27.Fejezet: Hallottak, avagy szövetségeseink
5.Fejezet: Hallottak, avagy szövetségeseink
Az ideiglenes otthonunkba értünk. Earl megengedte hogy a
nappalijában üljünk össze megbeszélni terveinket.
- A kulcs a káosz. Minden rendszert a káosz döntött romba. El kell érnetek, hogy a feje tettéére álljon az egész város. – Javasolta Earl, majd valaki belépett az ajtón. Egy szőke hajú férfi aki egy vödör vizet hozott Earl-nek. Ránk nézett majd így szólt:
- Őket bújtattad? Szóval még mindig olyan merész vagy mint régen. Ez tetszik Earl. – Mondta kedvesen a férfi majd odagurította a hordót. Nem voltam soha oda a szőke frizurákért, de az ő férfiassága elfeledtette velem a szőkeséget.
- Jaj ne butáskodj Waqar. – Mondta vissza az öreg Earl majd elvette tőle a hordót. Waqar a kanapé felé fordult ahol ültem. A szemem nézett, és rám mosolygott.
- Szia! Frances vagyok. – Mutatkoztam be, majd kezet fogtunk, és megkérdezte:
- Na és mi járatban vagytok? – Mondta mire felálltam.
- A halottakkal fogunk szövetségre lépni. – Mondtam mire Waqar-nak és a csapatnak kikerekedett a szeme.
- Szerintem jobb lenne ha leülnél. – Mondtam a férfinek, aki hirtelenjében köpni nyelni nem tudott.
- Elmegyünk a keleten lévő apartmanhoz, és a hordát ami megszállta elcsalogatjuk a városba. Ügyesen megtervezzük, hogy betudjanak jutni. A káosz közepén én megölöm Reagart. Robot, Nathan ti megkeresitek Elenát és Wintert. Ezek után megöljük a fertőzötteket a laborban lévő vegyi bomba aktiválásával. Átvesszük a vezetést. – Mondtam, majd Robot felállt és oda jött hozzám. Megölelt majd azt mondta:
- Aron nagyon büszke lenne rád. Ez egy nagyon jó terv. De ne feledd kellenek a kulcsok.
- Tudom. Pearl te fogod megölni Benjamint, és elvenni a kulcsát. – Mondtam mire Pearl felemelt egy machettét.
- Ezzel fogom levágni a fejét. – Mondta Pearl. A szőke fickóra néztem, aki hirtelen belekeveredett ebbe az egészbe.
- De ugye tudjátok hogy a városban vannak jó emberek is akik csak élni szeretnének. Ti pedig rájuk küldenétek azokat az izéket? Ez a terv… ez egy gonosz terv. – Mondta, majd Earl-re nézett, aki némán ült a konyha asztalnál.
- Te nem szólsz ehhez semmit? – Kérdezte tőle, de az öreg csak felemelte alkohollal teli poharát, és azt mondta:
- Hajrá! – Waqar kiszeretett volna menni az ajtóm, de Nathan elé állt.
- Most vesztettem el a város miatt az egyik társamat. Megkell bűnhődniük azoknak akik felelősek ezért. Akár áldozatokat is hozunk azért, hogy elkapjuk őket. Igen ez egy gonosz döntést, de ez már egy gonosz világ. Nem kell hogy tetszen neked a dolog, de megkell tenni amit megkell tenni. Sajnos nem engedhetünk el azok után hogy tudomást szereztél tervünkről. – Mondta, majd oda léptem Waqar mögé.
- Jól jönne egy jó ember, aki velünk tart. Gyere velünk az apartmanhoz, és segíts nekünk. Ha sikerült mindez lehet nem kell a hordát beengednünk az emberek közé. Lehet simán elterelésként használjuk majd őket, hogy minden katona a falnál legyen. De meg kell tennünk. A káosz egy kulcs lesz, ahol Earl mondta. Kulcs a változás felé. – Mondtam majd reflex szerűen megfogtam a kezét. Aztán vettem észre, hogy túl intim volt az a kéz fogása így hirtelen elvettem a kezem. Waqar biccentett egyet fejével.
- Hát akkor induljunk is. – Mondtam majd elindultunk az apartmanhoz. Beültünk Earl rakomány szállító autójába.
- Holnap ugyan ebben az időben érkezhetünk. Álljon készen, mert lehet menekülnie kell majd. – Mondta Earl-nek aki legyintett egyet és jó utat kívánt.
