Velünk küldték őt ki, és talán sejtették is, hogy ez lesz. Hogy megöl majd minket, de arra talán nem számítottak ,hogy nem sikerül majd neki. Minden esetre most már vége van. A város ami annyi szenvedést okozott megszűnt. Az a sok másik csapat aki kiment a tisztításra nem is sejtik, hogy az idő lejárta után egy elpusztult helyre térnek vissza. Hogy hova tűnt Reagar és Elena… Már nincs elég erőnk ahhoz, hogy elindjunk ennyi emberrel egy halálos küldetésre.
- Mi a baj kicsikém? – Kérdezte az idős hölgy, akinek a jobb szemén egy hosszú heg volt. Kicsit Aronra emlékeztetett.
- Csak elmerengtem. – Mondtam, majd rátette kezét a térdemre.
- Ó! Kincsem ne rágódj a dolgokon. Előre nézz. – Mondta Giselle, majd mindenki rám szegezte tekintetét.
- Csak sajnálom ha elvettem az otthonotokat. Én mást szerettem volna nem ezt. – Mondtam mire megszólalt Waqar:
- Megtörtént ami megtörtént. Nyissunk egy új lapot. Újra fogjuk kezdeni, de ezúttal emberibb szabályokat hozunk. Nem hagyjuk majd hogy a vezetőség így kihasználja hatalmát. – Mondta miközben rám nézet. Éreztem egyfajta szikrát kettőn között bár nem tudnám megmondani hogy ez vonzódás vagy egyszerűen ugyan olyasfajta emberek vagyunk.
- Azért nem szeretném elfelejteni őket. – Mondta Giselle mellett ülő Earl, aki a családja képét szorongatta kezében.
- Nem felejtünk. – Mondtam, mire hirtelen megálltunk az autóval.