61.Fejezet: Mészárszék
A MEGTISZTULÁS
KÖRÚTJA V. – A LÁZADÓ HÁBORÚ
byRolandWinchester
61.Fejezet: Mészárszék
A suhintás után mind összetörtünk. Nathan ott állt leszegett
fejjel még mindig a kardot fogva ami már beásta magát a homokos földbe. A
halott test még mindig mozgott pedig a feje már messze volt.
- EZT NEVEZÉM ÉN SHOW-NAK! Ügye vagy fiam. – Mondta Nox, majd odament és egy csókot nyomott Nathan arcára. A leszegett fejet felszedte a földről, majd egyik embere egy karót hozott, amire felnyársalták azt. A karót kitűzték sok másik fej mellé, amik a pódium mellett álltak.
- Hogy hívták e nemes barátotokat? – Kérdezte Nox tőlem.
- DUNCAN! EGY ARANYSZÍVŰ HARCOS VOLT! – Üvöltöttem teli torokból miközben potyogtak könnyeim.
- Hát az sajnálatos. De őrá kell gondolnotok, mert mostantól mind egyesével követitek őt. De nem most. Nem ma, és talán nem is holnap. De egy nap mindannyitok feje ott lesz majd mellettem. – Mondta Nox, majd emberei összekötöztek mindannyiunkat.
- EZT NEVEZÉM ÉN SHOW-NAK! Ügye vagy fiam. – Mondta Nox, majd odament és egy csókot nyomott Nathan arcára. A leszegett fejet felszedte a földről, majd egyik embere egy karót hozott, amire felnyársalták azt. A karót kitűzték sok másik fej mellé, amik a pódium mellett álltak.
- Hogy hívták e nemes barátotokat? – Kérdezte Nox tőlem.
- DUNCAN! EGY ARANYSZÍVŰ HARCOS VOLT! – Üvöltöttem teli torokból miközben potyogtak könnyeim.
- Hát az sajnálatos. De őrá kell gondolnotok, mert mostantól mind egyesével követitek őt. De nem most. Nem ma, és talán nem is holnap. De egy nap mindannyitok feje ott lesz majd mellettem. – Mondta Nox, majd emberei összekötöztek mindannyiunkat.
Lassan elvezettek egy nagyobb ketrecszerűségbe, ami a
pódiumtól volt nem messze. Menetelés közben végig Nathan szemeibe néztem, amik
semmihez sem voltak hasonlíthatók. Ezek már egy gyilkos szemei. Odabent
rengeteg ember volt. Sokan pucéran, és összepiszkítva feküdtek a homokban.
Elvágták a köteleinket, és bezárták a ketrec ajtaját, amit több katonájuk
őrzött körös körül.
- Ezt nem hiszem el! – Mondtam, majd Ethan-höz bújtam.
- Frances? – Szolalt meg egy idős hang. Hátra néztem és Maddox-ot láttam, aki kézen fogta a piszkos Elenát.
- Elena! Drágaság. – Rohant oda hozzá Reagar, aki felvette karjaiba a kislányt, és csókokat adott arcára.
- Te mit keresel itt? – Kérdezte a megtört Connor, aki a ketrec rácsait fogdosva bámult kifelé.
- A sárga csapattal voltam, és sikerült a támadásunk. Viszont akkor egy furgon jelent meg. A többiek elmenekültek egyedül engem kaptak el. Hol van Alexa? – Kezdte el keresni a szemével.
- Nem tudjuk. Olyan gyorsan történt minden, hogy hirtelen azt sem tudtam ki él és ki hal… - Mondtam majd George felé fordultam, aki megölelt, majd Sabrina-hoz és Rafael-hoz sietett, akik sírva kuporogtak a földön egymást vigasztalva.
- Minden rendben apu? – Kérdezte az egyik fiatalabb férfi.
- Persze! Bemutatom neked a barátaimat. Emberek ő itt az egy éve elveszett fiam Dickon. – Mutatta be Maddox a mellette lévő fiát, akit magához ölelt, és megcsókolta homlokát.
- Örülök a szerencsének. – Mondtam.
- Csak nem fog sokáig tartani. – Mondta egy nő, aki a közelünkben fetrengett a földön. Szemei sárgák, fogai kirohadtak, haja ápolatlan. Mint egy fertőzött.
- Miért nem öltek meg minket Dickon? Mi ez az egész? – Kérdezte Ethan.
- Ez nem ilyen egyszerű. Nem szeretnélek titeket halálra rémíteni, de mivel ma éjszaka már megtörténik így jobb ha felkészültök. Az itteni embereknek mi vagyunk az áldozati hulláik. Teljesen véletlenszerűen jönnek és elvisznek valakit vagy valakiket. Őket pedig mindenki előtt brutálisan meggyilkolják. Teljesen oktalanul. – Mesélte Maddox fia.
- Mit tegyünk? Reagar? – Kérdeztem a férfit, aki még mindig Elenával ölelkezett.
- Én már nem tudok semmit. – Mondta majd Elena odalépett hozzám, és egy puszit adott az arcomra.
- Mit tettek Nathan-nel Elena? Miért? – Kérdeztem leguggolva hozzá elmorzsolva egy könnycseppet. A kislány szintén sírni kezdett.
- Nem mentet meg! Ida hoztak, és azt mondták majd ha már megértem feláldoznak, és csak állt ott. Nem is akart észrevenni. – Tört össze a kislány, aki odarohant Reagar-hoz.
- Ezt nem hiszem el! – Mondtam, majd Ethan-höz bújtam.
- Frances? – Szolalt meg egy idős hang. Hátra néztem és Maddox-ot láttam, aki kézen fogta a piszkos Elenát.
- Elena! Drágaság. – Rohant oda hozzá Reagar, aki felvette karjaiba a kislányt, és csókokat adott arcára.
- Te mit keresel itt? – Kérdezte a megtört Connor, aki a ketrec rácsait fogdosva bámult kifelé.
- A sárga csapattal voltam, és sikerült a támadásunk. Viszont akkor egy furgon jelent meg. A többiek elmenekültek egyedül engem kaptak el. Hol van Alexa? – Kezdte el keresni a szemével.
- Nem tudjuk. Olyan gyorsan történt minden, hogy hirtelen azt sem tudtam ki él és ki hal… - Mondtam majd George felé fordultam, aki megölelt, majd Sabrina-hoz és Rafael-hoz sietett, akik sírva kuporogtak a földön egymást vigasztalva.
- Minden rendben apu? – Kérdezte az egyik fiatalabb férfi.
- Persze! Bemutatom neked a barátaimat. Emberek ő itt az egy éve elveszett fiam Dickon. – Mutatta be Maddox a mellette lévő fiát, akit magához ölelt, és megcsókolta homlokát.
- Örülök a szerencsének. – Mondtam.
- Csak nem fog sokáig tartani. – Mondta egy nő, aki a közelünkben fetrengett a földön. Szemei sárgák, fogai kirohadtak, haja ápolatlan. Mint egy fertőzött.
- Miért nem öltek meg minket Dickon? Mi ez az egész? – Kérdezte Ethan.
- Ez nem ilyen egyszerű. Nem szeretnélek titeket halálra rémíteni, de mivel ma éjszaka már megtörténik így jobb ha felkészültök. Az itteni embereknek mi vagyunk az áldozati hulláik. Teljesen véletlenszerűen jönnek és elvisznek valakit vagy valakiket. Őket pedig mindenki előtt brutálisan meggyilkolják. Teljesen oktalanul. – Mesélte Maddox fia.
- Mit tegyünk? Reagar? – Kérdeztem a férfit, aki még mindig Elenával ölelkezett.
- Én már nem tudok semmit. – Mondta majd Elena odalépett hozzám, és egy puszit adott az arcomra.
- Mit tettek Nathan-nel Elena? Miért? – Kérdeztem leguggolva hozzá elmorzsolva egy könnycseppet. A kislány szintén sírni kezdett.
- Nem mentet meg! Ida hoztak, és azt mondták majd ha már megértem feláldoznak, és csak állt ott. Nem is akart észrevenni. – Tört össze a kislány, aki odarohant Reagar-hoz.
Odamentem a két fiatalhoz, akik reményvesztetten ültek a
homokban.
- Kérlek ne adjátok fel! Tennünk kell majd valamit. – Mondtam, majd leültem hozzájuk, majd Ethan és George is csatlakozott.
- Megölték Duncant! Csak úgy lecsapták a fejét! – Mondta hisztérikus állapotban Rafael mire Ethan megpofozta őt.
- Szedd össze magad! A többi csapat elfog jönni értünk. Még mindig itt van pár orvos, és az egyik acélosuk. Ha értünk nem is tennék meg értük igen. – Mondta Ethan.
- Valamit tennünk kell vagy éjszaka elviszik valamelyikünk. Leo is bajban van. Segítenetek kell a barátotokon! – Mondtam miközben a rémült Sabrinára néztem.
- Rendben! – Mondta, majd megfogta a kezem.
- Ha legközelebb jönnek készen kell állnunk. Elvesszük az őrök fegyvereit, majd megöljük őket, és az itteniekkel kiszabadulunk! – Mondta el tervér George.
- Nézz körbe! A legtöbb ember itt mind alultáplált és szinte már hulla. – Mondta Ethan.
- Mennyi időt kellene még várnunk? – Kérdezte Rafael.
- Valószínűleg még egy nap talán kettő. – Mondtam, mire Maddox lépett oda hozzánk:
- Ezek itt egy héten legalább négyszer partit rendeznek, ahol kinyírnak valakit. Ha még két napot várunk sokan meghalhatnak közülünk. Várjuk meg amíg jönnek. Elvesszük a fegyvereiket. Dickon tudja hol van a fegyverraktárjuk. Beosonunk oda és felfegyverkezve megöljük mindannyijukat. Az összes halott emlékére, akik az ő kezük által lelték halálukat. – Maddox lelkesítő beszédje teljesen beragyogta a szívemet. Úgy éreztem, hogy biztos kezekben vagyunk.
- Kérlek ne adjátok fel! Tennünk kell majd valamit. – Mondtam, majd leültem hozzájuk, majd Ethan és George is csatlakozott.
- Megölték Duncant! Csak úgy lecsapták a fejét! – Mondta hisztérikus állapotban Rafael mire Ethan megpofozta őt.
- Szedd össze magad! A többi csapat elfog jönni értünk. Még mindig itt van pár orvos, és az egyik acélosuk. Ha értünk nem is tennék meg értük igen. – Mondta Ethan.
- Valamit tennünk kell vagy éjszaka elviszik valamelyikünk. Leo is bajban van. Segítenetek kell a barátotokon! – Mondtam miközben a rémült Sabrinára néztem.
- Rendben! – Mondta, majd megfogta a kezem.
- Ha legközelebb jönnek készen kell állnunk. Elvesszük az őrök fegyvereit, majd megöljük őket, és az itteniekkel kiszabadulunk! – Mondta el tervér George.
- Nézz körbe! A legtöbb ember itt mind alultáplált és szinte már hulla. – Mondta Ethan.
- Mennyi időt kellene még várnunk? – Kérdezte Rafael.
- Valószínűleg még egy nap talán kettő. – Mondtam, mire Maddox lépett oda hozzánk:
- Ezek itt egy héten legalább négyszer partit rendeznek, ahol kinyírnak valakit. Ha még két napot várunk sokan meghalhatnak közülünk. Várjuk meg amíg jönnek. Elvesszük a fegyvereiket. Dickon tudja hol van a fegyverraktárjuk. Beosonunk oda és felfegyverkezve megöljük mindannyijukat. Az összes halott emlékére, akik az ő kezük által lelték halálukat. – Maddox lelkesítő beszédje teljesen beragyogta a szívemet. Úgy éreztem, hogy biztos kezekben vagyunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése