47.Fejezet: A lázadás ára
5.Fejezet: A lázadás ára
Miután este megbeszéltük mi történt velünk Ethan-nel
féltékeny lettem rá. Úgy látszik megkaptam a legszigorúbb, és legelviselhetetlenebb
embert az épületben tanárként. Kora reggel nem sok kedvel tartottam a
kiképzésre a folyosón, mikor Sasha-ba botlottam. A nap most már csak rosszabb
lehet.
- Kiképzésre indulsz? – Kérdezte cinikusan.
- Te pedig segget nyalni? – Kérdeztem, majd a nő elmosolyodott.
- Vigyázz hogyan beszélsz velem most már a vezető jobb keze vagyok. Ez azt jelenti, hogy csak a fülébe kell súgnom, hogy nem teszed a dolgod, és repülsz. Talán akkor nem tennéd tönkre ezt a helyet is. – Mondta ingerülten.
- Illuzionista vagy Sasha. Ha nem jöttünk volna ma már nem élnél. Nélkülünk meghaltatok volna mindannyian. – Mondtam.
- De hát nem haltunk meg mindannyian így is? – Kérdezte.
- Mi a bajod velem? Az első pillanattól fogva nem kedveltél. Pedig még egy szót sem szóltam, amikor elsőként léptem be a király termébe. – Mondtam mire Sasha-nak bekönnyeztek szemei.
- Van ilyen. – Mondta.
- Sok sikert a munkádhoz. – Mondtam, majd mentem a kiképzésre.
- Kiképzésre indulsz? – Kérdezte cinikusan.
- Te pedig segget nyalni? – Kérdeztem, majd a nő elmosolyodott.
- Vigyázz hogyan beszélsz velem most már a vezető jobb keze vagyok. Ez azt jelenti, hogy csak a fülébe kell súgnom, hogy nem teszed a dolgod, és repülsz. Talán akkor nem tennéd tönkre ezt a helyet is. – Mondta ingerülten.
- Illuzionista vagy Sasha. Ha nem jöttünk volna ma már nem élnél. Nélkülünk meghaltatok volna mindannyian. – Mondtam.
- De hát nem haltunk meg mindannyian így is? – Kérdezte.
- Mi a bajod velem? Az első pillanattól fogva nem kedveltél. Pedig még egy szót sem szóltam, amikor elsőként léptem be a király termébe. – Mondtam mire Sasha-nak bekönnyeztek szemei.
- Van ilyen. – Mondta.
- Sok sikert a munkádhoz. – Mondtam, majd mentem a kiképzésre.
Bent Duncan felé indultam, aki rám se hederített.
- Trinity hívatott. – Mondta, mire én csak álltam ott. Rám nézett, majd hirtelen megfogta a karomat, és a lift elé vezetett. Belökött, majd bezáratta a lift ajtót és a tetőre küldött. Odafent Trinity várt, aki az ablakból nézett a jeges tájra.
- Örülök hogy itt vagy. Beszélni szerettem volna veled. Jobban szólva mutatni neked valamit. – Mondta, majd leültetett és lehúzatta a redőnyöket. Újabb gombokat nyomott meg majd a plafonból kidőlt pár képernyő rajtuk rengeteg helyszín.
- Ez élő? – Kérdeztem.
- Az. Nézze. – Mondta, majd a királyságra vezérelte a képernyő képét, amit még mindig a fertőzött horda telitett el.
- Ez pedig nem semmi. – Mondta, majd visszatekerte a képernyőt. Láttam a mutánsokat, majd tovább tekerte vissza a lázadók támadására. Majd még tovább amikor a királyt leszúrta Giselle. Így ment tovább, addig, amíg nem jutott oda, hogy megérkezünk a csapatommal.
- Waqar. – Mondtam, amikor megláttam, ahogy kézen fogva érkezünk meg a királyságba.
- Megérkeztek, és ez a sok dolog történt. De menjünk még északabbra, a fények városába. – Mondta, mire nemlegesen bólogattam, de mintha észre sem vette volna a képernyőre varázsolta azt, amikor berobbant a város.
- Látja ezt? Ez a lázadás lángja. A láng, ami elpusztított háromszáz év munkáját. A tűz, ami azzal kezdődött hogy ön és barátai lázadást szítottak. Ez pedig veszélyes. – Mondta, majd elvitte a képernyőket és leült elém összekulcsot kezekkel.
- Már nem élnek azok, akikkel lázadni tudnék, és nincs is miért. – Mondtam.
- Ez így van. Egyenlőre. De mi lesz ha valami nem tetszik majd magának? Ránk robbantja az utolsó épületet ami még a túlélésért küzd? A Fények Városa ma már leégett hamu város. A királysága ma már egy szörnyeteg laktanya. Mi lesz az utolsó torony ha maga itt marad? – Kérdezte.
- A túlélés utolsó bástyája. – Mondtam, amit hallani szeretett volna, de ezt ő pontosan tudta.
