60.Fejezet: Míg végül nem fogsz félni (Záró Fejezet)
18.Fejezet: Míg végül nem fogsz félni (Záró Fejezet)
A fő hadi szálláshoz értünk, ami egy nagy zárt
barlangszerűség volt. Nagy terek, és homokos talaj. Egy aréna szerűségbe
vezettek minket. Csak úgy, mint amikor Benn-el megkellett harcolnunk volt
közönség, de most kétszer annyian. A tér is kétszer akkora volt, mint akkor. Nem
láttam a távolból ki elé visznek, de letérdeltettek minket egy kupacba. Ethan-t
kerestem a szememmel és megtaláltam őt, de tőlem távol volt a másik oldal
szélén. Mögöttem voltak viszont a fiatalok. Rafael megérintette a kezemet.
Mellette Reagar térdelt mögötte csapata. Téglának nevezett lázadó pedig elénk
állt.
- Akkor azt hiszem készen állnak! NOX! – Üvöltötte, majd egy pódiumon megjelent egy félelmetes arcú férfi. Magas volt, és idős. Arca tele hegekkel, kezein végig futott egy csontszerkezet féleségű páncél. Mosolygott.
- Hát megérkeztek. Még sosem voltam ilyen boldog. Annyi év gyötrelem, és piszkos meló után sikerült felépíteni ezt a lázadóból álló közösséget, amit a ti fajtátok el akar törölni. NEM! NEM ENGEDEM! – Kelt ki magából. Ez után eltűnt a pódiumról, majd elfoglalta Tégla helyét.
- Mi vagyunk az új gyermekek. Mi hozzuk el az új civilizációt, akik együtt élnek a szörnyetegekkel. Ti pedig meghaltok mindannyian. De nem ma. A mai nap nem kell mindannyiótoknak meghalnia, mert én úgy döntöttem, hogy nem. Viszont megöltétek megannyi emberemet, amit nem tolerálhatok. Ezért most megöljük a fegyvereitekkel a fekete kabátosokat.
- NE! – Üvöltötte Reagar.
- Ohhhh… Kis madárka elrepült. Nem… nem… Az ő kivételével az összeset. De fordítsátok meg. Had nézze végig. – Mutatott a mellettem lévő összetört Reagar-ra, akit rákényszerítettek, hogy végignézze társai halálát. Csak a hangos fegyver ropogást halottam, és amint a testek a homokos földre zuhannak. Testemből kifutott a vér, és jéghideg lettem. Ez lehet a halál érzelme.
- Na és most! Hozzátok mellém fogadott fiam! – Mondta Nox, majd intett embereinek. Reagart újra a sorba tették. Ezután Nox közelebb merészkedett hozzánk. Nagyon alaposan méregetni kezdte a mögöttem bőgő Leo-t. Majd hatalmas mosoly ült ki az arcára.
- Hát találtam magunknak lakomát! Azt ott vigyétek tömlöcbe holnap megsütjük. – Mondta, majd emberei jöttek, és felkapták. Sabrina és Rafael hangosan üvöltöztek, de nem tehettek semmit. Én pedig mégjobban összeszorítottam a kezemet. Így kompenzáltam a gyomromban lévő görcsös fájdalmat. A félelmet.
- Akkor azt hiszem készen állnak! NOX! – Üvöltötte, majd egy pódiumon megjelent egy félelmetes arcú férfi. Magas volt, és idős. Arca tele hegekkel, kezein végig futott egy csontszerkezet féleségű páncél. Mosolygott.
- Hát megérkeztek. Még sosem voltam ilyen boldog. Annyi év gyötrelem, és piszkos meló után sikerült felépíteni ezt a lázadóból álló közösséget, amit a ti fajtátok el akar törölni. NEM! NEM ENGEDEM! – Kelt ki magából. Ez után eltűnt a pódiumról, majd elfoglalta Tégla helyét.
- Mi vagyunk az új gyermekek. Mi hozzuk el az új civilizációt, akik együtt élnek a szörnyetegekkel. Ti pedig meghaltok mindannyian. De nem ma. A mai nap nem kell mindannyiótoknak meghalnia, mert én úgy döntöttem, hogy nem. Viszont megöltétek megannyi emberemet, amit nem tolerálhatok. Ezért most megöljük a fegyvereitekkel a fekete kabátosokat.
- NE! – Üvöltötte Reagar.
- Ohhhh… Kis madárka elrepült. Nem… nem… Az ő kivételével az összeset. De fordítsátok meg. Had nézze végig. – Mutatott a mellettem lévő összetört Reagar-ra, akit rákényszerítettek, hogy végignézze társai halálát. Csak a hangos fegyver ropogást halottam, és amint a testek a homokos földre zuhannak. Testemből kifutott a vér, és jéghideg lettem. Ez lehet a halál érzelme.
- Na és most! Hozzátok mellém fogadott fiam! – Mondta Nox, majd intett embereinek. Reagart újra a sorba tették. Ezután Nox közelebb merészkedett hozzánk. Nagyon alaposan méregetni kezdte a mögöttem bőgő Leo-t. Majd hatalmas mosoly ült ki az arcára.
- Hát találtam magunknak lakomát! Azt ott vigyétek tömlöcbe holnap megsütjük. – Mondta, majd emberei jöttek, és felkapták. Sabrina és Rafael hangosan üvöltöztek, de nem tehettek semmit. Én pedig mégjobban összeszorítottam a kezemet. Így kompenzáltam a gyomromban lévő görcsös fájdalmat. A félelmet.
Ami ezután jött attól teljesen elkábultam, és már nem
fájdalmat éreztem hanem értetlenséget, és árulást. Nox kezét fogva lépett előre
a lázadókra jellemző kiszerelésben a
zöld színűre festett hajú Nathan. Kezében egy karddal, amit még a városi
veszedelemben használt.
- Te? – Kérdeztem, majd rám nézett. Hirtelen megváltozott a tekintete. Láttam a régi Nathant szemeiben. De nem szólt egy szót sem az érdekemben.
- Most pedig azt szeretném ha felavatnád az első hullánkat! Válasz közülük ahogy az neked tetszik! – Mutatott a térdeplő emberekre Nox.
- Nathan? – Kérdezte Connor, akit egy közülük hasba rugót.
- Én őt választanám. – Mondta Nox, aki közben végig Nathant bámulta. Nathan lassan odament az egyikőnkhöz. Magasban tartotta a kardját, majd meghallom a kardlendítés hangját, és azzal együtt szívem kettészakad.
- Te? – Kérdeztem, majd rám nézett. Hirtelen megváltozott a tekintete. Láttam a régi Nathant szemeiben. De nem szólt egy szót sem az érdekemben.
- Most pedig azt szeretném ha felavatnád az első hullánkat! Válasz közülük ahogy az neked tetszik! – Mutatott a térdeplő emberekre Nox.
- Nathan? – Kérdezte Connor, akit egy közülük hasba rugót.
- Én őt választanám. – Mondta Nox, aki közben végig Nathant bámulta. Nathan lassan odament az egyikőnkhöz. Magasban tartotta a kardját, majd meghallom a kardlendítés hangját, és azzal együtt szívem kettészakad.
FOLYTATJUK
Megjegyzések
Megjegyzés küldése