29.Fejezet: A bosszú angyala

7.Fejezet: A bosszú angyala

Ahogy az egykori békés utcákon jártam elöntöttek a rossz emlékek. Az első évem az iskolában, amikor a kukába dobtak. Az első nap a munkahelyen amikor hazafelé kiraboltak. Amikor ezen az utcán futottam végig Hóember ennivalójával. Nem hittem, hogy ez lesz belőle, de ez lett és már nem lehet ezen változtatni. Elvesztettem rengeteg embert akik közel kerültek hozzám, de nem mindenkit. És amíg mi összetartunk addig harcolok. Ezért döntöttem el, hogy megmentem a várost. Elmegyek a laborba és kifüstölőm a rothadékokat, majd átveszem a város felett az irányítást.

Beléptem a labor épületébe. Sok egyenes, kivilágított folyosón kellett átrohannom, majd  elértem a központi laborba. Belépve egy óriási panel terült el tele kisebb televíziókkal. A titkosabb része a labornak innen nyílt. A kódot beírva a tala felemelkedett és lefelé vezetett egy lépcső. Odalent pedig már más volt a helyzet. Tele víztartályban úszó testekkel. Fertőzöttek, és félemberek. Lábak, kezek, fejek. Mindenhol testek egy igazi horror. A fővezérlőbe értem, ahol Benjamin-t találtam.
- Te mit csinálsz itt? – Kérdeztem a orrából vér folyó Benjamint. Bizonyára Robot tette ezt vele. Pearl nem tud ekkorát ütni.
- Azt amit tenni kell! – Mondta, majd beütött egy kódot és elindult egy visszaszámláló.
- Öt perc múlva felég az egész város! Veletek együtt! – Mondta Benjamin rámosolyogva. A vér az orrából a padlóra csepegget. Majd láttam, hogy a kezében van egy injekciós tű.
- Ez itt… Ezzel fogom túl élni. Igaz még csak kísérleti darab volt. Ezzel szuper emberré válhatsz. Ezzel elérheted azt amit a többiek nem. A túlélésem kulcsa. De jobb ha menekülsz. Nagyon csúnya lesz az átváltozásom. – Mondta, majd beadta magának a fehéren és vörösen villogó folyadékot.
- Miért teszed ezt? – Kérdeztem, mire a földre rogyott. Valamilyen féle lila anyagot hányt. A kulccsal bezártam az ajtaját mire dörömbölni kezdett rajta. De az ütései egyre erősebbek voltak. A hangja egyre torzabb, és félelmetesebb lett. Három perc. Eszeveszetten rohanni kezdtem. Csak reméltem, hogy Roboték kijutottak. Futottam, és futottam mire az utcára értem, amit elleptek a fertőzöttek. Az egyik megtámadott, de le rúgtam magamról. A titkos kijárat felé kezdtem el rohanni.

Már csak egy percem volt hátra. Oda értem és átbújtam. Már a fal túl oldalán voltam. Felnéztem és a távolban Earl házát láttam ott pedig a többiket. Rohanni kezdtem, de már távolról üvöltöttem:
- NYOMÁS! MENEKÜLJETEK! – Üvöltöttem, majd rám nézett Earl. A háttam mögött egy hatalmas lökést éreztem ami előre lökött. A városban elterjed egy úgynevezett néma tűz. Lassan terjed, és elpusztít mindent. A robbanás után a földön találtam magam. Felnéztem és láttam, hogy Earl házába bele csapódott egy autó, de a többieknek semmi baja. Oda értem mire Robot felpofozott.
- Mit tettél? Hogy teheted ezt? – Kérdezte mire dühösen visszavágtam:
- BENJAMIN VOLT! ÁTALAKULT ÉS KÖZBEN BEÁLLÍTOTTA EZT… - Ordibálás közben úgy festhettem mint egy szörnyeteg. Oldalra néztem, és láttam ahogy Waqar mögött sorakozik egy csapat ember.
- Azt tettem amire kértél. Kimenekítettem annyi jó embert amennyit csak tudtam. De sok más emberre már nem volt időm. – Mondta lehajtott fejjel. Oda mentem és megöleltem. Megköszöntem neki, majd körülnéztem. Robot, Nathan, Pearl és Earl a hátam mögött. Előttem Waqar és hat idegen.
- Induljunk délre. – Fordultam Robothoz.
- Találjuk meg a testvéred. – Mondtam mire Robot elmosolyodott és megölelt.
- Bocsánat az… ütés miatt. – Mondta majd oda adott nekem egy térképet.
- Ezen rajta van a hely ahova valószínűleg eljutott. Azt mondta a csapatával lefog táborozni egy nagyobb helyen. Talán ha oda megyünk találunk egy másik közösséget. – Mondta mire hatalmas zajokra lettünk szemfülesek. Az égő város felé tekintettünk aminek falai mint a fagyi leolvadva eltűntek. A tűzben két hatalmas alakot láttunk harcolni. Majd láttuk ahogy az egyik letépi a másik fejét. A tűzből kilépett egy háromszor akkora Benjamin mint az előtt. Lilás csápokat növesztett. Feje háromszorosára nőtt. Egy igazi szörny lett. Kigyúrt kezében Vasarc robotszerű fejét tartotta, a másikban pedig a robot karját amit felénk dobott. Robot oda sétált és megnézte egykori karját amit átalakítottak. Sosem láttam még, hogy a csonka a kezén csak egy plasztik, amit lecsavart. Mögötte egy gépszerű dolog lapult amire rácsatlakoztatta a robot karnak az alsó részét. Így állt ott a lángoló város előtt az új karjával. Benjamin felénk kezdett rohanni mire Robot felugrott és robot kezéből fűrész szerű fegyverekkel együtt tépte le egyik csápját a szörnyetegnek. Közben Waqar, és csapata elindult egy menedékbe.
- Earl te is tarts velük! – Mondtam az öregnek mire rámosolygót.
- Fiam! Én itt születtem, és itt is fogok meghalni. – Majd visszatért lerombolt faházába.
- Ez… nem normális. – Mondtam mire Nathan a tüzes városra mutatott.
- Az ott nem fejlődés. Egy újabb pusztítás. Valakinek ez volt az otthon. Ez volt a menedék, és most mi elvettük ezt tőlük. Akármit is tervezel ez most már a te feladatod, hogy új otthont találj és hogy elfeledjék mit tettél. A bosszú irányított mint Rubyt. Ha nem vigyázol te veled is ez fog majd végezni. – Mondta majd ő is bement Earl-höz.
- De hát Robot? Nem segítesz neki? – Kérdeztem.
- Megoldja egyedül is. – Mondta, majd megfogtam a vállát.
- Szűkségem… szűkségünk van rád! Te nélküled meghaltunk volna már sokszor. Ne most add fel. Ne hagyj itt minket. Tudom, hogy elvakított a bosszú és a vérszomj. De éppen ezért van rád szűkség. – Mondtam mire Nathan megfordult.
- Volt egy kardom. Tudom nevetséges. Azóta sem találtam egyet. Odabent Earlnek van egy régi kardja. – Mondta, majd ment tovább. Robot közben a Benjamin mutánssal harcolt, majd láttam ahogy bedobja a szörnyet a tűzbe, de az visszatér sebhelyek nélkül.