59.Fejezet: Vasúti Harc

17.Fejezet: Vasúti Harc

A lázadók magukat Új Gyermekeknek nevezik. A főhadiszállásukon kívül még rengeteg másik posztjuk van. De erről mi mit sem tudtunk. Szóval mindannyian összegyűltünk leszállásunk után messze a lázadók területeitől, és megbeszélést tartottak a parancsnokaink. Duncan jött oda hozzánk elmondani a híreket.
- Szóval úgy néz ki a négy csapat négy posztra osztódik. A toronyból ellenőrizték a helyszíneket. De nyugalom kevesebb ellenállás vár ránk. Nekünk a Fiume vonatállomáshoz kell mennünk. Ha legyőzzük ezt a négy posztot akkor anélkül jutunk a főhadiszállásra, hogy észre vennének. – Mondta, majd kék szalagokat adott nekünk.
- Ezekkel tudnak megkülönböztetni titeket mivel nektek nincs kék páncélotok. – Mondta, majd mögé néztem és láttam, ahogy Alexa közeledik felénk.
- Te mit keresel itt? Az acélosok is eljöttek? – Kérdeztem meglepetten.
- Csak nem képzelted hogy a legjobbakat kihagyják? Itt vagyunk, és én a kékekkel tartok. Ami szerintem érthető csak nézzetek rám! – Mondta majd megpördült egyet mire Leo elájult.
- ATYA ÉG! Véletlenül leütöttem volna? – Kérdezte majd a duci fiú felé hajolt.
- Nem. Ő csak egy fanatikus. – Mondtam mire Alexa elnevette magát. Rafael és Sabrina alig hittek a szemüknek. Mintha valódi sztárokkal találkoztak volna.
- Együtt fogunk… EGYÜTT HARCOLUNK A KÉK VESZEDELEMMEL! – Üvöltötte Rafael majd Sabrina nyakába ugrott, aki elkezdett táncolni.
- Remélem élve fogunk kijutni. – Tett meg egy goromba megjegyzést Connor miközben a többiek mind mosolyogtak a fiatalok bolondozásán.
- Nem mindannyian. – Mondtam majd ránéztem, és az arcomra volt írva minden.
- Na nyomás! – Mondta Duncan majd elindultunk.

Már a nap kezdett lefelé menni, ahogy haladtunk a sivár utakon. A toronyban élők nem szokták meg ezt a meleg időt, így nagyon szenvedve járnak már a lábukon.
- Figyelem! Ezt a pontot jelölték ki. Innentől veszélyes zónába érünk. Legyetek résen, és legyetek halkak. – Parancsolta Duncan, majd haladtunk tovább.
- Már nagyon fájnak a lábaim. És ez az idő kiszívja az életet az emberi testből. – Panaszkodott Rafael.
- Bírd ki! Látod Alexa is kibírja pedig rajta páncélok is vannak! – Mondta a mögötte cammogó Leo.
- Inkább maradtunk volna dolgozni! Ah… - Sabrina már alig bírta mozgatni lábait.
- Na mi van pupákok? A végén még csalódnom kell a rajongóimban. – Szólt hátra az elől vezető Alexa.
- Dun... Dunca… Duncan parancsn… hall engem… - Szólal meg a rádió Duncan farzsebében.
- Igen hallom. Vétel. – Kapta elő gyorsan a rádióját.
- Lerendeztük a saját posztunkat. Egyik sem maradt élve. Ha oda értek talán mi is ott leszünk. Vétel. – Mondta Reagar.
- Rendben, akkor ott találkozunk. – Mondta Duncan majd folytattuk utunkat.
- Ha visszatérünk már nem kell dolgoznunk… és én arra gondoltam. Lehet hogy ez hülyeség. – Mondtam Ethan mellett vonulva.
- Bármit is mondasz az minden csak nem hülyeség. – Mondta, majd egy csókot adott az izzadt arcomra.
- A helyzet az, hogy én családot szeretnék veled. Nem csak úgy éldegélni hanem rendesen élni. Ahogy azt régen tették az emberek. – Mondtam mire Ethan-nek elkerekedtek a szemei.
- Egy gyerkőc? De nekünk olyan nem lehet. – Mondta csalódással a hangjában.
- Dehogynem! Csak… Ráfogunk jönni hogyan, de találunk egy babát. – Mondtam, majd rámosolyogtam ő pedig vissza, amikor is egy lövést halottam. Ethan rám esett. Körbe néztem és mindenki a lövés irányába tüzelt. Ethant karjaimba vettem, és megnéztem a lövést.
- Csak súrolt! – Könnyek között mosolyogtam rá, majd ő vissza. Felállítottam, és hátrébb mentünk. A lövés egy autóból jött.
- NEM ENGEDHETJÜK EL! – Üvöltötte Duncan, majd Alexa rohanni kezdett. Az autó pedig sebesen kezdett el száguldani, de Alexának sikerült felvenni vele a tempót. Fegyverével kilőtte a vezetőt, majd amikor az autó megállt oda sétált és a mellette ülőt is megölte.