- Frances attól tartok nehezen érti mire akarok kilyukadni. Ön egyenlőre fenyegetést jelent. Nem tudom emlékszik-e a társára, aki a megtisztulás körútjának kezdetén a városuk vezérére támadt, és meghalt? – Kérdezte.
- Igen, de nem ismertem. Akkor láttam őt elsőnek és utoljára… De miért? – Kérdeztem.
- Beépített ember volt. Feladata volt magukat eljuttatni egy keleti barlangba, ami tele van friss vízzel. Egy igazi erőforrás lehetett volna. A férfi nekem jelentett volna. Minden az én kezemben van ezen a földrészen. Nem léphet úgy kettőt, hogy én arról nem tudnék. – Mondta, majd felém fordított egy kis monitort rajta Sasha és az én beszélgetésemet játszotta le.
- A lázadás minden kis gyökerét, és gyökér kezdetét elkell pusztítani. Minden szememmel figyelem önt. Ehhez tartsa magát. – Mondta, majd a lift felé mutatott.
- Elnézést kérek ha bármi rosszat tettem. Nem kívánom tönkre tenni a toronyt. – Mondtam, majd rámosolyogtam búcsúképpen Trinity-re, aki visszamosolygott. De amikor a lift ajtó bezárult, az arcomra kiült egyfajta félelem és düh.
- Trinity hívatott. – Mondta, mire én csak álltam ott. Rám nézett, majd hirtelen megfogta a karomat, és a lift elé vezetett. Belökött, majd bezáratta a lift ajtót és a tetőre küldött. Odafent Trinity várt, aki az ablakból nézett a jeges tájra.
- Örülök hogy itt vagy. Beszélni szerettem volna veled. Jobban szólva mutatni neked valamit. – Mondta, majd leültetett és lehúzatta a redőnyöket. Újabb gombokat nyomott meg majd a plafonból kidőlt pár képernyő rajtuk rengeteg helyszín.
- Ez élő? – Kérdeztem.
- Az. Nézze. – Mondta, majd a királyságra vezérelte a képernyő képét, amit még mindig a fertőzött horda telitett el.
- Ez pedig nem semmi. – Mondta, majd visszatekerte a képernyőt. Láttam a mutánsokat, majd tovább tekerte vissza a lázadók támadására. Majd még tovább amikor a királyt leszúrta Giselle. Így ment tovább, addig, amíg nem jutott oda, hogy megérkezünk a csapatommal.
- Waqar. – Mondtam, amikor megláttam, ahogy kézen fogva érkezünk meg a királyságba.
- Megérkeztek, és ez a sok dolog történt. De menjünk még északabbra, a fények városába. – Mondta, mire nemlegesen bólogattam, de mintha észre sem vette volna a képernyőre varázsolta azt, amikor berobbant a város.
- Látja ezt? Ez a lázadás lángja. A láng, ami elpusztított háromszáz év munkáját. A tűz, ami azzal kezdődött hogy ön és barátai lázadást szítottak. Ez pedig veszélyes. – Mondta, majd elvitte a képernyőket és leült elém összekulcsot kezekkel.
- Már nem élnek azok, akikkel lázadni tudnék, és nincs is miért. – Mondtam.
- Ez így van. Egyenlőre. De mi lesz ha valami nem tetszik majd magának? Ránk robbantja az utolsó épületet ami még a túlélésért küzd? A Fények Városa ma már leégett hamu város. A királysága ma már egy szörnyeteg laktanya. Mi lesz az utolsó torony ha maga itt marad? – Kérdezte.
- A túlélés utolsó bástyája. – Mondtam, amit hallani szeretett volna, de ezt ő pontosan tudta.
- Frances attól tartok nehezen érti mire akarok kilyukadni. Ön egyenlőre fenyegetést jelent. Nem tudom emlékszik-e a társára, aki a megtisztulás körútjának kezdetén a városuk vezérére támadt, és meghalt? – Kérdezte.
- Igen, de nem ismertem. Akkor láttam őt elsőnek és utoljára… De miért? – Kérdeztem.
- Beépített ember volt. Feladata volt magukat eljuttatni egy keleti barlangba, ami tele van friss vízzel. Egy igazi erőforrás lehetett volna. A férfi nekem jelentett volna. Minden az én kezemben van ezen a földrészen. Nem léphet úgy kettőt, hogy én arról nem tudnék. – Mondta, majd felém fordított egy kis monitort rajta Sasha és az én beszélgetésemet játszotta le.
- A lázadás minden kis gyökerét, és gyökér kezdetét elkell pusztítani. Minden szememmel figyelem önt. Ehhez tartsa magát. – Mondta, majd a lift felé mutatott.
- Elnézést kérek ha bármi rosszat tettem. Nem kívánom tönkre tenni a toronyt. – Mondtam, majd rámosolyogtam búcsúképpen Trinity-re, aki visszamosolygott. De amikor a lift ajtó bezárult, az arcomra kiült egyfajta félelem és düh.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése