26. Fejezet: A kemény szív

4. Fejezet: A kemény szív

– Benn! Én vagyok az Robot. Kérlek! – Rohant oda Benn-hez Robot, de Benn egy karcsapással elrepítette Robotot aki az üveg falnak csapódott. Bennek mindkét karja megvolt. Valahogy vissza növesztettek azt amit még lekellett vágnunk.
- Robot! Gyere el onnan! – Üvöltöttem, majd láttam hogy Benn nekem indul. Mint egy bika, gondoltam. Csak ott állok a falnál és ahogy rohan nekem mielőtt elkaphatna kitérek az útból. Így is tettem ám elkapta a ruhámat, így magához húzott. Sebes, izmos testével rám borult, majd kezeit a nyakam köré tette. Szemébe néztem, és láttam, hogy ez a szempár már nem az ami volt. Miközben utolsó levegőimet vettem vissza gondoltam az egy hétre amit a börtönben töltöttünk. Egyik este Benn elmesélte hogyan került előzőleg börtönbe.
- Az egész családomból csak a nővéremet ismertem. A szüleink mind odakint haltak meg egy jobb ügyért. A nővérem nagyon céltudatos nő volt. Sosem engedte a henyélést. Mindig a túlélésre tanított minket. Egyik nap az iskolában megláttam, ahogy egy kis farok egy lányhoz dörgölőzik és nyúlkál. Nem bírtam magammal. Oda mentem és agyon vertem a fickót. A lány sokkos állapotba került. Azt se tudta, hogy segítek-e vagy ő a következő. Minden esetre itt kötöttem ki. Kemény tíz évig vártam arra hogy kijussak… Gondoltam egyedül könnyebb lesz. De mond azt hogy nem lett volna. Talán ha nem tartok az nap veletek akkor most nem lennék ide bezárva. – Mesélte nekem. Most pedig itt van és engem fojtogat. Talán ironikus, mert többek között miattam került ide.
- Hagyd őt békén! – Mondta Robot, majd egy erős rúgással le rúgta rólam Benn-t mire a közönség megörült. Szurkoltak nekünk, de ez talán azért van, mert bennünk magukat látják. Szeretnék ha a gyengébbnek látszó győzne az erőssel szemben. Robot rám nézett.
- Sajnálom. – Mondta majd Benn fejére ugrott. Összekulcsolta a lábát, és egy lendülettel miközben Benn készen állt őt ledobni magáról kitörte Benn nyakát, aki holtan esett össze a homokos talajon. Robot a földre rogyott Benn testére és bőgni kezdett. Reagar dühösen intett katonáinak, akik felállítottak, majd kivezettek minket.

– Gratulálok. – Mondta nekünk Reagar a kapun kívül állva.
- Nagy áldozatott hoztatok, és nem vagyok olyan aki nem tartja be a szavát. Szabadon távozhattok. Viszont nem maradhattok a környéken. Három napotok van minnél távolabb merészkedni! Ha kell menjetek vissza a kis szigetetekre. Az biztos tetszene. – Mondta mire Robot Reagar lába elé köpött.
- Köszönjük a kegyelmét uram! – Mondta, majd lerázta a katonák kezeit, és elindult. Utána mentem, és később már csak a falak árnyékait láttuk.
- Hova tovább? – Kérdeztem, de Robot csak ment előre egy szót nem szólva.
- Menjünk vissza Earl-höz! Héj! Robot! – Mondtam majd megfogtam a kezét mire bevert nekem egyet.
- Mi a? – Kérdeztem, majd a szemébe néztem ami csupa vörös volt már a sok sírástól.
- Minek? Hogy megint legyen egy szaftos ötletünk, aminek végül az a vége, hogy valaki meghal? – Üvöltötte.
- Muszáj küzdenünk! Aronért! Kesterért! és a többiekért akiket elvesztettünk. Nem adhatod fel értetted? Most nem! Menjünk vissza Earl-höz. Beszéljük meg hogyan vágunk vissza, és ezúttal nem maradnak falak. – Mondtam majd Robot hosszas gondolkodás után elindult Earl faházának irányába.
- Valószínű nem az első kísérleti alany volt. – Mondta útközben a már megnyugodott Robot.
- Folyamatosan kísérleteznek. A céljuk egyszerű. Szörnyeket teremtenek szörnyek ellen. Benn egy kudarc lett, és ezzel nem számolt Reagar. Ha nem enged el minket akár fel is lázadhattak volna ellene az emberek. Nem kockázat. Megakarja tartani hatalmát, és közben bárkit megöl vagy átalakít. Neki kell meghalnia. Nem egy egész városnak kell szenvednie egy ember miatt. – Mondta.
- Nagyban kell gondolkodni. Ha haza értünk elmondom tervemet. – Mondtam, majd a távolban megláttam Earl fénylő faházát.