11. Fejezet: A múzeumi veszedelem

Az útunk egy múzeumhoz vezetett. Láttuk ahogy beszalad Nathan, így mi is bementünk a múzeum kapuján. Belépve a nagy terembe sok fertőzött rohant nekünk, de nem voltak olyan sokan hogy gondot okozzanak.
- Hol lehet? – Kérdezte Ruby majd halottunk pár lövést. Követtük a hangot, majd megláttuk ahogy egy ajtó előtt ül Nathan.
- Mi történt? – Kérdezte tőle Ruby.
- Azt hiszem a doktor az. Eltorlaszolta az ajtót. – Mondta miközben alig kapott levegőt.
- Engedjetek oda. – mondta Benn, aki megpróbálta betörni az ajtót, de nem sikerült.
- Hát legalább megpróbáltad. – mondta cinikusan Ibik.
- Ha gondolod újra próbálkozom csak ezúttal a fejeddel. – Vágott vissza Benn.
- Ott van egy szellőző rendszer. Elég vékony vagyok. Benn segíts. – Mondta Robot, de Benn nem mozdult.
- Még túl gyenge vagy Robot. – Mondtam neki mire ő haragos mozdulatokkal kezdett vetkőzni.
- Nem érdekel mit mondasz. Megyek! – Mondta majd Benn elé állt.
- Ha ezt akarod. – Mondta Benn majd bakot tartott Robotnak aki felmászott a szellőzőhöz. Átmászott és túloldalról nyitotta ki nekünk az ajtót.
- Köszönjük. – Mondta Ruby majd mind mentünk tovább egyre beljebb a múzeumban. Egy nagy hallba kerültünk, ahol egy hatalmas bálna csontváza lógott a falról.
- Miért leskelődhetett utánunk? – Kérdezte Ibik.
- Talán mégis ő okozta Aron halálát. – Mondta Kester mire mindannyian halálra rémültünk. A hangfalakon keresztül egy veszélyt jelző sziréna kezdett el teljes hangerőn üvölteni.
- AZONNAK MENJÜNK INNEN! ELENA FOGD MEG A KEZEM – Üvöltött Ruby torka szakadtából.
- NAGYON FÉLEK! – Mondta a kislány, majd megfogta Ruby kezét. A hang rengeteg fertőzöttet vonzott a múzeumhoz, és már hallottuk hörgő hangjaikat. A hirtelen sokk miatt az első kisajtón bementünk amit találtunk ez pedig most egy mosdó volt. A hely nem volt valami tágas nyolc embernek, és velünk volt Benn is aki kitett hármat. Hallottuk ahogy a folyosót elárasztják a szörnyetegek.

– Fasza! – Mondta Benn miközben beleöklözött a csempe falba.
- Héj! Normális vagy? Csönd legyen! – Parancsolt Ruby.
- Tudod nagyon elegem van belőle, ahogy tolod itt a királynő szerepet. – Mondta Benn aggódalommal teli hangjával.
- Benn most igaza volt. Csendben kell lennünk. Óvatosan kell majd valahogyan kiosonunk innen. A hangzavar egyre többet vonz majd ide. Ha várunk nem eltűnni fognak hanem csak többen lesznek, és ha itt egy egész horda gyűlik össze halottak vagyunk. – Mondtam fel alá járkálva amig a többiek kellemes helyeket találta és leültek. Elena sírni kezdett, de Ruby leállította.
- Ha most nem harangszotok én használnám az egyik wc-t. – Mondta Ibik majd bement az egyik toalettbe. Vártunk, majd észre sem vettük, hogy Ibik lehúzta a wc-t.
- Atya világ te nem vagy normális! – Mondta Ruby
- Bocsánat! Megszokás! – Mentegetőzött Ibik, majd Nathan az ajtóhoz ment hallgatódzni. Közben a szívem a torkomban dobogott. Mindannyian készen álltunk a harcra, de nem történt semmi.
- Ezt megúsztuk. – Mondta nagyképűen Ibik.
- Egy kis csönd! Nem nagy kérés! - Támadt Ibikre Ruby.
- Így van! Szóval akkor te miért nem vagy csöndben? - Vágott vissza Ibik.
- Fogjátok be mindketten. Idegesítőek vagytok. – Mondta Robot miközben a falat bámulta.
- Robot! Hagyj tisztítsam ki a sebeidet. - Mondtam majd mikor felé nyúltam ellökte a kezemet.
- Nincs szűkségem bébiszitterre! Jól vagyok! – Mondta dühösen majd felállt.
- Résre nyitjuk azt a szart, és egyesével kiosonunk. Ha egy észrevesz akkor kést használunk és csöndben gyilkoljuk meg. Lassan vissza indulunk az utcára és tovább megyünk. Hagyjuk csak had csalogassa ide a hang a legtöbbet. Ez még a városiak ellen is jól jöhet. – Mondta határozottan Robot.
- Akkor gyerünk. – Mondta Ruby majd elindultunk.