- A kulcs a káosz. Minden rendszert a káosz döntött romba. El kell érnetek, hogy a feje tettéére álljon az egész város. – Javasolta Earl, majd valaki belépett az ajtón. Egy szőke hajú férfi aki egy vödör vizet hozott Earl-nek. Ránk nézett majd így szólt:
- Őket bújtattad? Szóval még mindig olyan merész vagy mint régen. Ez tetszik Earl. – Mondta kedvesen a férfi majd odagurította a hordót. Nem voltam soha oda a szőke frizurákért, de az ő férfiassága elfeledtette velem a szőkeséget.
- Jaj ne butáskodj Waqar. – Mondta vissza az öreg Earl majd elvette tőle a hordót. Waqar a kanapé felé fordult ahol ültem. A szemem nézett, és rám mosolygott.
- Szia! Frances vagyok. – Mutatkoztam be, majd kezet fogtunk, és megkérdezte:
- Na és mi járatban vagytok? – Mondta mire felálltam.
- A halottakkal fogunk szövetségre lépni. – Mondtam mire Waqar-nak és a csapatnak kikerekedett a szeme.
- Szerintem jobb lenne ha leülnél. – Mondtam a férfinek, aki hirtelenjében köpni nyelni nem tudott.
- Elmegyünk a keleten lévő apartmanhoz, és a hordát ami megszállta elcsalogatjuk a városba. Ügyesen megtervezzük, hogy betudjanak jutni. A káosz közepén én megölöm Reagart. Robot, Nathan ti megkeresitek Elenát és Wintert. Ezek után megöljük a fertőzötteket a laborban lévő vegyi bomba aktiválásával. Átvesszük a vezetést. – Mondtam, majd Robot felállt és oda jött hozzám. Megölelt majd azt mondta:
- Aron nagyon büszke lenne rád. Ez egy nagyon jó terv. De ne feledd kellenek a kulcsok.
- Tudom. Pearl te fogod megölni Benjamint, és elvenni a kulcsát. – Mondtam mire Pearl felemelt egy machettét.
- Ezzel fogom levágni a fejét. – Mondta Pearl. A szőke fickóra néztem, aki hirtelen belekeveredett ebbe az egészbe.
- De ugye tudjátok hogy a városban vannak jó emberek is akik csak élni szeretnének. Ti pedig rájuk küldenétek azokat az izéket? Ez a terv… ez egy gonosz terv. – Mondta, majd Earl-re nézett, aki némán ült a konyha asztalnál.
- Te nem szólsz ehhez semmit? – Kérdezte tőle, de az öreg csak felemelte alkohollal teli poharát, és azt mondta:
- Hajrá! – Waqar kiszeretett volna menni az ajtóm, de Nathan elé állt.
- Most vesztettem el a város miatt az egyik társamat. Megkell bűnhődniük azoknak akik felelősek ezért. Akár áldozatokat is hozunk azért, hogy elkapjuk őket. Igen ez egy gonosz döntést, de ez már egy gonosz világ. Nem kell hogy tetszen neked a dolog, de megkell tenni amit megkell tenni. Sajnos nem engedhetünk el azok után hogy tudomást szereztél tervünkről. – Mondta, majd oda léptem Waqar mögé.
- Jól jönne egy jó ember, aki velünk tart. Gyere velünk az apartmanhoz, és segíts nekünk. Ha sikerült mindez lehet nem kell a hordát beengednünk az emberek közé. Lehet simán elterelésként használjuk majd őket, hogy minden katona a falnál legyen. De meg kell tennünk. A káosz egy kulcs lesz, ahol Earl mondta. Kulcs a változás felé. – Mondtam majd reflex szerűen megfogtam a kezét. Aztán vettem észre, hogy túl intim volt az a kéz fogása így hirtelen elvettem a kezem. Waqar biccentett egyet fejével.
- Hát akkor induljunk is. – Mondtam majd elindultunk az apartmanhoz. Beültünk Earl rakomány szállító autójába.
- Holnap ugyan ebben az időben érkezhetünk. Álljon készen, mert lehet menekülnie kell majd. – Mondta Earl-nek aki legyintett egyet és jó utat kívánt.
Az út közben Waqar-nak elmeséltem a történetünket.
- És te hogy kerültél a város külső részeire? – Kérdeztem.
- Önként. Jobban tetszett a falak nélküli élet. Megtanultam megvédeni magam, így a félelem nem volt probléma. Felvoltam készülve. – Mondta Waqar.
- Sajnálom. – Mondtam leeresztett fejjel, majd megkérdezte:
- Mit kéne sajnálnod? Jó persze elraboltatok, de attól függetlenül nem tűntök rossz embereknek. Sok mindenen mentetek keresztül ezért megkellett tegyetek bizonyos dolgokat… mint például ezt. – Mondta, majd ránéztem.