Az autó elég volt kilencünk számára. Elől ült Duncan és Alexa. Mögöttük eggyel Connor, George és én. A lábunkon feküdt Ethan. Mögöttünk leghátul pedig a három fiatal. Az autó egy sárga, felszerelkezett kocsi volt. Dárdák álltak ki a hátuljából és elől rácsokat szegeztek rá. Egy harci autó.
- Ezzel még körülbelül tíz perc és ott leszünk. – Mondta Duncan.
- Köszönöm. – Mondtam Ethan-nek.
- Mégis mit? – Kérdezte.
- Hogy életben maradtál. – Mondtam majd megcsókoltam.

Az idő eltelt, és végül estére oda értünk a vasútállomásra. Kiszálltunk majd csendben előrébb merészkedtünk. A lázadók egy hordóban rakott tűz mellett piáltak, zabáltak, és dugták egymást. Mint egy kész fertő. Nem számítottak arra, ami következik. Duncan jelzett mi pedig előre léptünk és tüzet nyitottunk. Voltak akiket sikerült megölni, de volt aki elszaladt.
- NYOMÁS UTÁNA! – Parancsolta Duncan mire láttuk, hogy egy teherautó érkezik az egyik vasútsínen. Abból pedig egy tucat lázadó ugrik ki, és tűzel ránk.
- Túl sokan vannak! – Mondta George aggódó tekintettel.
- Muszáj lesz elmennünk Duncan! Elkaphatnak minket! – Mondta neki Connor, mire a teherautó mögött megjelentek Reagar emberei és tűzharc alakult ki. Duncan előre parancsolt minket, így elkezdtünk nyomulni míg végül két oldalról teljesen sarokba szorítottuk őket.
- Egy párat láttam elmenekülni! – Mondta Duncan Reagar-nak.
- Steve, Rob keressétek meg őket! – Parancsolta Reagar.
- Ha elszöknek akkor nekünk is mennünk kell már most. – Mondta Duncan.
- Tudjuk mi a terv! Ahhoz kell magunkat tartani! Együtt kell lecsapnunk. – Mondta, majd Duncan dühösen jött oda hozzánk.
- Le kell táboroznunk… - Mondta.
- Mi? De hát azok elszöktek! Ha szólnak nekik reggelre ide érnek! – Mondtam.
- Nem tehetünk mást. Van egy tervünk. Nappal kell találkoznunk a többiekkel, és együtt behatolnunk. – Mondta idegesen, majd visszaült az autóba.

Oda siettem Reagar-hoz, aki a csapatához beszélt éppen.
- Ha a tervet követjük meghalunk! – Mondtam mire dudáló hangokra lettünk figyelmesek. Egyszer csak több mint őt teherautó jelent meg. Közösen együtt tüzeltünk mind, de hiába. A lázadók emberei tömegesen özönlöttek ki a teherautókból körbe véve minket. Kénytelenek voltunk eldobni a fegyvert.
- Ügyesek! Csak tegyétek le azokat a szarokat, és már spancik is leszünk! – Mondta a poszt vezére.
- Az én nevem Tégla! És nem örvendek annak, hogy megöltétek az embereimet. – Mondta a megviselt kinézetű férfi, aki Jax-re hasonlított. Az egyik embere Reagar elé dobta emberei fejét, akiket elküldött a két potenciális besúgó megkeresésére.
- Gondolom ők itt a haverjaid. Most már halottak, ahogy ti is azok lesztek. Szépen összecukmokoljátók magatokat, és eljöttük velünk, mert nagy meglepetés vár rátok! Maga a vezér fog megdicselni titeket. Már alig várom. – Mondta a férfi, majd intett az embereinek akik a teherautóba hurcoltak minket. Szerencsétlenségemre én Reagar csapatával együtt kerültem egy teherautóra, míg a kék csapatomból mindenki egy másikban. Még csak most kezdtem el félni igazán.