- Sajnálom azt, hogy nem tettük a dolgunkat. Ha tényleg tisztítottunk volna talán tényleg biztonságosabbnak tudhattátok volna az életeteket. Nem is értem. Dolgozunk mindenen, de nem terjesszük ki a falakat. Ha én leszek a vezető ez megváltozik. – Mondtam, majd Robot elmosolyodott.
- Ez az út most sok emléket juttat eszembe. Ugyan itt kezdtük az útunkat. Csak akkor nem Waqar hanem Aron ült melletted. – Mondta Robot, aki a térdemre tette kezét.
- Így igaz. – Mondtam. Lassan felkelt a nap, és már közeledtünk. Az apartman körül még mindig hemzsegtek a fertőzöttek. Robot vezetett, így beindított egy hangos zenét. A zajra a fertőzöttek rohanni kezdtek mi pedig padlógázzal fordultunk és mentünk visszafelé. Habár a kocsi nem volt olyan gyors még is elég távolságra voltunk hogy folyamatos meneteléssel ne érjenek utol. A hord most nagyobb volt, mint az előtt. A zaj bizonyára még többet vonzott.
- Ha bármi elbaszódik mind itt halunk meg. – Mondta Pearl.
- Igen. Szóval résen kell lennünk. Ha valamiért a kocsi megállnak ki kell ugornunk és rohannunk kell. Mindent megkell tennünk, de vissza kell érnünk. – Mondtam, de igazából amit gondoltam sokkal rosszabb volt. Ha leáll az autó, ha nem ez a horda eljut a városba. Felakarom égetni. Porig rombolni, de nem teszem meg. Elég ha csak a káosz van. Megölöm Reagart, Vasarcot és az összes katonát, aki ellenkezik. Megkell halniuk mindannyijuknak, akik hagyták ezt a rendszert fent állni. Azután hogy kitakarítottam a szemetet mindent megváltoztatok. Túl fogom élni az emlékükért. Mindig ezt mondogatom magamnak.
- És te hogy kerültél a város külső részeire? – Kérdeztem.
- Önként. Jobban tetszett a falak nélküli élet. Megtanultam megvédeni magam, így a félelem nem volt probléma. Felvoltam készülve. – Mondta Waqar.
- Sajnálom. – Mondtam leeresztett fejjel, majd megkérdezte:
- Mit kéne sajnálnod? Jó persze elraboltatok, de attól függetlenül nem tűntök rossz embereknek. Sok mindenen mentetek keresztül ezért megkellett tegyetek bizonyos dolgokat… mint például ezt. – Mondta, majd ránéztem.
- Sajnálom azt, hogy nem tettük a dolgunkat. Ha tényleg tisztítottunk volna talán tényleg biztonságosabbnak tudhattátok volna az életeteket. Nem is értem. Dolgozunk mindenen, de nem terjesszük ki a falakat. Ha én leszek a vezető ez megváltozik. – Mondtam, majd Robot elmosolyodott.
- Ez az út most sok emléket juttat eszembe. Ugyan itt kezdtük az útunkat. Csak akkor nem Waqar hanem Aron ült melletted. – Mondta Robot, aki a térdemre tette kezét.
- Így igaz. – Mondtam. Lassan felkelt a nap, és már közeledtünk. Az apartman körül még mindig hemzsegtek a fertőzöttek. Robot vezetett, így beindított egy hangos zenét. A zajra a fertőzöttek rohanni kezdtek mi pedig padlógázzal fordultunk és mentünk visszafelé. Habár a kocsi nem volt olyan gyors még is elég távolságra voltunk hogy folyamatos meneteléssel ne érjenek utol. A hord most nagyobb volt, mint az előtt. A zaj bizonyára még többet vonzott.
- Ha bármi elbaszódik mind itt halunk meg. – Mondta Pearl.
- Igen. Szóval résen kell lennünk. Ha valamiért a kocsi megállnak ki kell ugornunk és rohannunk kell. Mindent megkell tennünk, de vissza kell érnünk. – Mondtam, de igazából amit gondoltam sokkal rosszabb volt. Ha leáll az autó, ha nem ez a horda eljut a városba. Felakarom égetni. Porig rombolni, de nem teszem meg. Elég ha csak a káosz van. Megölöm Reagart, Vasarcot és az összes katonát, aki ellenkezik. Megkell halniuk mindannyijuknak, akik hagyták ezt a rendszert fent állni. Azután hogy kitakarítottam a szemetet mindent megváltoztatok. Túl fogom élni az emlékükért. Mindig ezt mondogatom magamnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése